Nagy dolog a szeretett ,igazán érdemes fáradni dolgozni érte, mert jutalma az csodálatos a felüdítő hordozó lendületével és hangulatával fűszerezve. A gyerekek öröme, szó szerint fel pezsdítette megmozgósította az eseményeket és magukkal ragadtak minket is nevelőket, hiszen tiszta szívből örvendtünk velük együtt. Tényleg jó dolog jónak lenni !! Másoknak örömet szerezni.
Nagy- nagy tisztelettel gondolok az édesanyámat ápoló kórházi nővérekre, kik végtelen alázattal, szakértelemmel tették, teszik nap mind nap a dolgukat a kórházba!! Imádságos szeretettel köszönöm munkájukat László Edina szép soraival!!
Isten fizesse, mindazok munkáját kik édesanyámat ápolták!
Csaba t.
László Edina Megszólít az éjszaka
Ülök a széken a nővérpult mögött. Kattog az óra a vízcsap fölött. Rápillantok, hajnal fél három van. Talán van még egy pöttyös túró rudi a táskámban. Van. Már csendes az osztály. A gyógyulni vágyók nyugovóra tértek. Álmukban, talán démonjaikkal küzdenek, S egy szebb holnapot remélnek. Némi horkolást, furcsa köhögést mégis észreveszek. Így az óránkénti ellenőrzésre is hamarabb megyek. A folyosón, a félhomályban állva, Furcsa, de jóleső érzés kerít hatalmába. Hányféle ember, hányféle történet? Egy hang szólít hirtelen! - Vigyázz, ne ítélkezz! Mindegyikük cipeli azt a bizonyos keresztet. Van, ki könnyebben viseli az életterhet. Van, ki összeroskad, A megoldhatatlannak tűnő életfeladatok alatt. A folyosón végigmegyek. Nem ítélkezek. Amit tudok, megteszek. S bár érzem, hogy nemsoká máshová vezet az Élet, Most itt vagyok, teszem a dolgom. A magam módján segítek. Minden szobába benyitok. Képzeletben, mantrámat mormolva én is gyógyítok. Emberként, emberekhez szólok. Gondolatok útján kapcsolódok. Benned van az erő! - üzenem, Hogy túljuss a fájdalmakon, félelmeken, A kilátástalannak látszó helyzeteken, A rendszer által rád kényszerített szerepeken. Terápiákon, gyógyszereken! Benned van az erő! Használd hát! Hogy tested, lelked, elméd homályát Ismét fény járja át! Azt kívánom neked, Hogy találd meg újra! Az öngyógyító, Belső Mestered!
A nagy családom, egy jelképes kis képben! A felvétel tavaly év végén készült! Öt generáció békében egy asztalnál! A drága jó Antal atya akkor már 97 éves volt, édesanyám lánya lehetett volna Erdély legöregebb papjának, Ernő és Rita, két saját gyermekükkel akár az én gyermekeim, unokáim is lehetnének korom alapján is!! Milyen jó volt együtt lenni, közösen áthidalni, belakni közel 100 évet!! Édesanyám a mennyek országába költözött, hiszem, hogy ezt a láncot földi halála nem fogja megtörni, hiszem, hogy a Szeretet Istenénél közbefog járni értünk, hogy az Árvák Családjában mindannyian otthonra találjunk!
Ma, 2015 dec. 15-én 13.11 perckor a mennyek országába költözött! A hatósági papírokkal ha úgy haladunk itt Kecskeméten, akkor péntek délkörül szeretnénk utolsó földi útjára szeretettel elkísérni! A temetés Csíkszeredába lesz, a régi temetőbe, ahol édesapám is nyugszik! Köszönöm szépen az imáitokat! Biztos vagyok benne, hogy édesanyám a mennyek országából kamatosan viszonozni fogja!!
Miklós atyának köszönöm a meghívást Vörsre, hol együtt imádkozhattunk Európa legnagyobb templomban felállított Betleheme előtt! Szeretettel,
Csaba t.
Hagyományosan a vörsi bábtáncoltatós betlehemi játékot mutatták be a helyi férfiak, advent harmadik vasárnapján a mise kezdetén. Ez követte Böjte Csaba által celebrált szentmise, amelyre megtelt a Szent Márton templom.
Ég a harmadik adventi gyertyaláng is!! Közeledik a karácsony!! Megírtad leveledet az angyalnak?? Jézus Krisztus neked is azt mondja, hogy: "nem kapsz, mert nem kérsz!!"
Minden jóakaratú ember karácsonyfája alá én Istentől ajándékként egy- egy kacagó, aranyos kisbabát kérek! Számodra is kérek egy kisbabát, legyen az gyermek, vagy unoka, esetleg unok-húgocska, vagy unoka-öcsike, mindegy, csak egészséges szép kisgyermek legyen és mosolyogva kacagjon rád!!
Csendesedjünk el, és nagy nagy bizalommal fogalmazzuk meg mennyei Atyánknak a karácsonyi kéréseinket!!
Az Isteni Irgalmasságról elnevezett gyermekvédelmi központban a gyerekek nem csak a betűvetést tanulják, hanem a kis állatokról való gondoskodást is.... A szeretetet, azt, hogy figyelmesen törődjünk egymással, a nálunknál kisebbekkel nem velünk született adottság, hanem gyermekként a mindennapokban azt meg kell tanuljuk! Erre a szép erényre, ha a gyermekeinket nem tanítjuk meg, akkor csak egy önző, saját magával foglalkozó terroristát nevelünk a családjainkban!!
Féltő szeretettel,
Csaba t.
U.i. Szeretettel megosztom Bálint Adél kolléganőm kis levelét a csatolt képpel.
A legelőről haza érkeztek a kecskéink ahol egész nyáron voltak, és már meg is ajándékoztak egy kis gidával aminek a gyerekek talán jobban örültek mint a "kecske mama" Az állatban több szeretet van talán, mint gondolnánk, ezt a gyerekeink is nap mint nap megtapasztalják örömmel gondoskodnak az állatokról, mit sem sejtve hogy ez számukra mekkora tanulmányi kincs!
Mindez megélhetést is biztosít és ez az élet rendje.