Feladataink, Isten szent akarata, az Ő mindennapi tápláló eledele, melyeket alázattal vállalunk.

A természeti csapások, például a szárazság vagy az árvíz, a földrengések, a szökőárak hatalmas károkat okoznak, életeket olthatnak ki. Gonoszt és ártatlant egyaránt sújtanak.

Tudomásul kell vennünk, hogy a világ mozgó, élő organizmus, és ez azzal is jár, hogy szelek, viharok, földmozgások vannak. A Hold, mint egy hatalmas fakanál, állandóan felkeveri a nagy óceánokat, az árapálymozgás jóvoltából a tengerek nem nyugszanak. Ugyanígy a tavakból, tengerekből, folyókból a Nap felemel több millió tonna vizet, és amikor ez hirtelen lezúdul, hatalmas felhőszakadások keletkezhetnek.

Ha ezek a nagy mozgások nem lennének, a Föld kihalna.

Azon csodálkozom, hogy ez a nagy organizmus úgy tud mozogni, hogy az embereket, az apró parányokat nem tapossa le, mint egy elefánt. Amikor szaladunk, mi is letaposunk szép kis virágokat, csigákat és katicabogarakat.

Lehet, hogy foci közben valaki meglök, megrúgja a lábamat, de ez nem rosszaság, hanem a mozgás lendületéből fakad.

A médiából azonnal értesülünk minden tragédiáról, de hála istennek, egy ember a közvetlen környezetében ritkán él meg súlyos katasztrófát. A világ működéséből adódó természeti csapásokkal, sajnos, együtt kell élni.