RUBÁÍK
Az árkosi ferences nővérekkel meglátogatunk egy szegény családot. A gyerekek nagyon örvendtek az ajándékoknak! A szegény egyszerű környezetben ragyogott a három szép gyerek, azt kívánom, hogy az őszinte gyerekarc ragyogja be a te életedet is!!Úgy döntöttem, hogy naponta meg osztok néhány képet egy - egy gyerekről, mert megvagyok győződve, hogy a jókedvű gyerekmosoly, tiszta tekintet jobbá teszi a világot, hordozza a jó Isten áldását!!
Szeretettel,
Csaba t.
Isten nem egy szépségverseny zsűrije, ő nem kiválogat, hanem mindannyiunkat a parányi egysejtű létből a végtelenbe visz. A kudarcok nem torpantják meg, ő melletted mindig újrakezd, bátorít, biztat. Ha elfáradsz, ölbe vesz, ha nagyon gonosz voltál, dorgálva szeret, de nem enged el. Drága vagy neki, meghalt érted a kereszten. Örök szeretettel nevedet tenyerébe írta, s nem hagy el soha.
Szeretettel, Csaba t. 
Köszönöm a kis vidámságot
... Biztos, hogy sok sok szomorúság van a világban, lehet, söt kell is küzdeni ellene, de - ahogy az alábbi példában látható - a rosz, a bűn ellen lehat küzdeni jókedvvel, humorral is !! Ferenc pápának is ez a küzdelem tetszett!! Csaba t.
A 62 éves, Oscar-díjas filmes tévéshow-jában a tízparancsolat alapján űzött gúnyt az olasz politikusok és üzletemberek korruptságából.
Roberto Benigni többek között azt mondta: Isten annyira szereti az olaszokat, hogy külön számukra hozott egy parancsolatot, a Ne lopj! felszólítást azonban Olaszországban csak a gyermekek képesek felfogni. Benigni, aki szellemes kritikájával a kedélyeket hetek óta izzásban tartó római maffiabotrányt is célba vette, Tízparancsolat című kétrészes show-jával rendkívüli nézettséget ért el: hétfőn 9,1 millióan, kedden 10,2 millióan nézték a műsort, utóbbi 38,3 százalékos nézettséget hozott a közszolgálati RAI 1 televíziócsatornának.
A bibliai parancsolatok talaján álló szellemes és találó kritika Ferenc pápát arra indította, hogy kedden este felhívja Benignit és személyesen gratuláljon neki - írta a La Repubblica című római napilap. A show-t a katolikus egyház más vezetői is méltatták, Rino Fisichella érsek, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának elnöke például azt emelte ki, hogy a műsor egy olyan nehéz téma, mint a tízparancsolat átgondolására késztette az embereket, beleértve az egyházi tisztségviselőket is.
Más lapok a műsor magas nézettségét emelték ki, az Il Messaggero című újság például Habemus record címmel közölt cikket, egyszerre utalva a nézettségi rekordra és a "habemus papam", a pápa megválasztását bejelentő latin kifejezésre.
http://www.hirmagazin.eu/…/14103-tizparancsolat-es-korrupci…
1928. január 25-én született a kedves atya Szentkatolnán. Elemi iskolát szülőfalujában, a középiskolát Kézdivásárhelyt járta. Teológiai tanulmányait Gyulafehérváron a Hittudományi Főiskolán végezte. 1952. október 25-én szentelte pappá Gyulafehérváron Alexandru Csiszar bukaresti érsek. Segédlelkészként 1952-től Sepsiszentgyörgyön, 1954-től Brassóban szolgált. 1958-ban letartóztatták és bebörtönözték, ahonnan 1964-ben szabadult. A börtön után Brassóban segédlelkész, mint plébános 1967-től Székelykálon, 1971-től Kézdiszárazpatakon - Kézdikőváron, 1978-tól Kézdiszentkereszten és 1985-től Medgyesen szolgált 2004-ben történt nyugdíjba vonulásáig. Továbbra is Medgyesen szolgált az általa épített Szent István király templomban és Kolping Házban.A Szeben megyei Medgyesen december 18-án, csütörtökön 17 órakor, a Szent István-templomban ajánlanak fel szentmisét lelke üdvéért, és búcsúznak el tőle a medgyesi hívek. Temetése december 19-én, pénteken lesz szülőfalujában, a Kovászna megyei Szentkatolnán 14 órakor.
Kedves Pál bátyánk, szeretettel kérlek, hogy a mennyek országából is viseld gondját a meggyesi háznak, melyet gyerekekkel szeretnél benépesíteni!!
Imádságos szeretettel, Csaba t.
Fohász Sepsiszentgyörgyön!
