Körútunk Csobánkán kezdődött, szeretettel és finom vacsorával fogadott a kolléganőnk, Ceci és kedves férje Csaba.

Vasárnap kora reggel indultunk Bruxellesbe, estére szerencsésen meg is érkeztünk, magunk mögött hagyva több, mint ezerötszáz kilométert. Fárasztó volt, de megérte! Másnap körbenéztünk. A város érdekes. Apró utcák, a rengeteg épület szinte egymásra zúdul, mindenki siet, dudálnak az ideges sofőrök, csak mi vonulunk végig örömittasan és sóhajtozva, “Istenem, köszönöm Neked, hogy itt lehetek, és ezt láthatom!”  Már senki sem fáradt, csodáljuk a látványt, élvezzük minden pillanatát…és az a rengeteg csokoládé!!! Végigjárva a sétálóutcán szinte minden bolt csipkét vagy csokoládét kínál. Összefut a nyál a számban, be tudnék feküdni egy csokiszökőkút alá… Bizony ilyen is van… És láttuk… Megérkezünk az Európai Parlament Épületéhez, lenyűgöző a látvány, de kopár, rideg, ultramodern, földönkívüli szinte, mint a “Falanszter színben”, idézi Csaba testvér Madách Imrét. Olyan, mint egy nagy UFÓ. Persze “szigorú” ellenőrzés (nem vették észre a bicskát a táskámban, hihihi), majd finom ebéd a parlamenti menzán, ülésterem látogatása, szájtátogatás, csodálkozás.

Gál Kinga képviselőasszony roppant kedves és közvetlen, végtelenül szerény és négy gyönyörű fia van, akiket láthattunk este a beszélgetésen, na meg a férje is ott volt. Kérdezem, hogy lehet összehangolni a családot a karierrel, és kiderül, hogy segítséggel, megértéssel, türelemmel, mindkét részről. Ügyes a férje, a családban, és ő is dolgozik, ügyesek az asszisztensei a Parlamentben… Minden elismerésem. Legfontosabb számára a család, és hiszem, hogy így van ez.

Kávézás a belvárosban, majd csokikóstoló egy híres gyártónál. A belga csoki naaagyon fiiinom!!! Élményekkel gazdagodva térünk vissza a hotelbe, háromfogásos vacsora, majd borozgatás, kellemes időtöltés. Kedden délelőtt meglátogattuk a XV. századbeli Szent Mihály bazilikát, gyönyörű templom. Ismét a Parlament következett, most szigorúbb volt az ellenőrzés, mert elvették a bicskámat, de távozáskor visszakaptam, hála a Fennvalónak… Délben Csaba testvér átvette az őt nagyon is megillető díjat, Európa Díszpolgára lett. Hoznak néha jó döntéseket is az Európai Parlamentben. Ez egy ilyen döntés volt. Megható, hogy mindenki elismeréssel beszél a munkánkról, és megtiszteltetésnek érzi, hogy velünk beszélgethet. Találkoztunk Winkler Gyula, Sógor Csaba, Tőkés László Európai Parlamenti Képviselőkkel. Szeretettel üdvözöltek bennünket. A díjátadást ünnepélyes ebéd követte, most a Parlament vendéglőjében. Volt ott minden, ami szem-szájnak ingere. Válogathattunk kedvünkre, de vigyáznunk kellett, hogy beleférjünk a ruháinkba…Kedden, késő este Stuttgartba érkeztünk, családoknál laktunk, szerdán Tübingent látogattuk meg, csütörtökön, Úrnapján, Augsburgba mentünk, Csaba Testvér szentmisét tartott, ebéd után meg indultunk Csobánkára. Útközben autóból látogattuk meg Salzburgot, mindenkinek ajánlom, majd láthatjátok a fotókon is, hogy miért.  Későre érkeztünk, de még gőzölgött a finom vacsora. Péntek reggel hazafele kanyarodtunk, és szerencsésen megérkeztünk.

Azt gondolom egy kis betekintést nyertünk ezzel az utazással Csaba Testvér hétköznapjaiba, hiszen hol itt, hol meg amott bukkan fel ezen a földgömbön. Ritkán van sok ideig egy helyen. Biztos sokszor elfárad, de látom, nem adja fel. Ezt tanulom tőle. Hálás vagyok neki ezért az útért, köszönöm, hogy kizökkentett a hétköznapjaimból, és egy pár napra elfeledtette velem gondjaimat. Nem adom fel a harcot, és nem fogok belekeseredni a problémákba. Büszke vagyok, hogy munkatársa lehetek az Alapítványnak. Őszintén köszönöm!

Makai Mónika
Nagyszalonta, 2011.06.24

{zoomcat catid=1211}