Szerencsésen haza értünk Erdélybe! Természetesen nem a Római úton jöttünk, de azért itt vagyunk Székelyhidon és várunk a gyermek Jézus búcsún! 

Szeretettel, 

Csaba t.

Ferenc pápa példájára, Mária közbenjárását kérem az utunkra!!

Csaba t.

Lassan ülepszik a táj a csend porában,

a Barátok feredőjének bugyogása a fülembe visszhangzik,

minden cseppje tiszta, ma is élő emlék –

egy távoli dallam, mely szunnyadó lelkemben játszik.

A harangvirág az arcom felé hajol,

mintha én volnék az elhagyatott mező,

ahol a föld gyöngyöket szór, kihűlt imádságokat,

melyek mégis élnek minden egyes virágszálban.

A fűzfaág ring óvón, mégis remegve,

mint felhő, ami túl van mindenen:

nem vakító, de nyugtató,

simogatja honvágyó lelkemet.

Most kérlek, esti fény,

őrizd álmom, hozz csendet a szívembe,

hogy reggel újra hálatelt szívvel ébredjek

megtartó, megtisztított lélekkel...

Iochom Zsolt

2025. június 18.

A gyereket úgy kell szeretni, hogy majd egyszer, szabad döntése után ki tudjon repülni a családból, és önálló életet kezdjen, melyet jósággal segíthetünk, de nem irányíthatunk, manipulálhatunk semmilyen módon.

Csaba testvér

Oly nehéz most titeket elengedi,az együtt töltött perceket elfeledni.                     

Eszemben van a sok szép emlék  melyet soha nem felednèk!            

Isten áldása kísérje utatokat!

Szent Rita Napközi

Itt született 1025 éve  a Magyar Királyság!

Csaba t.

Az igazi katolikus bosszúja a megbocsájtás, és az imádság azért, aki megbántotta.

Don Bosco

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,

szenteltessék meg a te neved;

jöjjön el a te országod;

legyen meg a te akaratod,

amint a mennyben, úgy a földön is.

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;

és bocsásd meg vétkeinket,

miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;

és ne vígy minket kísértésbe,

de szabadíts meg a gonosztól!

Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.”

Mt 6,7-15

2025. június 19. – Csütörtök

Kép: Napfelkelte Vatikánba

Csodálatos gyöngyszem, kimeríthetetlen kincsesbánya a tékozló fiú története. 

„Atyám, add ki az örökség nekem járó részét!”  Ez a mondat az Isten és az ember kapcsolatában a Teremtés könyvének harmadik fejezetet idézi, a bűnbeesés történetét.

Odaáll az ember az Isten elé: Add ki örökségemet! Nem te kellesz, hanem a vagyon, ami azon a címen illet, hogy a gyermeked vagyok.

Az engedetlenség bűne mögött az a titkos vágy húzódik meg, hogy az ember Isten nélkül istenné legyen.

És ma nem erről van szó? Olyan világbirodalmat akarunk építeni, amelyből megint kimarad az Isten.Majd mi megmutatjuk, mire megyünk a magunk erejéből, mit csinálunk azzal, ami a miénk!

De milyen alapon a miénk, milyen jogcímen jár nekünk bármi is Istentől? 

Egyedül azon a jogcímen, hogy az Ő teremtményei vagyunk, Ő szeret minket, mi pedig viszontszerethetjük Őt. Csak ez a szeretet, csak ez az Atya-fiú kapcsolat jogosít fel arra, hogy a világot, birtokunknak, örökrészüknek tekintsük. 

Abban a pillanatban, ahogy ebből a szeretetkapcsolatból kiszakítjuk a világot és önmagunkat, egy sátáni rendszert alakítunk ki, egy tiszta evilágiságot, amelynek az alaptétele az emberi jogok deklarálása, Isten jogai nélkül.

Barsi Balázs: Az irgalmas  Atya