Ha ez a világ szép rendben lenne, minden a helyén lenne, akkor eszem ágában sem lett volna,hogy pap legyek, hogy Istennek adjam magamat, átadjam kezemet, szívemet, mindenemet Neki.

Egy hihetetlen nagy távlat zárult volna be előttem. Talán üldögéltem volna a tengerparton, szivarozgattam volna. Mérhetetlenül gazdagabbnak érzem ezt az életet, amely újból és újból nekifeszül, hogy a közömbös földet az Éghez közelebb rángassa.

A munka nem az ősbűn következménye, nem a rosszra való hajlamunkból fakad, hanem az ember lelkének mélyéről fakadó vágy, hogy állandóan felül kell múlnia önmagát. Állandóan jobb egyházat kell teremtenünk, mint amilyen volt. Állandóan, újból és újból az Isten parancsait,törvényeit ki kell szegezzem a saját szívem ajtajára: „Ecclesia semper reformanda – Az Egyház mindig megújításra szorul.”