Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van véled, * áldottabb vagy te minden asszonynál.
Lk 1,28 – 8 G. tónus.
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.”
Felgyorsult világunkban érdemes megállni és elgondolkodni azon, hogy a csíksomlyói templom igazából 31 évig épült! Adná az Isten, hogy őseink szép munkáját ne csak meg tudjuk becsülni, hanem imádságos, kitartó munkával tovább is tudjuk azt vinni!
Szent Ilonát, Nagy Konstantin császár édesanyját köszöntjük e szép nyári napon! Szent Ambrus Konstantin megtérését az ő édesanyjának, e csodálatos nőnek tulajdonítja. Tudjuk, hogy Nagy Konstantin császár parancsára, - akit a keleti egyház szentnek tart - ért véget a keresztényüldözés a római birodalomban!
Vasárnap van, templomba hívnak a harangok, tudatosan készüljünk - minden gyengeségünk ellenére - a szentmise megünneplésére! A krisztusi áldozat mellé tegyük oda mi is a magunk áldozatát! A hét legszebb napját, s annak legértékesebb részét, heti szabadnapunknak, a vasárnapnak délelőttjét áldozzuk tudatosan teremtő Istenünknek, menjünk el a templomba, végezzük el a szentgyónásunkat, vegyünk részt a szertartáson, imádságunk füstje szálljon magasba a Szentháromság dicséretére! Az oltáron a lángot nem azért gyújtják meg, hogy mi magunkat, egymást szórakoztassuk!
Ki tudná megmondani, hogy hányan és hányszor olvasták el, írtak, beszéltek erről a gyönyörű szentírási részről, Mária csodaszép hálaadó énekéről!? Ki tudná megmondani, hogy hány ember számára jelentett vigaszt, iránymutató bátorítást, megnyugtató örömet, e fiatal, egyszerű falusi lány szívből jövő, fénnyel teli költeménye!? Olvassuk mi is el újból és újból a Magnificat gyönyörű sorait, mondjuk szeretettel, mint egy tiszta imádságot, tanuljuk meg kívülről, kapaszkodjunk bele, mint a fuldokló a mentőkötélbe!
Sokszor elcsodálkozom, hogy számunkra mennyire csak a rossz, fájdalmas hírek fontosak! A mohácsi vesztes csatáról mindannyian meg szoktunk emlékezni! A sebeket újból és újból feltépjük, de arról, hogy Európa összefogásával sikerült a törököket kiűzni Kárpát-medencéből, arról szinte soha nem emlékezünk meg! Igen, joggal lehetnénk büszkék a pontosan 333 évvel ezelőtti, az úgynevezett "második Mohácsi csatára" is, vagy az 1697-es Zentai csatára, amikor végérvényesen letűnt a lófarkas zászló a szülőföldünkön, de nem tesszük meg, pedig gyógyítaná szívünket!
- Csaba testvér elmélkedései
- Találatok: 1467
„Senkinek sincs nagyobb szeretete, mint aki életét adja barátaiért.”
„Senkinek sincs nagyobb szeretete, mint aki életét adja barátaiért.” Kolbe atya is ezt tette: az egész életét átható Isten iránti szeretetből adta életét társa helyett. Rá emlékezünk liturgikus emléknapján, augusztus 14-én.
Bővebben: „Senkinek sincs nagyobb szeretete, mint aki életét adja barátaiért.”
