Ha őszintén keresel, megvilágosodsz, és akkor magától hullnak le a szárnyalásodat a porba visszafogó lim-lomok, az anyagi dolgok, mindaz, ami eszköz, de cél nem lehet soha. Isten nem elveszi az üveggyöngyödet, boldog ölelésben magad veszíted el, mint szerelmes a ruháját, akinek minden ruhadarab a boldog nászban fölösleges dolog.

Bővebben: Adventi elmélkedések 18. Milyen értékek mozgatnak engemet?

Sokan nem hisznek a szó erejében. Feltámadása után Jézus azokkal a tanítványokkal találkozik, akik mindenből kiábrándulva hagyják maguk mögött Jeruzsálemet, s mennek haza Emmauszba, hogy távol legyenek mindattól, amit Krisztus jelent. Jézus nem parancsolja vissza kishitű, megtorpant társait, hanem elkíséri a tőle elvezető úton, sőt, olyan szépen beszél velük, hogy pislákolni kezd, majd lángra lobban a hitük: „Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?” (Lk 24.32). Jézus meghallgatja a másik felet, majd beszél, érvel a Szentírásból, mert hisz a kimondott szó erejében. Szándéka tiszta, magasabb rendű életet kínál testvéreinek.

Bővebben: Adventi elmélkedések 17. A párbeszédről

Bővebben: A mi erőnk - Adventi elmélkedés 16.

Úgy gondolom, hogy a Jó Isten, ha akarná, egyetlen éjszaka, egyetlen nap alatt le tudná vadászni az erdőből az összes farkast, az összes vadállatot, hogy az őzikéknek békés, nyugodt élete legyen. De talán ekkor az őzikék elsatnyulnának, elpuhulnának, és lassan leállna törzsfejlődésük, végül pedig kipusztulnának.

Bővebben: Adventi elmélkedések 15.

Jézus Krisztus üres kézzel jött közénk Karácsony estéjén. Nem hozott ajándékokat, nem osztott semmiféle mennyei szuvenírt. Önmaga lett az áldás, az ajándék, Isten szeretetének csodás megnyílvánulása. Reformjához nem hozott égi kincseket.

Bővebben: Ajándék - Adventi elmélkedések 14.

Földi életünkben fontos, hogy ünnepet szervezhessünk magunknak, és egymásnak. Életünk apróbb győzelmeit közösen, együtt meg kell ünnepelnünk. Az ünnepek erősítik hitünket, összetartozásunkat, közösségünket.

Bővebben: Ünnep- Adventi elmélkedések 13.

Sokszor az ember nem bízik a maga erejében, és ezt jól is teszi, hisz végül is mindnyájunkat egy marék porból teremtett az Isten. Kicsik, egyszerűek, és gyöngék vagyunk. Olyan jó dolog tudni azt, hogy Isten velünk van és segít. Bárki közülünk, aki egy fát elültet, mi mást szeretne, minthogy az a fa nagyra nőjön, nagy, erős koronája, gyökere, törzse legyen és gyümölcsöt teremjen. Senki nem ültet fát csak azért, hogy satnya, beteg, korhadt fája legyen.

Bővebben: Kegyelem- Adventi elmélkedések 12.

A sötétség nem más, mint a fény hiánya. A sötétet nem lehet feldarabolni, kilapátolni, összetörni, egyszerűen csak fényt kell gyújtani. Ahol megjelenik az áldott fény, ott eltűnik a sötét. A bűn nem más, mint a szeretet hiánya, a bizalom, a jóság hiánya.

Bővebben: A bűn- Adventi elmélkedések 11.