Az az erdélyi magyar ember ki nem tiszteli, szereti a román embereket, - s ezt mondjuk ki bátran - az nem szereti a szülőföldjét, az nem jó magyar ember! Úgy gondolom, azt is bátran kimondhatom, hogy az a román ember, aki nem tiszteli, nem szereti a magyar embereket, az nem jó román ember, az Románia ellensége, az ennek az országnak az érdekeit elárulja, sárba tiporja. Legyen az utcaseprő, polgármester vagy prefektus, aki az ország lakosait egymással szembeállítja, aki nem az itt élő emberek tiszteletére, szeretetére biztat, az nem az ország javát akarja, az nem szolgálja a közösséget, hanem azt szétzúzza! Ennek az országnak, akárcsak a többi országnak egyetlen célja, hogy közös szülőföldünkből egy virágzó, élhető, szép tündérkertet varázsoljon!
Romániának nem az itt élő emberek a problémái, hanem a életünkkel együtt járó nehézségek. Az úthálózat, a közvilágítás, a közoktatás fenntartása, az egészségügy fejlesztése, modernizálása, a közrend, a biztonság biztosítása, a határok megvédése, egy köztisztviselő, kinek mi a feladata, mindezt sorolhatná tovább! Ezeket a feladatokat nekünk együtt kell megoldanunk. Déváról jövök, ahol még 25 évvel ezelőtt kétszer ennyien éltünk mind most, de sajnos ezt el lehet mondani jórészt Brassóról is, Sepsiszentgyörgyről is. A gyűlölet, az acsarkodás ezt a folyamatot egészen biztos, hogy nem fogja leállítani! Minden egyes ember ki kidől, ki feladja, ki elmegy, az egy elszakadt láncszem. Az itt maradóknak kell a terheket hordozni, a szükséges költségeket előteremteni, a felvett kölcsönöket megadni, a napról napra nehezedő közterheket hordozni!
Tudnunk kell, hogy se a románok, se mi magyarok, se a cigányok, se a zsidók, vagy a németek külön külön nem fognak tudni élhető, szép tündérkertet varázsolni Erdély földjéből, itt mi csak együtt leszünk képesek a nehézségekkel megküzdeni, és a feladatokat közösen megoldani! Ha nagyon összefogunk, ha mindannyian nagy bizalommal, hittel, váll a váll mellett dolgozunk, akkor sem biztos, hogy letudjuk győzni az előttünk lévő nehézségeket, de ha egymással szembe fordulunk, ha a bizalmatlanság, a félelem megbénítja a kezünket, akkor szülőföldünket szürke vegetálásra kényszerítjük, a fiatalok kik elmentek nem jönnek vissza, és sajnos az itthon maradottak is útra kelhetnek!
Azért imádkozom, hogy Románia új elnöke merje kitűzni az elnöki palotájának homlokzatára a szép román trikolor mellé, az őt megválasztó ország minden nemzeti kisebbségének a zászlaját is! Azért imádkozom, hogy jöjjön közénk és koccintson el velünk egy jó pohár pálinkát, és vigasztaljon, bátorítson bennünket, hogy mondja el, hogy lejárt az acsarkodás, a gyűlölet, a kirekesztés kora, hogy megválasztásával elérkezett az idő, hogy becsületes munkával, összefogással lakhatóvá, Európa virágzó szép szigetévé tegyük ezt az országot! Azért imádkozom, hogy Románia elöljárói merjenek szép ünnepeinken közénk jönni, és merjék velünk együtt énekelni nemzeti dalainkat, keressenek és találjanak bennünk, erdélyi magyarokban szövetségeseket, olyan szorgalmas, becsületes, jó román állampolgárokat akik segítenek igaz céljaik, terveik megvalósításában!
Imádságunk szívből jön és én hiszem, hogy a bukaresti Parlament Palotáján fog lobogni a román nemzeti jelkép mellett a székely zászló, és azt is hiszem, hogy ennek az országnak az elöljárói szeretettel, bizalommal fogják velünk együtt énekelni a mi nemzeti dalainkat!
2o14 dec. 18
Szeretettel. Csaba t.
Külön könyvet lehetne írni a Jóisten által nekünk ajándékozott drága tisztaságból fakadó boldogságról, a tiszta örömről, melyet mindannyiunknak Isten bőségesen felkínál! Milyen jó egy fárasztó, hosszú munkanap után, átfagyott testtel beülni egy kád jó meleg vízbe, hagyni, hogy a forró víz átjárja fáradt testünket és szépen leoldjon minden szennyet, mocskot, mit ránk rakott az élet. Milyen jó tisztának lenni, gondosan megtörölközni és ápolt, mosott, vasalt ruhába szépen felöltözni. Szinte most is érzem, gyermekkorom tiszta szobájának békét árasztó leheletét. Nagymama, a fenyőpadlót mindig szépen sárgítóval tisztára sikálta, majd szépen rendet rakott, ott mindennek megvolt a helye, és nekünk unokáknak jó volt a frissen mosott bolyhos rongyszőnyegen mezítláb szaladgálni, segíteni a rendrakásban, majd egy sarokba gyermekül összebújni és kacagva játszani! Csodálatos tiszta, szép asztalhoz ülni, a fehér abroszról egészséges, megbízható ételt enni, olyat miben nincs vegyszer, adalékanyag, semmi szennyeződés! Lelkünk mélyén mindannyian vágyunk a testi, lelki, szellemi tisztaságra, s ha azt elérjük, boldogak, felszabadultak, jókedvűek vagyunk! A tisztaság hiánya lehúz, bemocskol, fájdalommal, undorral, betegséggel tölt el, pokolba taszít!
