Megérkeztünk szerencsésen a Szentföldre. Mátyás testvér a kafarnaumi házfőnökkel várt bennünket két autóval. A repülőtérről egyenesen Názáretbe mentünk, ahol a Mária által Istennek kimondott „IGEN”-nel kezdődött minden.
Tusa Béla úrnak köszönjük szépen az értékes és jelentős mennyiségű tűzifa adományt!
Szegeden, a Tisza partján a háromszéki gyerekeinkkel... Isten áldja gyermekeinket és az őket vendéglátó jó embereket!
A szép őszben elmentünk Bordány nevű helységbe, és a helybeli papokkal bemutattunk egy szentmisét, imádkoztunk itt a homokhátságon esőért és az áldott békéért.
A mai napon, október 15-én a nemzetközi naptárak szerint a Falusi Nők Nemzetközi Napját ünnepeljük.
Együtt főzünk, együtt nevetünk, együtt teremtünk emlékeket. A szilvalekvár nemcsak szilvából, hanem szeretetből, összefogásból és sok közös munkából is készül. Nálunk a legszebb dolgok mindig együtt születnek. Mert nem az számít ki mennyit kever a lekváron, hanem az, hogy közben mennyi szeretet kerül bele.
Totyi, miután evett a cicák ételből, meg az ebédlőbe is bejött.
Úgy tűnik, felénk is tudnak a házastársak veszekedni, elválni, ezt nem kell külön tanítani nekünk... De milyen jó lenne megtanulni kibékülni, újrakezdeni, egymásnak megbocsátani! Ezt a tudományt Jézustól a keresztényeknek meg kellene tanulnunk. A Rózsa házaspár hosszú éveket szentelt e tudomány elsajátítására, épp ezért hívtuk meg őket Erdélybe, hogy az adventi szent idő alatt segítsenek ezt a Krisztus akarata szerinti, kiengesztelődésről szóló tudományt tanulmányozni, elsajátítani.
Székely vicc: ha az asszony felépül, akkor lekvár lesz, ha nem, akkor pálinka!
Meglátogattuk a körösbányai katolikus temetőben nyugvó ferences testvéreink sírját; imádkozzunk az elárvult temetőkben nyugvó halottainkért.
Hála az Istennek az irgalmasság otthona minden lakójáért, a gyerekek tanítóiért, a ház támogatóiért... örömteli szívvel az esti ima után,