Urunk, Jézus! A mindennapi kenyér a te ajándékod, hogy testünket tápláljuk. Az élő kenyér, az Oltáriszentség szintén a te ajándékod lelkünk táplálására. Saját testedet, önmagadat adod nekünk, hogy bennünk élj. Ajándékod vételére minden embert meghívsz. Segíts, hogy soha ne utasítsuk el meghívásodat, ne utasítsunk el téged! Tégy bennünket élő közösséggé a szentáldozás, az egy kenyérből való részesedés által! Tégy minket hozzád hasonlóvá a szentáldozás által!
Hálát adok, neked, mert nálad mindig van kenyér számunkra, még ha nem is tudunk róla. Áldott legyél, Atyánk, akinek úgy tetszik, hogy megosszuk egymással kenyeredet. Áldunk téged, Jézus, aki tested kenyerével tápláltad tested tagjait. Kérünk, vezess ki minket a pusztába és add nekünk minden nap e mennyei kenyeret, mely megerősíti szívünket, az országodba vivő hosszú úton.
Urunk, Jézus Krisztus! Hisszük, hogy a megszentelt kenyér, a te testeddé átváltoztatott kenyér, a te valóságos jelenléted ebben a kenyérben teszi a templomot otthonunkká és a szentmisét igazi ünneppé számunkra. A veled való bensőséges találkozás a szentáldozásban megújítja életünket. Köszönjük, hogy e kenyérben önmagadat adod nekünk.
A szentáldozás azt jelenti számunkra, hogy kifejezzük hitünket: te valóságosan jelen vagy az átváltoztatott kenyérben, és a te közösségedhez, az Egyházhoz tartozunk. Újítsd meg a mi életünket azáltal, hogy bennünk élsz!
Uram, felismerlek-e a kenyérben? Felismerlek-e egyáltalán, amikor a közelembe jössz? Jelenléted oly törékeny hiten múlik – az én hitemen. Pedig itt vagy, biztosan. Kérlek, segíts, hogy jobban megismerjelek!
Ámen
Szent Pál szeretet himnuszában megtaláljuk az igaz szeretet egy fontos meghatározását: „A szeretet jóságos…” Jóságos személy az, aki a cselekedeteiben képes kibontakoztatni a maga jóságát. A Szentírásban csak a népek apostolánál – Szent Pálnál – fordul elő csupán egy alkalommal. A türelem kiegészítéseként jelenik meg az apostol szeretet himnuszában. A türelemhez és a jósághoz is aktivitás társul a másik személy irányában. Valóban, a szeretet jót tesz másokkal, másoknak. Pál mindenképp elszeretné azt kerülni, hogy a szeretetet ne csak az érzelemre értsük, hanem a benne lévő élet, a tenni akarásban keljen életre. Loyolai Szent Ignác nagyszerűen juttatta kifejezésre a híressé vált mondatával, hogy „a szeretetet inkább a tettekben, mint a szavakban kell kifejezni”. A szeretet akkor lesz termékennyé a családi életemben, hogyha megtapasztalom az adakozás boldogságát, a méricskélés nélküli önátadást. Miközben a Szent Családra emeljük tekintetünket, mi is váljunk családunkban a jóság emberévé!
Szeretettel,
Bonaventura testvér
Nehézségek közepette, de szerencsésen hazaértünk Dévára! Előttünk az úton egy szénát szállító nagy teherautó kigyulladt! Így meg kellett állni és elég sokáig néztük - mi mást tehettünk volna - a tűzijátékot! Csodáltuk a lángokkal hősiesen küzdő tűzoltókat, akik pillanatok alatt a helyszínre érkeztek. Az idő sem telt hiába, mert mi az úton lévőkért, a szerencsétlenül járt gazdáért, és a tűzoltókért szeretettel imádkoztunk!!
Szép álmokat kívánva,
Csaba t.
"vágyakozni az után, ami a miénk”.
Áldott adventi szentidőt,
Csaba t.
Ádvent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”.
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és „jogosabb” birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”, lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.
Pilinszky János: Hitünk titkairól
(részlet)
A világot építve, szépítve, igazából
önmagunkat építsük, szépítsük!!
Bonaventura testvérrel és a dévai telepi gyerekekkel jó munkát kívánunk!
Szeretettel,
Csaba t.
A dévai Páduai Szent Antal plébánián az Apró Kezek Műhelyében kicsi és nagy szorgosan azon munkálkodott, hogy az adventi koszorúk elkészülhessenek. Öröm volt azt látni, hogy családok, idősebbek, kisgyerekek odaadóan lelkesen tették-vették, szabták a fenyőágakat, hogy a lélekformáló időszakban a gyertyák fénye, ragyogja be a dévai családok hétköznapjait.
Isten fizesse a felnőttek, gyermekek munkáját, hogy templomainkban is a helyére kerültek az adventi koszorúk.
A mai nappal induljunk el Betlehembe!
Jó utat Betlehem fel!
Találkozzunk a jászolnál!
Bonaventura testvér
Fontos, hogy az apa jelen legyen a család életében, hogy a gyermekei megtapasztalhassák már itt, a Földön a mennyei Atya szeretetét , aki odafigyel rájuk, törődik velük. Hogyan képzelhetik, hogy Isten meghallgatja az imádságukat , ha a szülő oda sem figyel rájuk? Hogyan higgyék el, hogy Isten irgalmas, és még a hajuk szálát is számon tartja , ha a szülő csak tárgyi dolgokkal foglalkozik , a gyermek lelkére, érzéseire, mindennapi problémáira, félelmeire oda sem figyel?
Csaba testvér
Bonaventura testvérem imája, áldása kísérjen Karácsonyra, Krisztussal való találkozásunkra készülve!!
Szeretettel,
Csaba t.
Kedveseim! Az új egyházi év hajnalán Assisi Szent Ferenc atyánk kedvenc és kedves szavaival köszöntelek TITEKET: Az Úr adjon Nektek békességet! 100 évvel ezelőtt született egyik kedvenc költőnk Pilinkszky János. Tőle idézem: "Advent . Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami a miénk, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”; lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől – szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását.
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár."
Jó utat Betlehembe! Találkoz(z)unk a jászolnál!