Hiszem, hogy a mainál sokkal szebbé lehet a világunkat tenni, még sok probléma, szenvedés van, amelyet meg kell szüntetni, hatalmas kapuk előtt állunk, mernünk kellene döngetnünk, feltárnunk azokat.

Történelmi szemlélet szükséges, hogy azt is lássuk, honnan jöttünk: milyen óriási távot tett meg az ember ezen a földön. Például a római korban, az arénában, egy vasárnapi kis piknik keretében a finom lelkű hölgyek az urak társaságában szépen kiültek és gyönyörködve nézték, hogyan tépik szét a kiéheztetett vadállatok a rabszolgákat és a keresztényeket. Ma már ezt elképzelhetetlennek tartjuk.

A politikai kultúra sokat fejlődött, ha azt nézzük, hogy Szent István királyunk egy választási kampány hevében a vele szembeszegülő rokonát felnégyeltette – és ő abban a korban szelíd király volt. Bethlen Gábor, Erdély nagyfejedelme – akinek uralkodása alatt Erdély aranykorát élte, Tündérkert volt – azt írta életrajzában, hogy bár békeszerető ember, negyven csatában ötezer ember vérét ontotta. Ehhez képest az eltelt pár száz év alatt sokat szelídültünk.