„…jó dolog gondoskodni családunkról, jó dolog az asztalfőre ülni, és családfői feladatainkat felemelt fővel, büszkén teljesíteni. Jó látni a párolgó levest kanalazó, kacagó nagycsaládot, jó tudni azt, hogy a meleg étel, a tiszta, szép ruha, a jókedv az én becsületes munkám gyümölcse. […] ha csak egyetlen ilyen percet élhetek át, már azért is érdemes volt megszületnem. Isten ugyanezt a büszke férfiúi örömöt szeretné minden férjnek felkínálni. Isten azt akarja, hogy minden férfi megtapasztalja a családját összefogó, méltósággal az asztalfőre ülő családapa örömét, büszkeségét.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Van olyan vétek, amelyet hiába szeretnénk, nem lehet helyrehozni. Például, ha valaki megrágalmaz másokat, pletykál, a szavai olyanok, mint a szélbe szétszórt tollpihék, nem lehet mindet összeszedni. Ha valaki elhagyta a családját, gyerekei apa nélkül nőttek fel, a boldog gyerekkort nem tudja már visszaadni, bármennyire bánja is. Isten megbocsát ugyan, de az okozott kár megmarad.