„Az isteni alázatnak kell a szemünk előtt lebegnie, amellyel Krisztus térdre borul Jeruzsálem falai előtt, sír, hogy »hányszor próbáltalak összegyűjteni titeket, mint kotlós a szárnya alá a csibéit, de ti nem akartátok« [Lk 13,34]. A pap az az ember, aki egész életét arra szenteli, hogy odatérdeljen Jézus mellé, megölelje és azt mondja neki: »Ne búsulj, ne sírj, nézd, itt vagyok, jöttem, segítek a fránya kiscsibéket összeszedegetni, szeretlek téged, számíthatsz rám!«” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Máriát a népünk Szép szeretet anyjának nevezi! Tanuljunk Máriától szeretni!! Soha ne törjük durván, meggondolatlanul egymásra az ajtót a szeretet nevében! Törekedjünk arra, hogy kedvesen, figyelmesen, bölcsen szeressük egymást! Szeretetünk mindig legyen igazságba, tapintatba elegánsan felöltöztetve, s a kezében legyen ott a jókedv, a derű illatos virága!