A lassan múló 2014-es esztendőt, ha elvinnénk egy komoly szakemberekből álló bizottság elé, úgy gondolom, hogy két nagyon súlyos betegségre utaló tünetre figyelnének fel!

Széteső kezd lenni az élet! A világunkat összetartó erők megrendültek! Az emberek kapcsolatai fellazulnak, nagyon könnyen engedjük el egymás kezét, álmainknak, céljainknak hamar hátat fordítunk! A jelszó, vállrándítás kíséretében nagyon egyszerű. Ha nem megy, akkor ne erőltessük! A dolgokat nem javítgatja már az ember, hanem eldobja és újat vesz. Az emberi kapcsolatokat se beszéljük már meg, nem gyógyítgatjuk, hanem fáradtan - ahogyan Ferenc pápa mondta - "selejtezünk"! Ez a jelenség nem csak a kis közösségek szintjén figyelhető meg, hanem a népek, az államok közt is észrevehető. Országokat, népeket engedünk el, nem akarunk velük fárasztó párbeszédet folytatni, egyszerűbb terroristáknak nevezni őket, hátat fordítani! Félelmetes látni az egyre jobban szétnyíló repedéseket, törésvonalakat, a különféle felekezeti, nemzeti határvonalaknál! 

A másik kór mire talán fel kellene figyelnünk, hogy a kisebb - nagyobb közösségeink kezdenek elszürkülni! Világunk veszti el a színét, elsötétedik! A társadalmunkban a harag, a gyűlölet, a másikról való rossz gondolat, szó-beszéd lassan kezd elfogadottá válni, sőt már az emberi bölcsesség jelének véljük, ha valaki a mások szennyesében turkál. Azt vélik okos, megbízható embernek, aki egyre több rosszat, mocskot tud mondani társáról, a társadalmunkról, egyházi, világi elöljáróinkról, egyszóval mindenkiről! 

A Jóistennél, ha gyógyírt keresnénk ezekre a gondokra , gondolom, hogy ugyanazt a kezelést adná világunknak, mind kétezer évvel ezelőtt! Isten válasza a bűnben széthulló családok, közösségek, társadalmak imájára egy mosolygós kisbaba, a betlehemi Kisded! 

Krisztus ahogy megszületik, jönnek az egyszerű pásztorok, a bölcs napkeleti királyok, s karácsony éjszakáján mindenki boldog, otthonra talál! Nem csak megfogják egymás kezét a betlehemi kisded jászla mellett, hanem jobbakká válnak, nagylelkűen ajándékokat adnak, megszépülnek, kivilágosodnak ezek az emberek! 

Milyen jó lenne, ha mi is a Gyermek Jézus közösséget teremtő, a másikat jobbá tévő bizalmával, lelkületével tudnánk jelen lenni ott, ahol élünk! Ne válogassunk az emberek között előítéletektől vezetve, hanem alázattal szeressük őket, és a csodák földjére fogunk lépni! Merjük azokat, kiket mindenki rossznak tart, kedves mosollyal, jó szóval megszólítani! A bizalom, a jóság tavaszi meleg napfény, képes a fagyos lelket sokszor pillanatok alatt átjárni, virágba borítani. A jó emberek megszokták, hogy velük jók a társaik, de a kötekedő, önző, durva emberek számára mindenki sajnos csak fagyos tükör, azt mutatják vissza amit látnak, s így azt hihetik, hogy mindenki rossz, kapzsi, bűnös, de ha mi nem tükörként viselkedünk, hanem jósággal fordulunk feléjük, akkor csodák történnek, ők kezdik visszatükrözni a mi mosolyunkat, hordozni bizalommal az életet adó Krisztus drága vonásait! Csaba t.

A kedves Eszter doktornő fia Egon is eljött hozzánk Ausztráliából, a negyven fokos melegből komoly dolog volt belecseppenni a Kárpátok zord hidegébe, a szencsedi télbe!! Isten hozta, szeretettel várunk minden távolba szakadt kedves testvérünket Erdély földjén! 

Csaba t.

Ez a csillag jelzi Betlehemben azt a helyet, ahol a hagyomány szerint az ég és a föld összeért, ahol az Isten először lépett közénk a porba Karácsony éjjelén! 

Krisztus a porba lépett értünk, hogy mi a mennyek országába léphessünk általa!!

Nagy hálával, alázattal, 

Csaba t.  

Fent a Hargitán a fenyők így ünneplik a karácsonyt, meghajolva a hó alatt méltósággal! 

Ez a dévai nagylány egy foci labdát kért az angyaltól, és az angyal lám lám meghallgatta a kérését!!  

A szeretetben a lénye talán pont az, hogy a másik tud velünk szárnyalni, még ott is, ahol már nem a józan, mérlegelő ész vezet!! A gondoskodás és az igazi szeretet között talán itt  van a határ! Sok szülő tud gondoskodni gyermekéről, de talán egy önfeledt párnacsatát már nem tud bevállalni, mert... itt már a gondoskodás kezéből nem a tiszta szeretet veszi át a labdát, hanem a felnőtt ember bölcsessége, aki a párnacsatában óvatos mérlegeléssel,  csak az értelmetlen veszélyt látja! 

