Nemzeti ünnepünket Kovásznán minden évben megüljük, kellő komolysággal és tényleges részvétellel.
Az ember lassan fölemelte fejét és fátyolos szemekkel nézve rám, kérte:,,adj hitet!,, Szinte koldulta, hol alázattal, hol követelőzve, mintha az járna neki. ,,Adj hitet!,, És én álltam némán, hangtalanul, mert üresek voltak kezeim.
Ma lekvár volt a reggeli, teával. Ki hogy fogja föl ezt a valóságot?
Isten kegyelméből sok nagyböjtöt éltem már át és közeledik ismét egy. Újabb alkalom a tisztulásra, megtérésre, jótettekre. Lehet mellet verni, sírni, szomorkodni. Fogadkozni, hogy jobb leszek, bebizonyítani, hogy most erős leszek, legyőzöm önmagam, kísértéseimet, rosszra való hajlamaimat. Vajon ez a böjt másabb lesz, mint az eddigiek?
Eltelt a nyár, mint a sóhaj, de azt hiszem, ezzel mindenki így van. Próbáltam kicsit összeszedni a gondolataimat és megosztani veletek nyarunk örömeit, nehézségeit, nem feltétlenül időrendi sorrendben.
Kirándulni voltunk és a beszámolót önkéntesünk, Kéri Bianka írta.
Bővebben: Ahol az ég találkozik a földdel- és a föld is az éggel!
Több órája próbálok összeszedni néhány gondolatot, hogy megköszönjem azt az óriási adományt, mellyel Önök megörvendeztettek bennünket.
Az egyik kedves lányunkat, Kolozsi Júliát, kit kilenc éve nevelünk, a tavalyi érettségi után, a barátja Deák Árpád, ki már négy éve udvarol neki, egy félévi jegyesség után a tegnap elvett feleségül.
Az ég madarairól szóló tanítás sokszor eszembe jut...nem vetnek, nem aratnak, mégis dúskálnak a földi jóban. Persze ez nem lustaságra való buzdítás Jézus részéről, hisz ő maga is rengeteget dolgozott, utazott, virrasztott, szenvedett miattunk.
Szeretnénk beszámolni a 2010-2011-es tanévben elért eredményeinkről, örömeinkről és minden eseményről, ami velünk történt az elmúlt időszakban.