Isten kegyelméből nem elmélkedjük a nagy hét eseményeit, hanem a
különféle állami hatóságok aktív közreműködésével járjuk a magunk keresztútját.
1993-tól minden állami engedély nélkül neveltük az Isten által ránk bízott
gyerekeket.
Gyermekeinkben, munkatársaimban megtanultam csodálni az embert, akit Isten szeretetében megteremtett, megváltott és meghívott az üdvösségre. Csodálom az embert, aki születése pillanatában tud sírni, kacagni, és tipegő, csetlő-botló járással elindul, hogy társaival társa legyen a világot tovább teremtő Istennek. A világ teremtése folytatódik.
Kolostorunk halottakat is felrázó, erélyes kapucsengője ugrasztott ki a
karácsony előtti fagyos hajnalon az ágyból. Többé-kevésbé leplezett belső
feszültséggel nyitottam ajtót, majd tátottam el a számat a talpig tiroli
népviseletbe öltözött idős néni láttán. Csodaszép ruha, mindenegyes darabján
érződött a gondos kezek munkája.
Sokat gondolkodtam, hogy mit is kérjek a
Jóistentől karácsonyi ajándékként az én nagy családom számára. Számotokra
kedves gyermekeim, akiket Isten biztatására befogadtunk s nektek munkatársaim, akik
akár itt Déván és Szászvároson munkátokkal, vagy a világon szanaszét anyagi
vagy imádságos segítséggel társaim vagytok Isten országának építésében.
Az elmúlt napokban sokat gondolkoztam azon,
hogy: Mit ér az ígéret, ha magyar? Szeretettel küldöm az alábbi írást,
mindazoknak, akik tudnak a Bethlen Gábor fejedelem szülőházának megvásárlásának
a kísérletéről.
Óév napján szelíd kopogásra figyeltem fel. Egy nagyon szerény mosolygós
asszony állta a kolostor ajtajában. Dévától 30 kilométerre lévő elhagyott
bányatelepről, Kismuncselről jött, ez a magyar nevű, magyar származású, de
magyarul egy szót nem tudó bajbajutott négygyermekes édesanya.
Keresztelek! Megkereszteltem a huszadik gyermeket az idén Szászvároson,
ebben a dél-erdélyi kis szórványban. Az elmúlt 15 évben összesen nem volt 20
keresztelő. Egy közel 200 fős egyház kősségbe befogadtunk 20 kisgyereket. Mind
a húsz gyermek nagyon szegény családból jött.
A történelem az ember tanító mestere. 476
Róma kapui előtt ott álnak Alarik gótjai. Kegyetlen harc folyik. Egy végzetes
éjszaka a római rabszolgák kinyitják a vár kapuit és a beözönlő barbárokkal
együtt lángba borítják azt a keresztény várost, melynek polgárai bár ismerték a
szeretet Istenét, tetteikben mégsem követték azt, hisz tömegeket tartottak
rabszolgasorsban.
A nyári vakáció egyik reggelén, csengettek az ajtón, az egyik lányunk
jött vissza az otthonba. Örömmel ugrott a nyakamba s kérdezte: ”Mikor megyünk a
táborba?” A kislány egy hosszú tanév után nagyon vágyott hazamenni szüleihez.
Hazavittük a Dévától 200 km-re lévő otthonába, pár nap múlva visszajött, mert „telefonáltam”,
hogy jöjjön, mert megyünk táborba.