Európán végigsöpört két világháború, forradalmak követték egymást, nagy anyagi jólét szakadt sokak nyakába, legtöbben nagyobb komfortban élünk, mint évszázadokkal ezelőtt a fejedelmek, nagyurak, míg sokak megélhetése pedig bizonytalanná vált.

Az ember oly sokféle módon le van kötve, az információbőség miatt alig van ideje, hogy szemét az égre emelje.

A földi horizont túlságosan lefoglalja. Az emberek hitét mindez erősen próbára tette, sokan meginogtak.

Az emberiség a történelem egyik legnagyobb hitkrízisét éli át, miközben nagy éhséget látok a hit ánt – az anyagi dolgok, a földi dimenziók nem elégítik ki őket. Szent Ágoston ezt így fejezte ki: „Nyugtalan az én lelkem, míg meg nem nyugszik Benned, ó Uram.” Érzem ezt a nyugtalanságot a mai emberben, és egyedül Istenben találhatjuk meg a nyugalmunkat.

Többféle forradalom söpört végig az emberiség történelmében: a reneszánsz, afrancia forradalom – „szabadság, egyenlőség, testvériség” – kulturális, biológiai, ipari és szexuális forradalom... Hiszem, hogy hátra van még egy csodálatos forradalom, a szeretet, az erkölcs forradalma.

Hiszem, hogy a mai profanizált világ csömört fog szülni az emberekben, bár nem tudom, milyen sokkhatások szükségesek ahhoz, hogy szemünket az égre emeljük. Az emberek vágynak magasabb, tisztább, őszintébb értékek felé, amelyek átölelik és felemelik őket. Nem vagyok pesszimista, gondolom, hogy a templomaink előbb-utóbb megtelnek, és letisztult formában az emberek újra Istenre találnak.

Edmund Hillarytól, aki társával elsőként jutott fel a Mount Everest csúcsára, megkérdezték, miért mászta meg a Csomolungmát. Azt felelte: „Mert ott volt.”