Uram, eszmélődve olvasom soraidat! „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, s ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!”
Minket, botladozó gyermekeidet, mennyi lényegtelen kis dolog foglalkoztat: milyen ruhát viselünk és az milyen színű, hogy áll rajtunk, hogy néz ki otthonunk, hogy van berendezve? Folytathatnám a végtelenségig a bennünket egy életre lekötő, minden időnket felőrlő gondok, megoldásra váró feladatok felsorolását! Igen, a gondunk temérdek, pedig tudjuk, hogy eljön a nap mikor szent színed elé kell álljunk, hol Te már nem életünk apró eseményeinek a csomagoló papírját fogod számon kérni, hanem a lényeget, azt, hogy mennyi konkrét, néven nevezhető szeretetet, irgalmas jóságot gyűjtöttünk be szorgalmas, kitartó munkánkkal életünk során!
Uram, adj lényeglátó szemet! Ahogy az igazi sportoló tudja, hogy a focipályán, a lelátón nem a szépségverseny zsűrijei ülnek, hogy dresszét, felszerelését kiértékeljék, és nem is balettbemutatóban gyönyörködni akaró széplelkek hanem focirajongók, kik parádés gólokat akarnak látni, ugyanúgy én is tudjam, hogy számodra a szeretetből született konkrét cselekedetek a nyerő pontok, a gólok! Segíts, hogy lényegtelen, apró dolgokba ne vesszek el, fölösleges köröket futva ne pazaroljam el életemet, hanem bátran, határozottan, irgalmas szeretettel tegyek jót testvéreimnek, építsem a Te szent országodat!
Csaba t.
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében, összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára. Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, s ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!” Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged?
Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!”
Uram köszönöm, hogy nem bíztad ránk a végső dolgok találgatását, így bátran foghatom az eke szarvát, hogy a tavaszi vetésre készülve, jó mélyre nyomja a vasat a termőföldbe!! Igen, az aratnivaló sok, de a munkás kevés! A gonosz lélek szeretné, hogy mindenféle értelmetlen pótcselekvéssel elfecséreljem drága ajándékodat, az alkotásra, önmagam és környezetem építésére, szépítésére, kiteljesítésére kapott szent időt! Uram arra kérlek, hogy segíts a magam dolgát becsülettel jó végre vihessem, és ne a mások feladatába kontárkodjak tudálékosan bele, mert te egészen biztos, hogy csak azt kéred számon tőlem, mit nagylelkűen rámbíztál!
Csaba t.
A farizeusok egyszer megkérdezték Jézustól, mikor jön el az Isten országa. Ő ezt válaszolta: „Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: „Nézd itt van, vagy amott!” Isten országa köztetek van.” Azután tanítványaihoz fordult: „Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem látjátok. Mondják majd nektek: „Nézzétek, itt van, vagy amott!” Oda ne menjetek, és ne higgyétek! Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik felétől a másikig villan, úgy jön el azon a napon az Emberfia is. Előbb azonban sokat kell szenvednie, és megvetésben kell részesülnie ettől a nemzedéktől.”
Lk 17,20-25 Kép: Az alapítványunknál felnőtt gyermekek, szép családjukban nevelik saját gyermekeiket
Utolsó találkozásunkkor mondta Ervin atya, hogy egész nyáron edzett, napi egy órát sétált kint a szabadban, hogy legyen ereje elmenni egy budapesti konferenciára, hogy ott a kivégzett társai szabadság szeretetéről, emberségéről tanúságot tegyen!!
Sajnos az indulás előtti napokban egy szerencsétlen lépés tervét keresztül húzta, leesett és megütötte a gerincét, így, ágynak esett!! Számomra végtelenül megható volt, ahogy erről az utolsó tervéről beszélt, főleg az, ahogy tudomásul vette Isten szent akaratát!! "Tudod - mondta a maga sajátos derűjével - engem már a fizikai világ nem foglalkoztat, láttam én már háborút és békét, kommunizmust, demokráciát, láttam én már mindent, engem mostmár nem a fizika, hanem a metafizika érdekel!!"
Sok szakértő szerint az őszinte beszéd nyert ma, mert nem a politikailag korrekt féligazságokat mondta ki Donald Trump, hanem azt amit érzett és gondolt, azt amit Amerika népe is a csendes perceiben önmagában érzett és gondolt! Még tegnap politikai öngyilkosságnak számított az őszinte beszéd, ma már elnöki széket hódító stratégia! Imádkozok, hogy e hatalmas lehetőséggel, - lelkiismerete szavára hallgatva - éljen Amerika új elnöke!!
Élő Láng, jóságos Istenem, Te merted vállalni a konfliktust, nem jólfésült, politikailag korrekt, senkit nem sértő, minden hibával, bűnnel toleránsan megalkuvó úton jártál, hanem szavakkal, tettekkel, egész lényeddel kimertél állni az örök értékek, az igazság mellett!! Világosan tudtunkra adtad: Nem elég mondogatni, Uram - Uram, a cselekvő szeretet útjára kell lépni!! Az erényeket nem tudni kell, hanem hősies fogban gyakorolni, megélni a sokszor kusza mindennapokban! Szeretettel kérlek, segíts, hogy a Te példádra, engem is emésszen a házadért való buzgóság! Fogd a kezem és vezess, hogy ne a kispadon üldögélve kommentáljam mások életét, hanem legjobb szándékommal, akár botladozva is, teljesítsem mindennapi életemmel, ott ahova állítottál, azt a szent feladatot, mit Szent Fölséged jónak látott rámbízni!!
Szeretettel,
Csaba t.
Abban az időben: Mivel közel volt a zsidók Húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.”
A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?” Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!” A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?” Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak.