Szerencsésen haza értem Ausztráliából! Jó volt édesanyámat és kedves húgomat, családját szeretettel átölelni!! Jó érzés, hogy nem remeg a padló sok ezer lóerőtől a lábam alatt! Jó érzés itthon a tavasz szép üde zöld színekben gyönyörködni!! Isten áldását kérve ausztrál testvéreimre, még egyszer köszönök mindent, mit értem, gyermekeinkért tettek az elmúlt 16 napban!
Igen, tegnap, vasárnap 16.oo-kor Sydneyiben felültem erre a nagy repülőre, és most hétfőn 16.oo-órakor itt ülök a kedves húgomnál, megfürödtem, ebédeltünk! Még ha beleszámolunk is 1o órányi időeltolódást - akkor is ez egy csoda, és szinte nem jön, hogy higgyem, hogy lehetséges... 16.ooo kilométert repültünk és összesen két perc késéssel érkeztünk meg! A bőröndöket felraktam Sydneyiben, és Budapesten levettem, még az üveg bór is épen megvolt, mit ajándékba hoztam! Mennyi szervező erő, emberi pontosság, fegyelem kell, hogy ez így működjön!! Milyen jó lenne, ha a sok fölösleges torzsalkodás, politizálás helyett neki állnánk pontosan szépen dolgozni!!
Szeretettel, Csaba t.
ASSISI SZENT FERENC ~ DICSÉRTESSÉL URAM
Nagyfölségű, mindenható jó Uram,
tiéd a dicséret, dicsőség és tisztelet és minden áldás.
Egyedül téged illet mindez, Fölséges,
és senki ember nem méltó akárcsak említeni is téged.
Dicsértessél, én Uram, és veled együtt minden teremtményed,
Naptestvér úr kiváltképpen is,
ki maga a nappal s ki által megvilágítasz minket is.
És szép ő és nagy ragyogással sugárzó,
rólad, Nagyfölségű, jelentést hordozó.
Dicsértessél, én Uram, Hold nővérért és csillagaiért az égnek,
fényesnek formáltad őket, drágának és szépnek.
Dicsértessél, én Uram, Szél testvérért
és a levegőért, a felhős és derűs égért és minden időért,
ki által fenntartod minden teremtményed.
Dicsértessél, én Uram, Víz nővérért,
ki oly hasznos és alázatos, drága és szűzi tiszta.
Dicsértessél, én Uram, Tűz testvérért,
ki által megvilágítod az éjt,
és vidám ő és szép, hatalmas és erős.
Dicsértessél, én Uram, Földanya nővérünkért,
ki minket fenntart és kormányoz,
sokféle gyümölcsöt terem, füveket és színes virágot.
Dicsértessél, én Uram,
azokért, kik megbocsátanak szerelmedért,
és elviselnek betegséget, üldöztetést.
Boldogok, kik békében kitartanak,
tőled, Nagyfölségű, majd koronát kapnak.
Dicsértessél, én Uram, testi Halál nővérünkért,
ki elől élő ember senki el nem szökhet.
Jaj azoknak, kik halálos bűnökben halnak meg.
De boldogok, kiket majd szent akaratodban talál,
azoknak nem fog fájni a második halál.
Dicsérjétek az én Uramat és áldjátok,
mondjatok köszönetet és nagy alázatossággal szolgáljátok.
Amen.
Isten áldását kérem a http://hu.wikipedia.org/wiki/Brisbane magyar házra, erre a nagyszerű klubra, mely mint egy nagyhajó otthont ad e másfélmilliós nagyvárosban, és a környékén lakó magyar testvéreinknek!! Sok szeretettel gondolok vissza az ott töltött szép órákra!! Szeretettel, Csaba t.
Ferenc pápa: „Apró gesztusokkal legyetek forradalmárok!”
Nagyon szép Ausztrália, de várnak a gyerekek!! Holnap, május 11-én, 
délután Isten kegyelméből indulok haza!! Hétfőn délelőtt már Budapesten leszek!! Szívem minden melegével ölelek minden Ausztráliai testvéremet, kik e hosszú úton szeretettel, jósággal mellém álltak, segítettek, támogattak, legszívesebben magammal vinném mindannyiukat!! Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.
- Rőviden
- Találatok: 2665
"Uram, hová, kihez is mehetnénk? Az örök élet igéi egyedül nálad vannak!" (Jn 6,69).
Szeretem az emmauszi tanítványok történetet! Ezek a férfiak csalódottak, szomorúak, eltávolodnak Jeruzsálemtől, a keresztény közösségtől, mindattól miben hittek, követtek az elmúlt években! És Jézus megszólítja őket, a bajban, a krízisben ott van mellettük, elkíséri és vigasztalja őket, bölcs, okos beszéddel lángra gyújtja a szíveiket! Vissza Jeruzsálembe, az allelujás, boldog, örömteli úton már nem megy velük. A diadalmas, sikeres ember sokszor eredményeitől, győzelmeitől boldogan, egyedül járja élete útját!
Krisztusra a bajban, a krízisben lévő ember mindig számíthat, Ő hívatlanul is mellénk szegődik. Olyan jó tudni, hogy Istenre a bajban számíthatunk, hogy Ő nem árgus szemmel, mint egy szépségverseny zsűrije mérlegel, hanem szeretettel, jósággal honunk alá nyúl, gyógyít, vigasztal, erőt, hitet ad! Isten előtt nem a vizsgáztató tanárom előtt állok, nem kell a legjobb formámat hoznom, hogy átmenjek a szigorlaton, Ő bármilyen kicsi, elesett, gyenge is vagyok nem utasít el, nyugodtan akárcsak az orvosom előtt, bátran beszélhetek vele aggodalmaimról, félelmeimről, sebeimről, bűneimről! Isten előtt a létért való küzdelmünk egészen más dimenziókat ölt, Ő nem a azt akarja, hogy elessünk, hanem azt, hogy “életünk legyen és életünk bőségben legyen!”
