A mindennapi kenyérnél is fontosabb a remény, a jövő. A megálmodott kiút az összedőlő mában életet jelent. A felsejlő holnap körvonalai erőt tudnak adni, hogy ha kell, akár üres gyomorral is tovább tudjon menni az ember.
Március 15. Erdélyben, testvértelepülésünkön Petrozsényban, a lassan tényleg maroknyi magyar közösségben. Mindig lélekemelő látni, hogyan tartják meg magyarságukat olyan környezetben, ahol a mindennapi élet dolgait nem tudják anyanyelvükön intézni. Az a szeretet pedig leírhatatlan, amit itt kap az ember csak azért, mert az anyaországból eljön és velük ünnepel.
Az a fontos, hogy az ember olyan hullámokat indítson el- jó gondolatokat, szavakat, cselekedeteket-, amelyek életet adnak, amelyekből a másik építkezhet, gazdagodhat.
Az ember nem egy márványtömb, hanem hús-vér lény, aki a tapasztalatok által tanul, változik, formálódik. Bíznunk kell Isten kegyelmében, amely képes átalakítani bennünket.