Templomba indultam, februári csütörtök reggel volt. Szürkeség és hideg uralkodott az utcákon, az emberek mogorván, lehajtott fejjel igyekeztek dolguk után. Kóbor kutya köszöntöt - mint minden reggel, fark csóválva közelített felém. Nedves szemével kicsikart belőlem egy simogatást, ez a mozdulat engem is megnyugtatott.
Multithumb found errors on this page:
There was a problem loading image 'images/stories/zoom/Apro-cseppekbol-lesz-a-tenger/viewsize/p1010207.jpg'
There was a problem loading image 'images/stories/zoom/Apro-cseppekbol-lesz-a-tenger/viewsize/p1010207.jpg'
There was a problem loading image 'images/stories/zoom/Apro-cseppekbol-lesz-a-tenger/viewsize/p1010207.jpg'
There was a problem loading image 'images/stories/zoom/Apro-cseppekbol-lesz-a-tenger/viewsize/p1010207.jpg'
Amióta itt vagyok, ebben a Gyermekotthonban, több irányba is nyitott lettem. Ami fontos az életemben az a zene. Az éneklés, a zenélés nyugodtabbá tesz, nyugodtabban tudok gondolkodni.
Tökéletes tervnek bizonyult, mikor Péter nevelő bácsi kitalálta, hogy menjünk ki az erdőbe és aludjunk is ott. A kántor bácsi jóvá hagyta és a felnőttek kitűzték az indulási napot.
A világ legbonyolultabb és legmodernebb üzemében, az emberi agyban születnek a gondolatok. Egyszer csak kipattannak, mint tavasszal az élettől duzzadó bimbók.
Multithumb found errors on this page:
There was a problem loading image 'images/stories/zoom/Kovasznai-haz/viewsize/DSC_4952.jpg'
There was a problem loading image 'images/stories/zoom/Kovasznai-haz/viewsize/DSC_4952.jpg'
There was a problem loading image 'images/stories/zoom/Kovasznai-haz/viewsize/DSC_4952.jpg'
There was a problem loading image 'images/stories/zoom/Kovasznai-haz/viewsize/DSC_4952.jpg'
Hamar telnek a napok, hónapok, évek és azt veszem észre, hogy felnőttem. Szüleim kis leányából egy középiskolás nagylány lett. A kommandói falusi kislányból városi bentlakó lett.
Gyermekkoromban olyan utcában éltem, ahol egy állami árvaház működött. Évekig figyeltem a sok, egyforma ruhába öltöztetett apró emberkét.
2012 első hónapjaitól kezdve állandóan az az évi pünkösdi búcsúról beszéltünk. Aztán támadt egy olyan ötletünk, hogy a mi kis 12 tagú családunk menjen el a búcsúra. Mi, gyermekekül ujjongtunk és nagyon lelkesen beszéltünk mindenről, ami kapcsolatba jöhetett az úttal.
Vad hörgéssel ébredt újból. Zihálva szedte a levegőt és kidülledt szemekkel meredt bele a szoba sötétjébe. Kezei a paplant markolászták és homlokán izzadtságcseppek gyöngyöztek. Szíve vadul kelepelt, mint egy űzött vad vagy egy tépett madár, ijedtében.
Szabadidő. Mit is csináljak? Indítsunk rajzórát! -pattant ki a fejemből....és beindult. Hét, alkotásra kész gyerek, akik odafigyelést, megértést, türelmet igényelnek.
Fejsze éle vágott a fa elevenébe, egy villanás és a hótól terhes ágak sorra zuhantak a földre. A fa sírt fájdalmában, minden sebhelye sajgott, égett, lüktetett, de a legjobban az fájt, hogy meg kellett váljon szeretett gyermekeitől.