A Máréfalvi Napköziről

2006 március1-től dolgozom a Szent Ferenc Alapítvány Máréfalvi Napközi Otthonában- kezdi levelét Olasz Katalin napközivezető. -Újra vége egy félévnek Isten kegyelméből. Voltak szép napok, voltak szomorú, nehéz napjaink. Ezelőtt évekig dolgoztam mennyiségre. A gyerekekkel való foglalkozás egészen új világot nyújt.


Sokat gondolkodtam, hogy mi a fontossági sorrend a délutáni foglalkozások alatt, és végül arra jutottam, hogy elsőként a gyerekek étkezzenek, közösségbe legyenek, imádkozzanak és tanuljanak.

Minden nap biztosítani tudunk nekük szendvicset, teát, kakaót, édességet. A főzésre még nincs lehetőségünk, de bízunk a Jóistenbe és Csaba testvér segítségébe.

A közösségépítést is nagyon fontosnak tartom, mert ezek a gyerekek magukon hordják a szegénység, elhagyatottság, hártányos-helyzetűség bélyegét és sok olyan tulajdonságot, viselkedésmódot (verekedés, csúnya beszéd, türelmetlenség, meghunyászkodás) amely megakadályozza őket abban, hogy beilleszkedjenek bármilyen közösségbe.

A nyári vakációba sokat kirándultunk, játszottunk. Arra is lehetőség adódott, hogy közösen ne csak játszani, hanem dolgozni is tudjunk. A helyi plébános közmunkát hirdetett a temető rendbetételére, kitakarítására. Rögtön megszületett az ötlet, hogy a napközis gyerekekkel segíteni tudnánk a széna eltakarításába. Öröm volt együtt dolgozni!

Estére, a munkától jólesően elfáradva, letelepedtünk a papbácsi almafája alá, almát, fagyit kaptunk és éreztük, hogy „jót tenni jó”.

A következő nagy feladatunk az iskolák udvara és környékének a rendbetétele volt. Ez is jól sikerült.

Advent előtt adventi koszorúkat készítettünk. Szép nap volt. Egyik gyerek fenyőágat hozott, a másik keretet, szalagot, én gyertyával járultam hozzá. Karácsonyi énekeket énekeltünk, hallgattunk és közben lélekben a megszületendő kis Jézuskára figyeltünk.

Este kivittük a templomba a koszorút és részt vettünk a szentmisén.

Ahogy lejárt a téli vakáció, és megkezdődött az iskola próbáltunk minél változatosabb tevékenységeket is bevezetni. Gyöngyből tanultunk karkötőt és gyűrűt készíteni. Az elején nehéznek tűnt, de most élvezettel készítik, ajándéka is.

Közben készültünk a népdalvetélkedőre, nagyon sokat énekeltünk, ez nagyon jó hangulatot teremtett.

Ahogy lehullott a hó, hóembert, hókunyhót, hóvárat építettünk és természetesen a csata sem maradt el. Egyszóval jól érezik a gyerekek magunkat egymás közelségében, úgy gondolom, tartalmas szép napjaink vannak általában.

A tanulásban is vannak örömeink. Vannak nagyon igyekvő, jól tanuló gyerekeink, vannak lassan tipegő, sok elmaradással bíró tanulók is. Ezeknél a gyerekeknél a kis haladás is nagy öröm számukra, és persze számomra is.Van olyan gyerek is, akit nem érdekel a tanulás, vele a tanulás megszerettetése tehát az elsődleges feladat. Sok kihívásssal kell szembenéznünk. Mindennapos küzdelem, az újrakezdés küzdelme.

A közös ima az, ami a legszorosabbra fűzi a gyerekek közt a kapcsolatot, az étkezés előtti és utáni, a harangszóra való imádkozás, amikor mindenki elcsendesedik, amikor együtt tudjuk kimondani az áment amikor a szülőkért, testvérekért, egészségért, együttlétért, ételért, egymásért.

Így telnek a napjaink. Én rendszerint egy imával szoktam a napközibe indulni, mely erőt ad és figyelmezet a feladatomra:

„Isten lelke légy velem

járjad át az életem

hadd élhessek lelkesen!

Ami hátam mögött van- elfelejtem

Bántásokra nem emlékszem,

Haragomat kivetettem

Rossz kedvemet itt felejtem.

Az előttem valóknak –nekidőlök

A mai napnak örülök” Ámen

2006 januárjában Olasz Katalin napközivezető beszámolója
 

Hírlevél



HTML formátum?

Joomla Extensions powered by Joobi

Böjte Csaba ofm gondolata

„A bennünk lévő életerő, a tisztaság, a jóság iránti vágy ha nem találja a végtelenbe torkolló medrét, akkor parttalanul szétfolyik, fájdalmat, céltalan pusztulást okoz. A bűnbánat lényege, hogy rátalálok önmagam medrére, és a bűn gátjait áttépve nyugodtan, szabadon hömpölyögve elindulok a végtelen tenger felé, nagy hajókat hordozva hátamon, kenyeret adó malmokat hajtva. Szívemből életadó forrás fakad, s létem kis patakja a szorgalmas napjaimtól duzzadva, békésen Isten irgalmasságának tengere felé folyik.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)

Ma 2020. január 27. hétfő, Angelika napja van. Holnap Károly és Karola napja lesz.

Magnificat donate

Szeretettel köszönöm a gyermekeink nevében az adományt! Csaba t.

Amount: 

Szentferencalapitvany.org

Nap Szentje

Keresés

Belépés

Ablak a végtelenre

Mit csinál az Isten? 4/7

Eljött az az idő, amikor az emberek szennyesét sokkal nehezebb elrejteni, mint régebben, de ez nem jelenti azt, hogy rosszabbak vagyunk, hanem a tisztulás újabb állomásához értünk.
Bővebben...

Ablak a végtelenre Android-on

Android okostelefonon és tableten is elérhető az Ablak a végtelenre című könyv napi kis adagokban.
Az app letölthető a Google Play-ből.

Pillanatkép

Facebook

Twitter

Facebook

Google Plus

YouTube