A boldogságunk szép arcának egyik nagyon fontos vonása a tisztaság, és itt nem csak a fizikai tisztaságra gondolok, hanem a szellemi, lelki tisztaságra is. A kommunizmus nagyon sok írót, költőt cenzúrázott, ideológiai alapon megrövidítették a könyveket, egy - egy gondolatot kivágtak a műből! Az igaz, tiszta gondolatokat a sorok közé kényszerítették, és nagyon sokszor olyan ideológiával maszatolták össze, ami az alkotások tiszta csengését megtörte! A teológián emlékszem, nekem fizikai örömet okozott egy - egy olyan könyvet kézbe venni, mely külföldről, megbízható forrásból érkezett, melyről tudtam, hogy az utolsó betűig csak azt tartalmazza tisztán mit az író, az alkotó annak idején megfogalmazott, leírt! Fehéren, feketén csak azt és csak úgy tisztán ahogyan azt valaki szépen, szabadon megálmodta! A gondolatok tisztasága, szépen csengése, akárcsak egy zenemű pontos, a komponáló által annak idején megálmodott, fegyelmezett lejátszása tisztaságot igényel, és ha maszatolás nélkül szépen, tisztán szól akkor örömmel, fénnyel tölt el minden embert! Nagyon zavaró olyan emberekkel beszélgetni, kik válogatás nélkül összeolvastak mindent, és ragacsosan csúszkálnak a féligazságok hínárjában, magabiztosan állítva ma ezt, holnap azt! Nagyon fontos, hogy vigyázzunk a szavak, a gondolatok tisztaságára, őrizzük szellemi, lelki integritásunkat, épségünket, szellemi, lelki világunk átlátható, ragyogó tisztaságát!
Számomra kimondhatatlan öröm, hogy sok olyan munkatársam, nagyra nőtt gyerekünk, barátom van, akinek őszintén, bizalommal a szemébe tudok nézni, mert kapcsolatunk tiszta, és azt nem terheli hazugság, kétértelmű hamis beszéd, álnok csúsztatás, manipulált féligazság! Fontos, hogy azt mondjuk őszintén, amit gondolunk, amit érzünk, hogy ne szennyezzük be kapcsolatainkat.
Jó látni, ahogy felragyog a tisztaságból fakadó boldog öröm az emberek arcán! Számomra öröm, mikor olyan fiatalokat készíthetek házasságra, akik megőrizték tisztaságukat, szüzességüket az esküvőig. Istennek hála sok ilyen pár van, jó látni a menyasszonyt, ahogyan szépen felemelt fővel, egyenes derékkal édesapja karján előjön az oltárhoz! De ugyanezt a tisztaságból fakadó értékes örömöt látom azokon az idős embereken is, akik becsületben egymás mellett megöregedtek. Haldoklókhoz hívnak, nagy alázattal végzem ezt a szolgálatot, és mindig olyan csodálatos látni, hogy a mai kusza világunkban is sokan megőrzik a házassági tisztaságukat, hűségüket a sírig, s nem szennyezik be magukat és a családi ágyat!
A tisztaságnak és a belőle fakadó boldogságnak sok - sok arca van, én itt néhányat felmutattam, de fontosnak látom jelezni, hogy ha elvesztettük tisztaságunkat, visszanyerhetjük azt! A hegyeinkben a kis patak a vizébe hullott szemetet nem viszi magával, hanem a partjára szépen lerakja! Nagyapám mondogatta, hogy az a patak, melyik hét kövön keresztül folyik, az már tiszta, annak a vizét bátran lehet inni! Szeretettel imádkozom, hogy legyünk ilyen kristálytiszta hegyi patakok, a belénk hulló sértéseket, fájdalmakat, bűnöket rakjuk le nagy nagy alázattal a létünk partjaira, a gyóntatószékbe és az új évbe csobbanjunk tisztán, szabadon, békességesen!
Sok szeretettel! Csaba t.
Istennek legyen hála a borszéki építkezésnek a végére értünk! A kivitelezőkkel a kiadásokat lenulláztuk, a ház a miénk, nem tartozunk senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel!!
