A szent a Krisztus által földre hozott eszmék hírnöke.

Olyan ember, akin valamilyen módonlátható Krisztus arca, aki egy erényt hősies fokon gyakorolt. Szentté avatásokkor az Egyház kinyilatkoztatja, hogy ezek az emberek biztosan Isten közelében, a mennyországban vannak.

Amikor Saul megírta szeretethimnuszát, elmondhatta: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam.” [2Tim 4,7] Ezek az emberek célba értek. A szentek kirajzolták azt az utat, amelyen haladva mi is boldogok lehetünk. Példaképként előttünk állnak, őket igyekszünk követni.

Nem azért kell szentnek lenni, mert milyen jól fog állni a fejünkön a glória, hanem mert a legnagyobb szeretet felé törekedve tiszta, mély öröm forrása fakad fel belőlünk.