Lassan szürkülünk, terjed a homály, kivesző félben van világunkból a poézis! Ezért is örvendtem meg mikor Zsiga Lajos költő felkért, hogy a most megjelenő könyvéhez írjak előszót!
Szeretettel biztatlak olvassunk verseket,
Csaba t.
Zsiga Lajos költő magát kötéltáncosnak nevezi! A költők számára a kötéltánchoz hozzátartozik a halálugrás is! A nagyérdemű előtt megjelenni egy költeménnyel, egy új könyvvel egészen biztos, hogy egy gyönyörű, de félelmetes, mindent megváltoztató produkció! Elengedi az ember a jól belakott, biztonságos komfortzónáját és összeterelgetett ünneplőbe öltöztetett gondolatait versbe rendezve, a nagyközönség elé áll... ez veszélyes, bátor mutatvány! Te vagy egymagadban, aki a gondolatok, érzelmek, vágyak trapézán ég és föld között repülsz, forogsz, az emberek kényelmes székeikben olvasnak, kóstolgatnak , figyelnek árgus szemmel! A versek, ha magukkal ragadnak, ha soraid lüktetése engem is magasba repít, akkor megfogtál, a költészeted szárnyán én is repülök, újjászületek. Te fent vagy, és frappánsan, kecses szavakba öltözve még magasabbra lendülsz, a jelzők, metaforák közt bukfencezve a megfogalmazott üzeneted, ha poeta vagy, akkor bennünket eltalál, újból és újból átjár! Verseidet, az emberek magukénak érezve a vállukra vesznek, tapsolnak, a vezérük leszel! De ha félve megtorpansz és elbizonytalanodva csak lógsz a kötélen, pláne ha elveszted a fonalat és elvész az üzenet, a rád fordított és elvesztegetett időért az emberek vérmérsékletüktől függően kifütyülnek, vagy akár a babértól fosztott fejedet veszik! A bátor kiállás, a szavak trapézán való könnyed villódzás, a halandót a halhatatlantól elválasztó halálugrás teszi az embert igazából költővé!
Az én tisztem Zsiga Lajos produkciót felkonferálni ebben az előszóban! Arra kérem önöket, dőljenek hátra és a verseket olvasva, a szürke poézis nélküli világból kitörve, repüljünk együtt a gyönyörűen megírt költemények szerzőjével ég és a föld között! Megéri, utána könnyebb lesz újratervezni az életet!
Tisztelettel mindazok iránt, akik tollat ragadnak,
Lassan szürkülünk, terjed a homály, kivesző félben van világunkból a poézis! Ezért is örvendtem meg mikor Zsiga Lajos költő felkért, hogy a most megjelenő könyvéhez írjak előszót!