Tudatosan törekednünk kell arra, hogy kigyomláljuk a magját és a gyökerét a bennünk levő rossznak, míg túlburjánozva el nem nyomja a bennünk levő jót is.

Hiszem, hogy tudatosan megtisztulhat az ember. Jó dolog, amikor egy-egy hajléktalan bűnössel beszél az ember, és már nem a rossz embert látjuk, hanem a macska karmai között vergődő kis egeret. Szívünkből szánalom, jó szándék fakad, és ezt megérzi a bűnös is, és ilyenkor valóban talpra állnak korunk zakeusai, hogy önmagukon ítéletet tartva, újraszervezzék életüket a mi segítségünkkel.

A mulasztással elkövetett bűn nehezen megfogható, nehéz szembesülni vele, mert nem tettünk semmi rosszat – igaz, jót sem. Ha a veteményest nem gazoljuk, nem egyelünk, nem öntözünk, hamarosan látszik a mulasztás következménye: tönkremegy a termés. A simogatás, a dicsérőszó, a gondoskodás, a törődés elmulasztása sokszor jobban fáj, mint egy pofon. Ha egy férfi trehányul, ímmel-ámmal végzi a munkáját, lejáratja magát, és a családját sem tudja eltartani. Ha a nő lusta főzni, takarítani, a gyerekeivel foglalkozni, szétzüllik a családja.
Vannak olyan mulasztások, amelyek eredménye jól látható és körvonalazható.