Bár elterveztem egy-egy külön levél megírását ezen eseményekre, mégis ezzel az alkalommal szeretnélek tájékoztatni benneteket mindkét ünnepségről. Azért, Testvérek és Nővérek, hogy együtt, mind egy család úgy nézzünk ezekre a dátumokra mint kairos-ra, mint egy kegyelmi pillanatra, amely lehetőséget ad arra, hogy hálával emlékezzünk meg a múltról, szenvedélyesen éljük a jelent és nyíljunk meg a jövő előtt (vö. Novo Millennio Ineunte, 1). Testvérek és Nővérek, nem érzitek azt, hogy netán az Úr mondani szeretne valamit nekünk, azzal, hogy e két ünnep
Ez az együttműködésre való felhívás legfontosabb oka nem a létszám csökkenés (különösen a nyugati világ női és férfi szerzeteseinek számára gondolva), hanem az a felismerés, hogy ezen csoportok között alapvető komplementaritás van, és az a meggyőződés, hogy kölcsönösen gazdagíthatjuk egymást. Ha mindnyájunkat, túl a különbségeinken, összeköt egy „közös elhatározás Krisztus követésére,” és „ugyanaz a Lélek éltet” akkor „mint az egyetlen szőlőtő szőlővesszőinek, láthatóvá kell tennünk a szeretet evangéliumának teljességét” (Vita Consecrata, 52).
Itt az idő, hogy együtt induljunk el mint Testvérek és Nővérek, hűségesek maradva a sajátos életformánkhoz. Itt az idő, hogy elfogadjuk a
Hogy megerősítsük ezt a példaadó testvériséget és a signum fraternitatis-t, mely már létezik közöttünk, azt kérem, hogy ezen évfordulók alkalmával, hozzunk létre olyan találkozási lehetőségeket a Testvérek és Nővérek között, melyek lehetővé teszik a testvéri közeledést, az egymás megismerését és a kölcsönös segítséget. Ez oknál fogva, úgy gondolom fontos megújítani a kapcsolatunkat Ferenccel, Klárával és Beatrixszal, és a három Rend alapszövegeivel: a Reguláikkal és Konstitúcióikkal. A kölcsönös segítség, amelyet hívatottak vagyunk kialakítani, létre jöhet a közös
A kölcsönös megsegítés területén, mint Testvérek felajánlhatjuk a Nővéreknek a mi testvéri és lelki gondoskodásunkat azzal, hogy biztosítunk lelki
Együtt építve egy jelentősebb jövőt
Elindulva Krisztushoz, az Egyházhoz a saját karizmánkhoz és a mai emberiséghez való hűséggel (vö. PC 2), az Egyház arra hív bennünket, hogy
● Isten és Jézus elsőbbsége. XVI. Benedek több alkalommal mondotta azt, hogy hivatásunknál fogva mi akik megszentelt életet élünk, „Isten-keresők vagyunk”. Ebben az összefüggésben, a Szentatya arra hív bennünket, hogy kitartóan és örökre hagyjuk el a másodlagos dolgokat a leglényegesebbért, azért amely igazán fontos (vö. Kihallgatás 26/11/2010). Ezért egyértelmű meggyőződéssel mondhatjuk: nincs jövője
● Testvéri élet, közösségben. Egy olyan Egyházban, amely közösségi, amely választ ad a társadalmunkban uralkodó individualizmusnak és egoizmusnak, elképzelhetetlen – ma is és a jövőben is – egy szerzetesi élet, s még inkább egy Ferences-Klarissza- Conceptionista élet, egy igazi testvéri élet nélkül. Ez az igazi testvéri élet ráadásul azt kívánja tőlünk, hogy felismerjük, hogy mi vagyunk a tanúk, a kézművesek, a
● Misszió. Nincsen hivatás misszió nélkül, de nincs misszió sem hivatás nélkül. Ha a múltban az volt a tendencia, hogy a missziót aktivitásnak kell tekinteni, a II Vatikáni Zsinattal kezdődően nagy hangsúly kerül arra, hogy a missziót úgy nézzük mint a szerzetesi életforma alkotó elemét. Maga az életünk arra van hívatva, hogy misszió legyen, hogy egy evangelizálási eszköz legyen, és ezért, ezt szükséges feltételnek kell tekinteni a Jó Hír hirdetéséhez. Mindannyiunknak, Testvérek és Nővérek, nagyon is tudatosítanunk kell azt, hogy a misszió elsősorban nem egy ellátott feladatban áll. Inkább apostoli munka, mindenekelőtt Isten munkája bennünk; a mi kiváltságos eszközünk az apostolkodáshoz az Isten által átalakított életünk. Isten Igéjének a központi szerepe a mi életünkben, amelyen az életünk mélységes megújítása függ (XVI. Benedek), továbbra is átalakítja életünket, amíg, mint egy élő Evangélium meg nem jelennünk a világ számára. Ez az, ami át fog alakítani minket tanítványokká és apostolokká, és lehetővé teszik számunkra, hogy elvigyük az evangéliumot mindazoknak, akik közel vannak, és azoknak akik távol vannak (vö. Ef 2: 17). Az
fr. José Rodríguez Carballo, ofm
Emlékszem, amikor minden hajnalban jártam az iskola előtti rorátéra. A rövid mise után Tamás atya kakaóval és vajas kenyérrel vendégelt meg bennünket. Várt minket csocsó, rex és biliárd. A szertártas rövid volt, a játék a plébánián hosszú.