Karácsonyi ajándékként milyen jó, hogy nem egy bölcs törvénykönyvet adott az Isten, hanem kiüresítette önmagát és kisbabaként közénk jött, hogy átöleljen minket!! Ez a szabad, szárnyaló szeretet vezessen e szép ünnepen!  

Szeretettel, Csaba t. 

   Karácsony ünnepére készülve, figyelmünk az isteni irgalomra irányul. A mennyek országából az isteni személyek nem néznek lesajnálóan a földön bűnökben vergődő emberiségre, hanem a karácsonyi csendben Krisztus közénk jött, hogy feltétel nélkül szeressen! 

Bővebben: Boldogok az irgalmas szívűek!

Karácsonyi köszöntő!

Milyen tiszta,szép kép, és milyen csodálatos üzenetet hordoz számunkra, kisebbségi sorsban élők számára, ez az ellesett felvétel!

Bővebben: Karácsony a Sóbányában

Désen voltam 1989. december 22-én, mind fiatal, lelkes pap néztem én is a híreket, s mikor meghallottam Kolozsvárról az egyházügyi hatóság rendeletét, hogy nem szabad harangozni, akkor én szépen bekapcsoltam az harangokat, (villany áram hajtotta) és elindultam szerzetesi ruhámban a városba. Az emberek akkor már jöttek a gyárakból, hatalmas tömeg hömpölygött a város főterén. Jó volt a sok- sok reménykedő, de hangosan kiabáló embert látni. Persze azt is láttam, hogy katonák vannak a házak tetején fegyverrel, de úgy éreztem, hogy különösen senkit nem zavart az ők jelenléte. A városházánál nagy volt a pánik. Máig sem tudom, hogy ki, kik, de megfogták a kezemet és feltuszkoltak az emeletre egy nagy irodába, ott volt a város vezetősége. Jelzem azt, hogy addig soha senki nem állt szóba velem, de akkor nagyon kedvesen beszéltek és arra kértek, hogy menjek ki az erkélyre és nyugtassam meg az embereket, hogy ne legyen vérontás.

A téren lent hatalmas kiabálás, füttykoncert volt, én nagyon félve léptem ki a tömeg elé, az erkélyre! Előttem a letűnő rendszer alakjai próbálták csitítani az embereket, de mivel én egy új szín voltam az erkélyen a barna szerzetesi ruhámban, ezért ahogy megszólaltam csend lett a téren! Az emberek elhallgattak és én elcsukló hangon elkezdtem beszélni. Már nem emlékszem pontosan, hogy mit is mondtam, de egészen biztos, hogy a békéről, reményről, testvéri szeretetből születő új világról, majd arra kértem az embereket, hogy imádkozzunk azért, hogy mindezt Isten vér nélkül megadja nekünk, hogy ne keljen ezért senkinek meghalnia! Végezetül románul majd magyarul elkezdtem mondani a Miatyánkot! A hangosbemondóban beszéltem, de az első szavak után elhallgattam és örömmel hallottam, hogy a nagy tömeg egy szívvel zúgja az imát. Döbbenetes volt látni, hogy az akkori latyakos decemberi szürkületben az emberek megfogják egymás kezét, sokan a sárba le is térdeltek és mondják a mi Urunk Istenünk életadó szavait, miközben a tetőkön mesterlövészek nézték, hogy mi történik! A végén sírva megáldottam a tapsoló, egymást ölelgető embereket. 

Akkor és ott, bennem hatalmas katartikus élményként szakadt fel egy új világ víziója! Ezzel az élménnyel mentem haza a kolostorba, ahol az idős bölcs atyák számon kérték, hogy hol is voltam?! Nagy lelkesen elmondtam, hogy mi történik kint a tereken, ők elmondták azt ami a televízióból láttak, a Ceusescu házaspár elmenekült. Nagyon lelkes voltam, biztattam a társaimat, hogy menjünk vissza az utcára, de a bölcs Ervin atya, aki hitéért, meggyőződéséért kétszer volt börtönben és halálra is ítélték, csak annyit mondott: "hagyjak neki békén, ő már látott egy pár román forradalmat és az neki bőven elég volt! Így én sem mentem ki az útra ünnepelni a diktátor bukását, és Istennek hála távol maradtam az akkor szerveződő politikai erőktől! 

Így utólag, aminek örvendek, az az, hogy akkor Désen, az imádság hatására-e nem tudom, de hála az Istennek egyetlen lövés sem dördült el, nem halt meg senki. De az is biztos, hogy egy újabb forradalomban, mert biztos, hogy lesz, sokkal kevesebb naivsággal néznék a holnapba! Az Isten teremtette világ fejlődik, kibontakozik, de egy bátor kiállástól nem lesz egyből mennyország ezen a földön!

 Sok szeretettel,

Csaba t.