Március 15. Erdélyben, testvértelepülésünkön Petrozsényban, a lassan tényleg maroknyi magyar közösségben. Mindig lélekemelő látni, hogyan tartják meg magyarságukat olyan környezetben, ahol a mindennapi élet dolgait nem tudják anyanyelvükön intézni. Az a szeretet pedig leírhatatlan, amit itt kap az ember csak azért, mert az anyaországból eljön és velük ünnepel.
Az a fontos, hogy az ember olyan hullámokat indítson el- jó gondolatokat, szavakat, cselekedeteket-, amelyek életet adnak, amelyekből a másik építkezhet, gazdagodhat.
Az ember nem egy márványtömb, hanem hús-vér lény, aki a tapasztalatok által tanul, változik, formálódik. Bíznunk kell Isten kegyelmében, amely képes átalakítani bennünket.
Önmagát soha nem látja egészen egy ember, csak részeket lát magából: vannak olyan testrészeink, amiket soha nem tudunk megpillantani, esetleg csak tükörben, de az csak egy kép, nem pedig a valóság.
A 2025-ös szentév mottója – „A remény zarándokai!” Szeretnénk ha a szentév életté válna, megtapasztalható valósággá a gyermekeink, a gyermekeink barátai és mi magunk számára! Ezért minden hónapban egy zarándok napot szervezünk!