Mindenki dicséretes ötöst kap félévkor és év végén hittanból! - jelentette ki Tamás atya, a bicskei plébános első közös óránkon, a nyolcadik tanévben.
Istenigazából ettől a naptól kezdett érdekelni a hittan. S nemcsak a katolikus kereszténység, hanem például a református, vagy épp a Messiást váró zsidó hit. Ezt is Tamás atyának köszönhetem, hiszen ő az, aki római katolikus pap mivolta ellenére is szívesen beszél más egyházak történetéről. Csak így ismerhetjük meg a vallást teljesen, a katolikus csak egy szelet a többi közül.
A címet így változtatnám: „Miért jó, hogy vannak jó papok?
Kell a jó pap, aki nem darálja a szokott részt, hanem kicsit beszélget, nyugtat, lelket önt. Akinek a miséjén nem alszom el, érdekes a prédikációja. Vannak papok, akik elmondják a szokásos szöveget a Szentírásból, az olvasmányokat, aztán mehetünk Isten hírével. Persze, őket is tisztelni kell, hisz mindent megtesznek a hivatásukért. De az "igazi" pap az, akinek jó a prédikációja, érthető, így figyelemfelkeltő a Bibliából felolvasott részlet.
Azért is jó, hogy vannak papok, mert a temetésen vigasztalnak. Papám présházára „Gondűző” lett írva, már jó régen. Tamás atya azt mondta a temetésén, hogy nagyapám most megy az igazi Gondűzőbe... De tarisznya nélkül. Mert oda nem kell szalonna és kenyér.
A jó pap azért jó, mert emberi. Ők a hidak az ég és a föld, a békétlenség és a béke között. Segítik megértetni, amit ők már látnak, de mi még nem. A jó pap kell, hogy szeresse az életet, erőt és bizakodást adjon, ha épp arra van szükségem.
Emlékszem, a hajnali, iskola előtti rorátékra. A mise rövid volt, a vajas kenyeres, kakaós vendégség, majd a rex, csocsó és biliárd hosszú. Bevallom, nem nagyon értettem őt, hisz az ő dolga az Isteni Ige hirdetése. Aztán rájöttem, a közösségteremtésnek, az együttlétnek legalább olyan nagy a jelentősége, mint az ige hirdetése.
Másik példaképem Böjte Csaba. Nagy hatással volt rám már a televízión keresztül is. Büszkék lehetünk rá, mi határon belül élő magyarok. Ő erdélyi, ott vannak az általa alapított árvákat és szegényeket befogadó gyermekotthonok. Úgy kezdte, mint a filmbeli Fülöp atya: Először egy utcán kéregető kölyköt fogadott be, aztán kettőt, majd egyre többet. Kis idő után arra döbbent rá, hogy már nem férnek el a plébánián, annyi gyerek van. – „Egy rendes faluban, ha valaki elengedne egy kismalacot, sok ember futna, hogy az övé legyen. Egy kisgyerek azonban nem kell. Ott koldul az utcán, nyújtja a kezét, az emberek továbbmennek és átlépnek a szerencséjükön.” - mondta egyszer. Csaba testvér a magyar nemzetet képviseli, jó hírt visz az egész világba rólunk.
Na ezért kell a jó pap! A fenti idézet az egyik, amely sok embert, köztük engem is képes jó útra terelni vagy megmutatni azt.
Keresik az emberek a jól fizető, akár külföldi munkákat. Az emberi szeretetet kevésbé. Az igazi szeretet önzetlen, a Szentírás alapján felebarátodat annyira kell szeretni, mint önmagadat. Az igazi szeretetben nincs megkülönböztetés. A pogányt, a bűnöst ugyanúgy szereti, mint a szentet. Előttük is nyitva a „Nagykapu”.
Bölcsesség és szeretet kell az emberek szívébe.
(a szerző 15 éves, média szakos középiskolás)
www.talita.hu
Az év első két hónapjában 9 százalékkal kevesebb gyerek született, mint 2010 azonos időszakában - közölte a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) csütörtökön az MTI-vel.
A gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyház közelében egy feltehetőleg X. századi templom falait fedezték fel a régészek a közelmúltban. Április 15-én sajtótájékoztatót tartottak a leletről és annak jelentőségéről.
Bővebben: Kora középkori templom romjaira bukkantak Gyulafehérváron
Sajnálattal szólt nagycsütörtöki miséjében XVI. Benedek pápa arról, hogy a keresztények „nagy része a hitetlenség és Istentől való eltávolodás népe lett”, s főleg Nyugaton, „a kereszténység központi országaiban” belefáradtak hitükbe, beleuntak „saját történelmükbe és kultúrájukba”, keresztény hagyományaikba.
Országos lakossági szemétgyűjtő akciót szerveznek május 21-én, szombaton: a várhatóan több tízezer embert megmozgató esemény az ország történetének legnagyobb önkéntes akciója lehet – hangzott el a TeSzedd! Önkéntesen a tiszta Magyarországért elnevezésű kezdeményezést beharangozó budapesti sajtótájékoztatóján.