Gyermekvállalásról, az élet mellett döntésről, társadalmi szerepvállalásról nyilatkozott a SZEMléleknek az „ezergyermekes” ferences.

– Ön szerzetes létére sok ezer gyermeket felnevelt, így bőven van tapasztalata ennek a hivatásnak a szépségeit és kihívásait illetően. Mivel bátorítaná azokat, akik gyermekvállaláson gondolkodnak?

– Úgy gondolom, jobb biciklizni, mint nem biciklizni. Jobb úszni, mint nem úszni. Jó dolog új dolgot kipróbálni, megtapasztalni. Az ilyen élmények feldobják az embert. Jó megtanulni olvasni, egy idegen nyelvet elsajátítani, még akkor is, ha fárasztó. Ezzel mind gazdagabb leszel, kiteljesedsz. Ugyanígy jobb gyermeket befogadni az életedbe, mint egyedül, magányosan élni. Azt szoktam mondani, amikor egy gyermek megszületik, akkor egy édesanya, egy apa is születik. Sok olyan embert ismerek, aki tátott szájú, nyegle fiatalból hihetetlenül megváltozott azzal, hogy apa lett. Olyan források fakadtak fel a szívéből, amelyekről maga sem tudott. Volt egy gyerekünk, idővel nagyra nőtt, megházasodott, egyszer csak éjjel 2-kor felhívott: Csaba testvér, apa lettem! Mondtam: nagyszerű! Persze, magamban gondoltam, ezt reggel is megbeszélhettük volna. Valahogy visszaaludtam, megint szól a telefon. – Elfelejtettem mondani, hogy 3 kiló 80 deka. Na, akkor megkérdeztem: milyen hosszú, szeme színe? Mindent kikérdeztem, mert gondoltam, nekem itt reggelig el fogja morzézni az élményeit. Nem tudtam visszaaludni, csak úgy forogtam az ágyban és elgondolkodtam: ennek a fiúnak az életében mi más tudott volna történni, amiért éjjel kétszer is felhívjon engem? Azt hiszem, semmi. Gyereket vállalni hihetetlen gazdagság. Izgalmas, érdekes, szép. Sajnálni tudom azt az embert, aki az élet befogadásáról lemond. Persze, én szerzetes, pap vagyok, és tudom, nem mindenkinek ad az Isten. Ha nekem adott volna, vállaltam volna, de én ezt az utat választottam. Azt is látom, hogy Szent Józsefnek sem adta meg Isten, hogy a kis Jézus édesapja legyen, de nevelőapja igen. – Ne félj befogadni az életet – mondta a jó Isten maga Józsefnek. Ő pedig igent mondott erre az életre, így apja lett Jézusnak. Mária mondja: Atyád és én aggódva kerestünk! Ha valaki igent mond az életre, befogadja, felneveli, akkor ő annak a gyereknek igenis apja lesz.

Akiknek nincs gyerekük, nem lehet, vagy bármilyen okból kifolyólag nincs, azoknak is azt mondom, hogy merjenek az élet mellett dönteni. Ez egy hihetetlen kaland. Aki az élet mellett dönt, Isten mellett dönt. Jézus mondta: én vagyok az Élet. Aki az életet ölbe veszi, valamilyen módon az élő Istent fogadta be a családjába.

– Ki is akartam térni rá, hogy azok mellett, akik valamiért nem akarnak gyermeket vállalni, sokan vannak, akik nagyon szeretnének gyermeket szülni, de nem tudnak természetes úton életet adni. Csaba testvér missziója kapcsán nem hallgathatjuk el, hogy Magyarország határain belül is rengetegen élnek nevelőotthonban, intézetekben.

– 20 ezernél is több fiatal él ilyen körülmények között. És még csak azt sem mondanám, hogy az örökbefogadás, vagy a nevelőszülőség az egyetlen választható út. Az a lényeg, hogy tudatosan az élet mellett döntsek. Ha van neked egy jó szakmád, asztalos, vagy fodrász… Van egy kedves fodrász hölgy, aki el-eljön hozzánk, és 3-4 napig rengeteg frizurát készít. Annál szebb ajándékot egy lánynak aligha lehet adni, mint amikor őt szebbé teszi valaki. Olyan boldogok, s mindig kérdezik, mikor jön ez a néni hozzánk. Sok módja van annak, hogy az élet mellett döntsünk. Van olyan, aki táv-örökbe fogadott tőlünk valakit: rendszeresen támogatja, nyári vakációban 2-3 hétre elviszi, vagy eljön hozzánk Erdélybe, körbejárja azokat a vidékeket, ahol vannak a házaink, a "keresztgyereke" pedig ilyenkor az idegenvezetője. Ha valaki eljön a nagy nyári melegben, és azt mondja: gyerekek, ha Csaba testvér elenged, elviszlek titeket fagyizni, strandra… Hááát, tudja, mennyi puszit kap az az ember? Ez is az élet mellett döntés. El kell kezdeni kicsiben az élet szolgálatát, aztán minden nap léphetünk egyet tovább.

– Szépségekre és kihívásokra utaltam az első kérdésemben. Akad tehát a feladatok mellett ajándék is bőven, minden életet befogadó, minden szülő gazdagabbá válik…

– Azt gondolom, a legnagyobb szegénység az önzés. Amikor valaki csak a saját gondjával, bajával van elfoglalva, az ilyen embert nagyon tudom sajnálni. Nemrég volt Jézus Szentséges Szívének ünnepe. A szívről tudjuk, hogy 0,07 deciliter vért pumpál egyszerre, de azt 24 órán keresztül, minden nap. Az általa megmozgatott vérnek az orvosok szerint 5-6 százalékát használja csupán a szívizmok mozgatására, a többit továbbadja az agynak, a májnak nagylelkűen. Ezért is mondják, hogy a szív az egyik legfontosabb szervünk, sokszor használjuk jelképként, a szeretet, a jóság, az élet szimbólumaként. Ott van aztán egy rákos daganat, amiből egyetlen szervünknek sincs haszna. Amihez hozzájut, azt magába építi, nem ad senkinek semmit. Ha lehet, az ilyen rákos daganatot kivágják, vagy ha nem tudják kivágni, akkor megöli az egész szervezetet, meghal az ember.

Mindenki gondolkozzon el, hogy az őáltala megmozgatott szellemi, lelki, anyagi értékekből, kincsekből mennyit tart meg magának, s mennyit ad nagylelkűen tovább! Nagy kérdés: én egy rák-ember vagyok, vagy szív-ember vagyok?

Ha egy címert rajzolnék magamnak, mi szerepelne rajta: egy nagy rákos daganat, vagy egy dobogó, szerető szív? Azt gondolom, aki a szívet tud rajzolni, az boldog ember, rövid távon, itt, a Földön, aztán övé a mennyek ország. Hát, a rák-embereket, azokat a társadalom előbb-utóbb kivágja magából, s úgy gondolom, a mennyország sem lesz az övék.

Beszélgetőtárs: Gégény István

www.szemlelek.blog.hu