Persze a nagyobb testvérek sokszor még a Mennyei Atyát is számon kérik jóságáért, de minket ez ne zavarjon. Sokszor mi papok is ilyen nagyobb testvérek vagyunk, és csak a múltat nézzük, nem értjük, hogy egy -egy ember miért kellett magának, másoknak annyi rosszat, fájdalmat okozzon, de ez se bátortalanítson el, Isten mindig a jelent, a mát nézi, akárcsak nagypénteken, ott mikor utolsó leheletével is megígéri országát a jobb latornak!!
Szeretettel, Csaba t.
1970 május 9.én öntötte el a Maros Dévát! A ferences templomban úsztak a padok, minden átázott!! Féltő gonddal őrizzük a gátakat, mert nem tudjuk sem a napot, sem az órát, mikor újból ki kell állnunk és meg kell védenünk értékeinket!!
Szeretettel,
Csaba t.
A tegnap, Déván, a városi templomban klasszikus zenei koncert volt. Locatelli, Vivaldi, Mozart műveit játszották. A szólista: Varga Csaba gitárművész.
A percekig tartó viharos taps mutatta meg, mit jelent a kitartó munka. Gratulálok Csabinak, és köszönjük a Juventa kamarazenekarnak, hogy előadtak templomunkban.
Szeretettel,
Ceci
Állok a zöld füvön valahol Ausztráliában Queensland államban, Brisbane határában egy domboldalon, és nézem a csodálatos hajnal fényeit. Egy hatalmas természetes színdarab, kakaduk és kosza papagájok adják a hangeffektusokat. A fény lassan hódítja meg a tájat, a számomra ismeretlen fákat, bokrokat, házakat, melyben nem tudom, hogy kik élnek s mit álmodnak. Fáradtan, több ezer kilométeren és sok-sok okos beszélgetésen túl most csendben vagyok, mint szorgalmas bányász lábamnál a csákány, de nem hozok magamból felszínre gondolatokat, értékeket, csak nézek ki a fejemből, próbálok nyitott lenni! Szavakkal, tettekkel nem formálni, alakítani akarom e felhőkből, izzó napgolyóból, s hatalmas fák ágain ezer szilánkra törve szétrebbenő sugarakból álló világomat, hanem csendesen figyelek! A hajnalban, alázattal formálódom! Békésen vagyok, nyitott szívvel, mint a dolomitok víznyelő ürege, a percek csordogáló folyama bármit hoz, én csendben befogadom! A szín feltartóztathatatlanul, igazi méltósággal változik, része vagyok e darabnak, az én arcomat, kezemet is vöröslő árnyalatúra rajzolja a felkelő nap áldott sugara! Az embert emberré az teszi, hogy megáll egy kicsit, meghal magának, gondjainak, vágyainak, majd kíváncsian rácsodálkozik környezetére, észreveszi a színeket, formákat, a mélyebb összefüggéseket, a létet magát mely előtt elámul s végül térdre borul!
Látszólag csendben, az áldott napfénytől fürdetve ülök egy földgolyón, melynek túlsó felén édesen alszanak a gyermekeink, s mindez hihetetlen gyorsasággal forog a tengelye körül, s röpül a maga pillanatnyi pontossággal kiszabott pályáján, a nap körül. Kis földgolyónk parányi mag, körülötte mint gyenge, pajkos fátyol a felhők, elvékonyodó levegőburok! Messze az űrben az áldott nap, egy hatalmas kohó, nemcsak meleget ad nekünk, de méhében a létnek új csodái születnek, hisz mi is, a hajdan ragyogó csillagok porából szőtt testben élünk! Igen, ha figyelmünket a végtelen űrről önmagunkra irányítjuk, akkor is a végtelen fogad! Szervek, sejtek, apró molekulák, atomok, elektronok, protonok..... minden porcikám akárcsak a nagyvilág pereg, forog, örült sebességgel lüktet, vibrál a teremtője által kijelölt pályán, szabályosan és mégis szabadon! Teremtő mesterem műve csodálattal tölt el, a fény beragyog, átölel, kellemesen átmelegít, s szívemből, az Istent imádó fohász, mind búvópatakból a forrás, bőséggel felfakad!
Két nap múlva repülőbe ülök, és elmegyek szeretteim közé! Átölelem őket és beszélek utazásaimról! Arra fogom biztatni őket, hogy soha ne háborúzzanak, ne fecséreljék öntudatos létük egyetlen percét sem el üres torzsalkodásra, céltalan sodródásra! Olyan sok csoda, érték van bennünk és körülöttünk, tanuljanak mohó éhséggel, bizalommal keljenek útra, végtelen szabadsággal fedezzék fel a lét megannyi titkát! Elmondom nekik, hogy ne féljenek, bátran léphetnek, mert aki bármilyen irányba is, jósággal útra kell, az okos arcával már felé is fordult Istenem! Gyermekem haladj, szedd a lábaid, a szeretet, az igazság, a szépség útján a Szentséghez vezetnek lépteink!
Szeretettel, Csaba t.
Brisbane, 2o14 május 9.
