Ha a bűnbánat őszinte, az ember vágyik arra, hogy valamilyen módon vezekeljen, begyógyítsa a szereteten esett sebet.

Az irgalmas szeretetből vállalt adomány, áldozat – mert bizony áldozat lemondani a keservesen megkeresett pénzről, és nem magunkra költeni – külső jele lehet a megtérésnek, de ha ez csak képmutatás, színlelés, akkor nem segít rajtunk. Ha valóban belülről jön, akkor Isten előtt nagyon kedves.

Mi magunk is vágyunk arra, hogy az elkövetett rosszat jóvátegyük, hogy lelkünk megnyugodjon. Minél jobban szeretünk, annál inkább helyre akarjuk hozni azt, amit vétettünk.

A szülő is enyhébb dorgálásban részesíti gyerekét, ha látja, hogy az okozott kárt igyekszik jóvátenni. Ugyanúgy az Egyház is megadja a megvallott bűnök ideig tartó büntetése alól a felmentést.