Zsilvölgyi katonatemetőben jártunk a gyermekeinkkel! 100 évvel ezelőtt 1916-ban betörtek a Románok Erdélybe, és sajnos a háború vérrel, szenvedéssel, áldozatokkal jár!! Ott álltunk a sírok körül, az egyik fejfán egy román, a másikon egy magyar, a harmadikon egy német, a negyediken egy olasz név olvasható és mi a közel 100 gyermekkel, imádkoztunk a minden egyes áldozatért! Égtek a gyertyák és mi az októberi alkonyatban a hősük közbenjárását kértük az áldott békéért! Hiszem, hogy az elesett katonák tudják a legjobban, hogy milyen őrültség a háború! Akkor és ott egymás ellen harcolva, egymást megölték, majd egymás mellé temették, hol 100 éve pihennek békében egymás mellett, várva a feltámadást!!
November a halottak hónapja, drága halottainkért imádkozva kérjük őket, hogy járjanak közbe az áldott békéért, hogy soha ne legyen háború ezen a földön!!
Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.” Milyen szép gondolat! Mi mindannyian Isten képére, hasonlatosságára születtünk, vajon én keresem azt mi elveszik, és megteszek mindent, hogy bukdácsoló testvérem üdvözüljön? Tudatosan gyakoroljam az irgalmasság szép erényét!! Jézusnak e szép, az elesett emberhez lehajló, azt irgalommal felemelő szép vonását ragyogtassam fel a saját arcomon!
Szeretettel,
Csaba t.
Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia.
Amikor Jézus odaért, felnézett, és megszólította: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre ő sietve lejött, és
örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték:
Bűnös embernél száll meg. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt:
„Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.”
Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.”
Jézus milyen könnyen barátkozik! nem visszavonulva bezárkózik, hanem ott van az emberek között! Jókat, rosszakat, gonoszakat meglátogat, akár az áldott napfény a virág szirmoktól elkezdve, a bűzös mocsárig mindent átölel fényével! Tanuljunk ma Jézustól nyitottságot, látogassuk meg egymást, szólítsuk meg egymást Krisztusi bizalommal, beszéljünk testvéreinkkel bölcsen, okosan! Tanuljunk mesterünktől és kövessük öt nagy alázattal!!
Szeretettel,
Csaba t.
Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első helyeket, egy példabeszédet mondott nekik.
„Amikor lakodalomra hívnak, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít:
- Add át a helyedet neki!
És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád:
- Barátom, menj följebb!
Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják.”
Gyerekeinkkel ma zarándoklatra indulunk, Petrozsényből a Vulkáni katonatemetőbe, az út kb három órás lesz! Kint a temetőben imádkozunk a hősökért, mindazokért kik az első világháború poklában haltak meg! Utunk előtt bizalommal így imádkozunk:
Jézus kiválasztott 12 apostolt a működése elején, és Ő egyet sem cserélt le, kitartott mindenki mellett, s ma is az a tizenkettő ül az Ő jobbján! Júdást nem Jézus küldte el, hisz még nagycsütörtökön is barátjának nevezte! Júdás helyett az apostol társak választottak egy új apostolt!!
Jézus tudja, hogy senki nem születik apostolnak, de azt is tudja, hogy aki a szeretet csodáit megtapasztalja az nem képes nem apostolnak lenni, ezért szinte véletlenszerűen kiválaszt egy tucat embert és elkezdi hirdetni az evangéliumot, elindul a csodák útján!! Jézus nem csak Nikodémustól kéri, hogy szeretetben, irgalomban szülessen újjá, hanem egészen biztos, hogy az apostolaitól is, de tőlünk is ugyanezt kéri nap mint nap! A mennyországot egy döntéssel nem lehet elérni, az ember halad, meredek lépcsősorok után elér egy fennsíkra, melyről csodálatos kilátás nyílik, jó ott időzni, de tudnunk kell, hogy újabb lépcsősorok várnak ránk!! Nagy kaland az élet, az apostoloknak sikerült! Krisztus hűsége szikla, a nagy kérdés, hogy nekem, neked sikerül-e kitartani Krisztus szeretetében!?
A kérdés, hogy a szelíd, engedelmes Jézussal el merek-e menni a Golgotára? Hiszek a legyőzhetetlen szeretetben, mely harmadnap feltámad és diadalmaskodik!?
Csaba t.
A Szentatya az alábbi bejegyzést tette közzé Twitter-oldalán.
A szeretet logikája szerint készen kell állnunk rá, hogy mindent feladjunk, azért, hogy a szeretet és az egység győzedelmeskedhessen.
"Én Uram én Istenem! Istenem és mindenem!" Szent Ferenc
"Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte."
Négyféle imát különböztetnek meg a lelki élet mesterei:
1. Bűnbánati ima:Talán a leggyakrabban ezt az imamódot kellene végezzük! A tékozló fiú imája: Felkelek, Atyámhoz megyek és elmondom, hogy nem vagyok méltó, hogy fiának szólítson, csak arra kérem, hogy a béresei közé fogadjon be!
2. Kérő ima: Gyermeki bizalommal kérjük, hogy mennyei Atyánk gondviselő jóságával siessen segítségünkre. Maga Jézus biztat erre az imára: Zörgessetek és ajtót nyitnak, kérjetek és kaptok!
3. Hálaadó ima: Sajnos a tíz meggyógyult leprásból csak egy megy el hálát adni a gyógyulásért! Szomorú, hogy ezt a lelkünket örömmel, fénnyel beragyogó imát olyan ritkán használjuk!
4. Dicsőítő ima! Magasztaló, Istent imádó imádság, talán a legcsodálatosabb módja annak, hogy a jó Isten elé álljunk! Itt már nem magunkkal, gondjainkkal, szükségleteinkkel foglalkozunk, hanem csak teremtő Istenünk végtelen jóságát, szeretetét, irgalmát, bölcsességét csodáljuk, magasztaljuk, dicsőítjük! Ez az ima táplálja a szívünkben a szeretetet, mert Isten imádása feltépi a zárakat az ég és föld között, és az imádót és az imádottat a szeretet tüzében egyesíti!
Jézus Krisztus ott jár előttünk az imádság útján, a "Miatyánk" végzésével nem csak tanít, hanem személyes életével példát is mutat! Merjünk elengedni mindent és egy - egy órát, egy - egy éjszakát mi is szenteljünk Isten imádására!
Szeretettel,
Csaba t.
Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt. Azután lement velük, és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül Júdeából. Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.