Kosztolányi Dezső
Kosztolányi Dezső
"Mária, a hallgatás asszonya, nyisd meg a fülünket, hogy meghalljuk Fiad, Jézus Igéjét a világ ezer és ezer más szava közül; add, hogy tudjuk meghallgatni a valóságot, amiben élünk, minden embert, de különösen is a szegényeket, a rászorulókat.
Mária, a döntés asszonya, világosítsd meg az elménket és a szívünket, hogy habozás nélkül tudjunk engedelmeskedni Fiad Igéjének; adj bátorságot a döntéshez, hogy ne mások irányítsák az életünket.
Mária, a cselekvés asszonya, add, hogy kezünk és lábunk „sietve” induljon mások megsegítésére, Fiad Jézus szeretetét hordozva, és miként te, elvigyük a világba az Evangélium világosságát."
Ferenc pápa
A legszebb álmaid, őszinte, tiszta vágyaid által Isten szól hozzád, vezet. A Szentírásban veled beszél: Anyád méhében kiválasztott! Örök szeretettel szeret! Ha nem szeretne, meg sem teremtett volna. Nevedet tenyerébe írta! A hegyek megmozdulhatnak, a halmok táncra perdülhetnek, de az én szeretetem nem hagy el soha. Mindezt neked mondja az Úr! Csaba t.
Udvarhely mellett, Szencsedi Szent Mihály kápolna nagyon szép a márciusi ragyogásban! A tanyavilágnak jelenleg 17 lakója van és mégis összefogtak és egy szép kápolnát építettek a jó Istennek!! Hiszem, hogy Isten háza után még sok más ház is fog épülni erre a szép vidékre, biztos, hogy sokan kifognak költözni ebbe a Oroszhegy határában lévő tanyabokorba ahova a Hargita megyei Tanács kivezette a villany áramot az elmúlt évben!!

Ma van a víz világnapja: az ENSZ 47. közgyűlése 1992-ben döntött Dublinban arról, hogy minden évben március 22-én ünnepeljék világszerte a víz világnapját!! Az épülő, szépülő Borszéki házunk udvarán több finom vizű Borvíz (ásványvíz) forrás is van!! Remélem a nyárára kész lesz az Ausztráliai testvéreink jóvoltából ez a ház, és így egy - egy ívókúrára minden szomjas vándort szívesen látunk!! Csaba t.
Hát igen! Gazdagság, szegénység…
Ugye, hogy ezen kifejezéseknek is hányféle értelmezése lehetséges?
Számomra - ma már! - Jézus szavai a leginkább útmutatóak:
- Ne gyűjts olyan „kincseket”,
amit megrág a moly, megeszik a rozsda!
Mert bizony-bizony, az e heti „tan-mese” kapcsán
se kell másra mutogatnom, mással példázódnom.
Van saját „élményem”.
Húszéves koromban induló szakasza életemnek,
amelynek még talán ma sincs vége.
Szinte állandó gondolatként/kérdésként visszhangzik bennem:
- Jól tettem-e, hogy mindig a „munkát” helyeztem minden elé?
- Helyes volt-e az, hogy a hajnaltól késő éjszakákig tartó „pénzcsinálásban”
nem szakítottam több időt lányaimra? A családomra?
Mert bizony, egy-egy rövid kiránduláson túl,
csak egyszer voltam velük nyaralni…
Hány óvodai-, iskolai évnyitón-évzáron, ünnepségen nem voltam velük,
s nem osztoztam sikereikben…
Pedig jó bőven lett volna alkalmam.
(Már évekkel ez előtt kiszámoltam azt,
hogy a három lányom 10 évet járt óvodába, 24 évet általánosba,
13 évet középiskolába és 13 évet felsőfokra.)
Mennyi táncpróbán nem biztattam, erősítettem őket…
Mennyi fellépés izgalmát és örömét nem osztottam meg velük…
S vég nélkül sorolhatnám, hogy mi mindent hagytam ki,
mert nekem mindig volt fontos feladatom,
mert nekem mindig volt dolgom.
- Van-e még esélyem arra, hogy javítsak?
Sajnálom.
Kérlek Benneteket, bocsássatok meg nekem!
Köszönöm.