Nem csupán gondolati lények vagyunk, hanem test és lélek. Jézus mondta: „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készít, akik őt szeretik.” [1Kor 2,9]

Ugyanazt a szót használja, mint amivel leírja azt, hogy a világot Isten teremtette.

Olyan szép, ahogy a Szentírás mondja: „Az egész teremtett világ sóvárogva várja istengyermeki méltóságának kiteljesedését.” [Róm 8,19] Nem azt mondja, hogy az ember világa, hanem az egész teremtett világ. Ez a világ, amelyben élünk, meg fog dicsőülni. „Örök szeretettel szeretlek” [Jer 31,3] – mondja az Isten. Ebben benne van mindaz, amit szeretetből megalkotott – ezt a gyönyörű tájat, az erdélyi Hargitát, bérceket nem söpri el a Föld színéről, hanem megdicsőíti, az örökkévalóságnak megőrzi. Ha megteremtette a kiskutyát, a bárányfelhőt, a naplementét, akkor valamilyen módon mindezt szereti, akarja, és valamilyen módon mindez meg fog dicsőülni.