Körülöttem forrong minden! Vitázó politikusok, választásra készülnek, jót akarnak, dicsérik magukat és szidják egymást. Kapzsi bankárok által felhergelt, fölösleges üveggyöngyök után futkosó, kapkodó emberek kiabálnak, vagy értetlenül, tanácstalanul néznek maguk elé. És itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a harcot a hitelek súlya alatt feladó vállalkozók, a munkanélküliek, az olcsó termékeket reklámozó médiák, és sorolhatnám tovább, de minek, hisz mindezt hihetetlen nagy példányszámban megteszi a sajtó, sok-sok csatornán önti a televízió, a megannyi honlap.
A nyugodt október végi tájban, azt hinnéd, hogy csak a patak vize szalad hatalmas lendülettel a völgy felé. Pedig minden mozgásban van, semmi sem örök, te magad is mind a folyó, napjaid pergésével sodródsz a Végtelen felé. Vendég vagy e tájon, - kosza vándor -, miért építenél magadnak hatalmas fáradsággal nagy házat, gonddal rendezgetett múzeumot, gátat mely megállítani úgy sem tud? A patak nem gyűjt, mindaz mit magával sodor az számára szemét, csak megtöri ragyogását, szennyezi kristály habjait, ezért a következő kanyarban partra löki, magából kiveti.
A magyar nép jogos kérelmeit az osztrák császár durván elutasította, és a céltudatos, higgadt párbeszéd helyett sajnos így a forradalom lángjai csaptak fel 1848. márciusában!
1661. október 21-én betörtek a törökök Csíkba! A Mikó-várba szoruló székely haderőt megsemmisítették, és utána hosszan rabolták, gyújtogatták az egész medencét! Az elvonuló ellenség mögött csak fájdalom, gyász, pusztulás maradt!