Erdély földjén, Nagykároly, és Nagyvárad között az érmellékén, lakik egy tömbben – talán a székelyföld után – a legtöbb magyar. Ezen a vidéken, a helyi polgármester és az ő tanácsa által felkínált szép, de romos udvarházban, Gálospetriben készül az alapítványunk 15. háza, Isten dicsőségére, és a bajban lévő gyermekek javára.

Bővebben: Gálospetriben új ház van születőben

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.” (1. Kor.13,1.) A kialudt mécsest meg kell gyújtani! Nem parancsszóval, nem dühös kiabálással, vagy erőszakkal kell a saját igazam érvényesíteni, a számomra kedves értékeket folyamatosan hangoztatni. Mindez nem célravezető, és így nem fogok életet vinni férjemmel, feleségemmel való kapcsolatomba. A hazaszeretet dühös acsarkodás mellett, még ha igazam van, akkor sem fog elmélyülni a szívekben. Erővel a világot nem lehet jobbá tenni, a népeket nem lehet összepofozni, összebombázni egy nagy, békés, vidám családba.

Bővebben: Adventi elmélkedések 23.

„Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket.” (Mt 11.28) A kereszténység lényege, nem az, hogy tudom: van Isten. Nem a tudás üdvözít bennünket. Heródes tudta, épp ezért leöleti a kisdedeket, a tudás neki bűnforrása lesz. A kereszténység lényege az élő Istennel való személyes találkozás. Kitárom a szívemet, majd felkelek és elindulok.

Bővebben: Adventi elmélkedések 22.

Úgy gondolom, hogy az elmúlt 15 évben nemzetünk, népünk, itt a Kárpát-medencében hihetetlen értékeket fektetett üresen álló ingatlanokba, fel nem használható anyagi javakba. Ezek az értékek nem hoznak gyümölcsöket, nem szülnek holnapot. Lehúznak, szárnyalásunkat beteges torzsalkodásba süllyesztik. Szép, tiszta lelkünket kicsinyes kapzsisággal, önzéssel fertőzik meg.

Bővebben: Adventi elmélkedések 21.- Az anyagiakhoz való viszonyunk

  „Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! […] ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!” (Mt. 6,25-33)Bonthatok vitorlát szél nélkül, de nem repülhetek. A verejtékesen gyöngyöző aranyásó, térdre borulva hálát ad az aranyrögért, melyet lelt, pedig a munka az övé volt, de tudja: az érték ajándék, az az Istené. 

Bővebben: "Ne aggódjatok életetek miatt" Adventi elmélkedések 20.

Jó dolog jónak lenni. Nem azért, mert megköszönik, hanem egyszerűen jó jónak lenni. A kút, melynek vizét merik folyamatosan, újratelik, él, életet ad, adja a vizét. Az a kút, melynek nem merik vizét, lassan kiszárad. Akkor van vize, ha ad. Ha önmagunkat nem tudjuk szeretettel adni, meghalunk.

Bővebben: Adjatok jól tömött, túlcsorduló mércével! Adventi elmélkedések 19.

Ha őszintén keresel, megvilágosodsz, és akkor magától hullnak le a szárnyalásodat a porba visszafogó lim-lomok, az anyagi dolgok, mindaz, ami eszköz, de cél nem lehet soha. Isten nem elveszi az üveggyöngyödet, boldog ölelésben magad veszíted el, mint szerelmes a ruháját, akinek minden ruhadarab a boldog nászban fölösleges dolog.

Bővebben: Adventi elmélkedések 18. Milyen értékek mozgatnak engemet?

Sokan nem hisznek a szó erejében. Feltámadása után Jézus azokkal a tanítványokkal találkozik, akik mindenből kiábrándulva hagyják maguk mögött Jeruzsálemet, s mennek haza Emmauszba, hogy távol legyenek mindattól, amit Krisztus jelent. Jézus nem parancsolja vissza kishitű, megtorpant társait, hanem elkíséri a tőle elvezető úton, sőt, olyan szépen beszél velük, hogy pislákolni kezd, majd lángra lobban a hitük: „Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?” (Lk 24.32). Jézus meghallgatja a másik felet, majd beszél, érvel a Szentírásból, mert hisz a kimondott szó erejében. Szándéka tiszta, magasabb rendű életet kínál testvéreinek.

Bővebben: Adventi elmélkedések 17. A párbeszédről