„…jó dolog gondoskodni családunkról, jó dolog az asztalfőre ülni, és családfői feladatainkat felemelt fővel, büszkén teljesíteni. Jó látni a párolgó levest kanalazó, kacagó nagycsaládot, jó tudni azt, hogy a meleg étel, a tiszta, szép ruha, a jókedv az én becsületes munkám gyümölcse. […] ha csak egyetlen ilyen percet élhetek át, már azért is érdemes volt megszületnem. Isten ugyanezt a büszke férfiúi örömöt szeretné minden férjnek felkínálni. Isten azt akarja, hogy minden férfi megtapasztalja a családját összefogó, méltósággal az asztalfőre ülő családapa örömét, büszkeségét.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Mikor az emberek bajban vannak , reális gondokkal küzdenek , olyan problémákkal, melyek összemorzsolhatják testüket, lelküket , családjaikat ,akkor nem bölcs bírót keresnek , aki okosan elmondja nekik , hol tévedtek , és milyen bűnöket követtek el - a legtöbben nálunk tudják hol és hogyan csúsztak meg. Hanem ők orvost keresnek , aki fájdalmukra , gondjaikra alázattal, szelíden , jóságosan tanácsot ad, kiutat mutat. Számukra megoldást kell találni!Nekik nem ötven rájuk leselkedő zsákutcát kell felsorolni , hanem azt az egyetlen tovább vezető utat , mely megőrzi családjuk integritását , épségét és ami nem töri össze önbecsülésüket , a felemelt fővel való tovább éléshez szükséges emberi büszkeségüket .