Eddig Petrozsényben voltam, Kisiratosan, és most
itt vagyok ZsombolyánBővebben: Szeretettel köszöntelek a maratoni évzáró sorozat harmadik állomásán.
Megkerestek egy nyugati nyugdíj pénzintézménytől, és elmondták, hogy Romániában bár huszonhárom millió ember él, mégis csak hat és félmillió dolgozik, ebből csak két és fél millió dolgozó van harminc öt év alatt. Arra biztattak, hogy élve a törvény adta lehetőséggel vállaljam és népszerűsítsem az ő nyugdíj intézményüket a harminc öt évnél fiatalabb emberek kötött, és minden szerződéskötés után én is fogok kapni egy bizonyos összeget.
„Szólhatok
az emberek vagy az angyalok nyelvén,
ha szeretet nincs bennem,
csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.” (1Kor 13.1)
Biztos, hogy lázasan készültök a tanévzárókra, akárcsak mi itt Déván, de ennek ellenére nagy szeretettel kérlek, hogy minden kisebb-nagyobb ház írja meg a maga év végi beszámolóját.Bővebben: Minden kisebb-nagyobb ház írja meg a maga év végi beszámolóját.
Gyermekvédelmi
munkánkat szeretnénk a nagycsaládok, a veszélyeztetett, a bajba jutott családok
támogatásával kezdeni. Nemcsak tanáccsal, jó szóval, hanem anyagi támogatással,
tanszerrel, ruhával is segíteni akarjuk a szülőket, a gyámokat, hogy gyermekeik
szépen, egészségesen fejlődjenek. Az lenne jó, ha ez a megelőző tevékenység,
elégséges lenne. Istennek hála akarunk is, de tudunk is a bajba jutott
embereken segíteni, amennyiben megkeresnek. Bővebben: A Szent Ferenc Alapítvány gyermekvédelmi tevékenysége, 2007. május 1.
Szentlélek Úristen, kicsi, gyenge és erőtlen vagyok, az előttem álló feladatok hatalmasak. Körülöttem nemzeteket kikezdő viharok dúlnak. A gonosznak bár nincs keze, nyelve, mégis tarol. Mindig akad valaki, aki kiszolgálja, átadja kezét nyelvét, szívét, agyát, hogy ártson, pusztítson, hogy mindnyájunkat kikacagva tönkre tegyen. Népeket, nemzeteket, különféle kultúrában élő embereket uszít egymás ellen. Gondviselő jóságodban megingott gyenge hitünket kihasználva, arra buzdít, hogy féljünk egymástól, testvéreinktől, és vegyük el azt is, ami a másé. Belekorbácsol a habzsoló, fogyasztói világba, ahol már nem is mi élünk, hanem felpergetett életünkkel olyan emberek kimondhatatlan gazdagodását szolgáljuk, akiket talán be se engednénk hajlékunkba. Kölcsönből, adósságból lim-lomot vásárolunk, s észre sem vesszük, hogy magunk körül a halál kultúráját építjük. Nem az ember a fontos, hanem a gyárak, a bankok, az utak. Az ember csak eszköz, mely kivitelez, átad, kiszolgál, négyévente választ, elmegy a háborúba, gyilkol, rabol.
Kedves Testvérek!
Sokszor
kértek, hogy foglaljak állást a világunkban lévő rosszal, ellenségeskedéssel
kapcsolatosan. Írtam egy pár gondolatot, szeretettel megosztom.