Életem nagy kérdése: Rezignált beletörődéssel elfogadjuk önmagunkat, környezetünket, a világot olyannak amilyen, amilyennek mások alakítják, vagy egy tudatos önnevelő, képző, formáló erővé válok? Saját szabadságharcomat a kezembe veszem, vagy hagyom, hogy sodródjak a mindennapokban?!
A nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja elnevezésű emléknapot, a nők elleni erőszak felszámolásáért küzdő aktivisták már 1981 óta november 25-én tartják. 
Kilenc nappal ezelőtt állapították meg, hogy én is pozitív vagyok, azaz a szervezetemben dolgozik ez a vírus! Fáradtság, köhögés, tüdőgyulladás.... Az orvosságokat gondos kiszerelésben, napi bontásban adják a bölcs orvosok, és szervezetem érzi a segítséget, Istennek legyen hála, gyógyul!
A mai Evangéliumi rész olvasva a városokra, a templomokra gondolok szorongva: 
Szép jó reggelt kívánok... Szívesen elhívnálak egy kávéra is, sőt annak is örvendenék, ha ti hívtátok meg, de most marad ez az online együttlét... Ne csak a gyerekeknek jusson a jóból, a XXI század vívmányaiból.
Krisztus Király ünnepe utáni időben, az egyházi év utolsó napjaiban a végső dolgokról elmélkedünk! Végső dolgok, görögül: Az eszkatológia (az eszkhaton = ’végső, utolsó’ és logosz = ’tudomány’ görög szóból) – a túlvilágról és a legtávolabbi jövőről szóló tanítás.
Kedves Csaba testvér, Jézus ott áll mindannyiunk ágya mellett. Műtétem előtti éjjel többször felébredtem, és amikor a szemem kinyitottam, ott állt egy férfialak az ágyam lábánál. Jézus, mondtam és aludtam tovább. Hétszer nyolcszor történt meg egymásután. Nem álmodtam, Ő vigyázott rám. Ott áll minden beteg ágya mellett és vigyázz ránk. Vele mindent legyőzünk.
"Az emberiség eddigi története, - mondja Lev Tolsztoj - ahogyan ismerjük, nem más, mint az emberiség egyre nagyobb és nagyobb összefogásra való törekvése. Ez az egység különböző eszközökkel valósul meg, és nem csak azokat szolgálja, akik ezért dolgoznak, hanem még azokat is, akik ellene vannak."
1981-ben voltam utoljára kórházban sárgasággal, a csíksomlyói fertőzőn! Előtte a bukaresti katonai kórházban kezeltek közel két hétig! Letelt a 18 hónap, véget ért a bakaság, leszereltem, szédelegve hazautaztam Csíkszeredába, ahol nemsokára újból besárgultam! Befektettek egy nagy kórterembe, hol mindenki nagyon beteg volt! Ott, a kiszolgáltatottság földjén tanultam meg tisztelni az orvosokat, bízni bennük és az általuk gyógyító Teremtőben!