Úgy gondolom, hogy az elmúlt 15 évben nemzetünk, népünk, itt a Kárpát-medencében hihetetlen értékeket fektetett üresen álló ingatlanokba, fel nem használható anyagi javakba. Ezek az értékek nem hoznak gyümölcsöket, nem szülnek holnapot. Lehúznak, szárnyalásunkat beteges torzsalkodásba süllyesztik. Szép, tiszta lelkünket kicsinyes kapzsisággal, önzéssel fertőzik meg.

Bővebben: Adventi elmélkedések 21.- Az anyagiakhoz való viszonyunk

  „Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! […] ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!” (Mt. 6,25-33)Bonthatok vitorlát szél nélkül, de nem repülhetek. A verejtékesen gyöngyöző aranyásó, térdre borulva hálát ad az aranyrögért, melyet lelt, pedig a munka az övé volt, de tudja: az érték ajándék, az az Istené. 

Bővebben: "Ne aggódjatok életetek miatt" Adventi elmélkedések 20.

Jó dolog jónak lenni. Nem azért, mert megköszönik, hanem egyszerűen jó jónak lenni. A kút, melynek vizét merik folyamatosan, újratelik, él, életet ad, adja a vizét. Az a kút, melynek nem merik vizét, lassan kiszárad. Akkor van vize, ha ad. Ha önmagunkat nem tudjuk szeretettel adni, meghalunk.

Bővebben: Adjatok jól tömött, túlcsorduló mércével! Adventi elmélkedések 19.

Ha őszintén keresel, megvilágosodsz, és akkor magától hullnak le a szárnyalásodat a porba visszafogó lim-lomok, az anyagi dolgok, mindaz, ami eszköz, de cél nem lehet soha. Isten nem elveszi az üveggyöngyödet, boldog ölelésben magad veszíted el, mint szerelmes a ruháját, akinek minden ruhadarab a boldog nászban fölösleges dolog.

Bővebben: Adventi elmélkedések 18. Milyen értékek mozgatnak engemet?

Sokan nem hisznek a szó erejében. Feltámadása után Jézus azokkal a tanítványokkal találkozik, akik mindenből kiábrándulva hagyják maguk mögött Jeruzsálemet, s mennek haza Emmauszba, hogy távol legyenek mindattól, amit Krisztus jelent. Jézus nem parancsolja vissza kishitű, megtorpant társait, hanem elkíséri a tőle elvezető úton, sőt, olyan szépen beszél velük, hogy pislákolni kezd, majd lángra lobban a hitük: „Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?” (Lk 24.32). Jézus meghallgatja a másik felet, majd beszél, érvel a Szentírásból, mert hisz a kimondott szó erejében. Szándéka tiszta, magasabb rendű életet kínál testvéreinek.

Bővebben: Adventi elmélkedések 17. A párbeszédről

Bővebben: A mi erőnk - Adventi elmélkedés 16.

Úgy gondolom, hogy a Jó Isten, ha akarná, egyetlen éjszaka, egyetlen nap alatt le tudná vadászni az erdőből az összes farkast, az összes vadállatot, hogy az őzikéknek békés, nyugodt élete legyen. De talán ekkor az őzikék elsatnyulnának, elpuhulnának, és lassan leállna törzsfejlődésük, végül pedig kipusztulnának.

Bővebben: Adventi elmélkedések 15.

Jézus Krisztus üres kézzel jött közénk Karácsony estéjén. Nem hozott ajándékokat, nem osztott semmiféle mennyei szuvenírt. Önmaga lett az áldás, az ajándék, Isten szeretetének csodás megnyílvánulása. Reformjához nem hozott égi kincseket.

Bővebben: Ajándék - Adventi elmélkedések 14.