Indulhat ecsodás völgyben a életet szolgáló csendes munkánk, a gyermek védelem, természetesen ha lesz rá engedélyünk, mert most papírból is fel kell építeni a gyermekvédelmi otthont! Áldom a szent naivságot!! A kilencvenes évek elején mikor az első gyerekeket magamhoz öleltem, ha tudtam volna, hogy ennyi papír, engedély kell ahhoz, hogy egy tányér levest adhassak egy gyereknek, lehet, hogy megtorpantam volna!
December 21-én, ezen a szép vasárnapon, 11.oo órától a borszéki templomban a szentmiseáldozatban, jó Isten gondviselő szeretetét meg akarom köszönni! Szeretnék tiszta szívvel imádkozni mindazokért akik részt vettek e szép ház születésében! Ez a vasárnap a hála és a köszönet napja, ezért alázattal kérlek, hogy egy imát ti is mondjatok el, hogy a nagy munkát, mit elkezdtük Székelyföld északkeleti csücskébe a bajbanlévő gyermekek javára, szépen folytatni is tudjuk!
Szeretettel, Csaba t. 
Az Istennel való találkozás öröme Sokáig magamban jártam fizikai létem hatalmas erdejét, igazságnak vélt különféle vélemények, tanítások csúszós tárnáiba ereszkedtem le, tarka, első látásra tetszetős, de sehova nem vezető emberi okoskodások szirtfalára kapaszkodtam zihálva!
Egy édesapa írt egy szép verset a fiának! Nagyon megtetszett, már az, hogy egy édesapa gyöngéd ragaszkodását ki meri mutatni felnőtt fia iránt, ezért szeretettel megosztom veletek, Csaba t.
1982. december 5.
Akkor is esett a hó.
Ragyogni kezdett a szürke délután,
Amikor megszórta puha cukorral
Szekszárdot, s így üzent nekünk a
Télapó.
Azt üzente, hogy most már mindig jó lesz.
Hogy most már mindig szeretet lesz, Karácsonnyá vált
az életünk.
Ujjongva szállt a nagy, gémes utcai lámpasor fénykörei felé a lehelletünk,
Amikor befutott Papi, újdonsült nagyapó.
Pirospozsgás volt és kucsmás, akár a Télapó.
Valami nagyot akarhatott mondani, mert
Ahogy a Skodából kiugrott, a lelkesedéstől majdnem
elesett,
De aztán csak állt ott, míg fekete kucsmájára a hó örömmel
esett,
S csak annyit tudott mondani:
Szóval 3550 gramm. És Dani.
„Úgy, de úgy el fogjuk rontani!”
Közben, mire teljesen beesteledett,
Télapó a kisváros falusi utcáira
Friss pólyákat teregetett,
Azokon járva
mentem, ropogó lábbal
a Kispipába.
Szekszárdnak szíve volt ez a vendéglő,
Pörkölt illatú és egyszerű étlapú, de vendég jő
ide minden este, barátságot, bodor füstöt és sört keresve.
Itt adtam randevút a Nagymamának,
Született Kiss Katának, akit én is úgy szólítottam,
mint a feleségem: Anyukának.
Alig vártam, hogy lecserélhessem ezen ódon zongoraóra
hangulatú kifejezést,
mely járt volna részemről csak az anyámnak, s szólíthassam őt
végre: Nagymamának.
Hát nem szólítottam én sehogy.
Csak rábeszéltem, hogy nagy ünnep lévén együnk egy lecsós
sertés szeletet,
Mert ezen az estén nem lehet, hogy ne érvényesüljön
Gasztronómiailag is a szeretet.
És pezsgőt is kérünk, a mamára való tekintettel édeset.
És rám való tekintettel sokat.
S már hozta is a pörkölt-pecsétes asztalra a pincér
a csillámpoharakat.
Volt ebben a vendéglőben egy igaz zenekar.
Trombitával, klarinéttal, zongorával és
nagy cintányér mögött egy víg dobossal,
Ki úgy pergetett, fel-fel dobva plafonig a dobverőt,
Hogy a teremben mindenki nevetett, röhögésbe préselve a sörerőt.
Nem sejtettem még, hogy a nevetésnek sírás lesz a vége.
De amikor Kalocsa Zoli bácsi a klarinétot szájából kivéve
Belekezdett, mondhatni közönyös hangon, a refrénbe,
hogy „Úgy vártalak, édes kisfiam”, hát akkor…
Ott zokogtunk az asztalon, az újdonsült nagymama,
én, a lélekkel telt apa, s tőlünk 300 méterre,
a kórházban, édesanyja mellett a kisbaba.
S én akkor tudtam, és nem csak éreztem, tudtam,
Hogy tárt karokkal, mosolyogva megáldott az Isten.
Szeretettel: Vigh Sándor
A képet csak mellékletnek szánom.
