„Szólhatok
az emberek vagy az angyalok nyelvén,
ha szeretet nincs bennem,
csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.” (1Kor 13.1)
„Szólhatok
az emberek vagy az angyalok nyelvén,
ha szeretet nincs bennem,
csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.” (1Kor 13.1)
Bővebben: Minden kisebb-nagyobb ház írja meg a maga év végi beszámolóját.
Gyermekvédelmi
munkánkat szeretnénk a nagycsaládok, a veszélyeztetett, a bajba jutott családok
támogatásával kezdeni. Nemcsak tanáccsal, jó szóval, hanem anyagi támogatással,
tanszerrel, ruhával is segíteni akarjuk a szülőket, a gyámokat, hogy gyermekeik
szépen, egészségesen fejlődjenek. Az lenne jó, ha ez a megelőző tevékenység,
elégséges lenne. Istennek hála akarunk is, de tudunk is a bajba jutott
embereken segíteni, amennyiben megkeresnek. Bővebben: A Szent Ferenc Alapítvány gyermekvédelmi tevékenysége, 2007. május 1.
Szentlélek Úristen, kicsi, gyenge és erőtlen vagyok, az előttem álló feladatok hatalmasak. Körülöttem nemzeteket kikezdő viharok dúlnak. A gonosznak bár nincs keze, nyelve, mégis tarol. Mindig akad valaki, aki kiszolgálja, átadja kezét nyelvét, szívét, agyát, hogy ártson, pusztítson, hogy mindnyájunkat kikacagva tönkre tegyen. Népeket, nemzeteket, különféle kultúrában élő embereket uszít egymás ellen. Gondviselő jóságodban megingott gyenge hitünket kihasználva, arra buzdít, hogy féljünk egymástól, testvéreinktől, és vegyük el azt is, ami a másé. Belekorbácsol a habzsoló, fogyasztói világba, ahol már nem is mi élünk, hanem felpergetett életünkkel olyan emberek kimondhatatlan gazdagodását szolgáljuk, akiket talán be se engednénk hajlékunkba. Kölcsönből, adósságból lim-lomot vásárolunk, s észre sem vesszük, hogy magunk körül a halál kultúráját építjük. Nem az ember a fontos, hanem a gyárak, a bankok, az utak. Az ember csak eszköz, mely kivitelez, átad, kiszolgál, négyévente választ, elmegy a háborúba, gyilkol, rabol.Bővebben: Szép élmény volt találkozni, a Szlovákiában élő magyar testvéreimmel.
Minden, ami van, az egymásra találásból született. Mondhatnám úgy is, hogy találkozásból, befogadásból, szeretetből jöttünk létre. A napfény rátalált a földre, amely befogadta fényét melegét, élet fakadt belőle. A sejtek egymásra találtak, létrejött, kibontakozott, eszmélve tudatra ébredt az élet, és simogatja, formálja, tovább teremti a világot. A különböző civilizációk az egymásban testvérre találó emberek, embercsoportok nagy családja. Az összetartozás tudata népeket szült, amelyek értékeket teremtettek. Világunk darabjaira hull, ha ez a találkozás, összetartozás megsérül. Minden bűn az elfordulásból, elzárkózásból fakad, amely kérlelhetetlenül a halálba torkoll.