Assisi Szent Ferenc 1226. október 3-án adta vissza lelkét a Teremtőnek, és másnap temették. Azóta ünnep Szent Ferenc átköltözése, vagyis tranzitusa a földi életből a mennyei hazába. A ferencesek a jeles nap (október 4.) alkalmából az alábbi elmélkedéssel fordulnak a hívekhez:
Ferencet a festők szinte mindig úgy ábrázolják, ahogy kortársai élete utolsó két esztendejében láthatták: magán viselte Krisztus sebhelyeit. 1224 nyarán heteket töltött visszavonultan, a Verna hegy sziklái között. Egy rendkívüli, imádságban megtapasztalt élmény, egy egész lényében átélt krisztusi találkozás nyomán öt sebhely jelent meg a testén, titokzatosan utalva a sebekre, amelyeket Krisztus szenvedett el a kereszten. Ferenc próbálta rejtegetni ezeket mások elől, de mindenki látta, hogy szenved tőlük, mert ezek valóban sebek voltak, és fájtak.
Ferenc alakját csak ezekkel a sebekkel együtt szemlélhetjük hitelesen. Kortársai számára ez volt a pecsét, amellyel maga az Úr igazolta Ferenc tanításának és életformájának hitelességét. Az ő számára viszont mindig is megmaradtak sebeknek, amelyek részt adtak neki Krisztus szenvedéséből. Erre utal a ferences liturgia: „Megjelölted, Urunk, szolgádat, Ferencet, megváltásunk szent sebhelyeivel.”
Ahogy Krisztus minden emberért szenvedett a kereszten, Ferenc is minden szenvedővel egy lett a sebek hordozása révén. Alakja felidézi a megsebzett gyógyítót, aki éppen azzal képes mások kínjait enyhíteni, hogy ő maga is sebeket visel.
A ferences hagyomány a stigma szóval jelöli a sebhelyeket. Ez a szó a mai nyelvben megbélyegzést jelent, és inkább a szociológia használja, mint a biológia. Ha Ferenc Krisztus jegyeit viseli magán, valójában érte vállal megbélyegzést.
Minden ferences cselekvés alapja, hogy késznek kell lenni a sebek hordozására, a stigmák viselésére. Hisszük, hogy megtörtségünkben tudunk igazán szolgálni testvéreinknek. Nem kell megvárnunk, míg „semmi bajunk nem lesz” – ha egyáltalán létezik ilyen –, hanem úgy állunk embertársaink szolgálatára, ahogy vagyunk. Intézményeink a különböző nevelési, szociális és egészségügyi feladatok ellátásával szakszerű munkát kívánnak nyújtani, de az ott dolgozó ferencesek a szívük mélyén mindig tudják: a legnagyobb segítség, ha sebeket hordozhatunk másokért – írják Szent Ferenc napi üzenetükben a magyar ferencesek.
