Ma van a víz világnapja: az ENSZ 47. közgyűlése 1992-ben döntött Dublinban arról, hogy minden évben március 22-én ünnepeljék világszerte a víz világnapját!! Az épülő, szépülő Borszéki házunk udvarán több finom vizű Borvíz (ásványvíz) forrás is van!! Remélem a nyárára kész lesz az Ausztráliai testvéreink jóvoltából ez a ház, és így egy - egy ívókúrára minden szomjas vándort szívesen látunk!! Csaba t.
Egy édesapa megrázó levelét szeretném megosztani egy kérdéssel: Veled vannak szeretteid?! Csaba t.
TISZTELETTEL és SZERETETTEL!
Hát igen! Gazdagság, szegénység…
Ugye, hogy ezen kifejezéseknek is hányféle értelmezése lehetséges?
Számomra - ma már! - Jézus szavai a leginkább útmutatóak:
- Ne gyűjts olyan „kincseket”,
amit megrág a moly, megeszik a rozsda!
Mert bizony-bizony, az e heti „tan-mese” kapcsán
se kell másra mutogatnom, mással példázódnom.
Van saját „élményem”.
Húszéves koromban induló szakasza életemnek,
amelynek még talán ma sincs vége.
Szinte állandó gondolatként/kérdésként visszhangzik bennem:
- Jól tettem-e, hogy mindig a „munkát” helyeztem minden elé?
- Helyes volt-e az, hogy a hajnaltól késő éjszakákig tartó „pénzcsinálásban”
nem szakítottam több időt lányaimra? A családomra?
Mert bizony, egy-egy rövid kiránduláson túl,
csak egyszer voltam velük nyaralni…
Hány óvodai-, iskolai évnyitón-évzáron, ünnepségen nem voltam velük,
s nem osztoztam sikereikben…
Pedig jó bőven lett volna alkalmam.
(Már évekkel ez előtt kiszámoltam azt,
hogy a három lányom 10 évet járt óvodába, 24 évet általánosba,
13 évet középiskolába és 13 évet felsőfokra.)
Mennyi táncpróbán nem biztattam, erősítettem őket…
Mennyi fellépés izgalmát és örömét nem osztottam meg velük…
S vég nélkül sorolhatnám, hogy mi mindent hagytam ki,
mert nekem mindig volt fontos feladatom,
mert nekem mindig volt dolgom.
- Van-e még esélyem arra, hogy javítsak?
Sajnálom.
Kérlek Benneteket, bocsássatok meg nekem!
Köszönöm.
Szeretlek Benneteket. 
Egy édesapa megrázó levelét szeretném megosztani egy kérdéssel: Veled vannak szeretteid?! Csaba t.
TISZTELETTEL és SZERETETTEL!
Hát igen! Gazdagság, szegénység…
Ugye, hogy ezen kifejezéseknek is hányféle értelmezése lehetséges?
Számomra - ma már! - Jézus szavai a leginkább útmutatóak:
- Ne gyűjts olyan „kincseket”,
amit megrág a moly, megeszik a rozsda!
Mert bizony-bizony, az e heti „tan-mese” kapcsán
se kell másra mutogatnom, mással példázódnom.
Van saját „élményem”.
Húszéves koromban induló szakasza életemnek,
amelynek még talán ma sincs vége.
Szinte állandó gondolatként/kérdésként visszhangzik bennem:
- Jól tettem-e, hogy mindig a „munkát” helyeztem minden elé?
- Helyes volt-e az, hogy a hajnaltól késő éjszakákig tartó „pénzcsinálásban”
nem szakítottam több időt lányaimra? A családomra?
Mert bizony, egy-egy rövid kiránduláson túl,
csak egyszer voltam velük nyaralni…
Hány óvodai-, iskolai évnyitón-évzáron, ünnepségen nem voltam velük,
s nem osztoztam sikereikben…
Pedig jó bőven lett volna alkalmam.
(Már évekkel ez előtt kiszámoltam azt,
hogy a három lányom 10 évet járt óvodába, 24 évet általánosba,
13 évet középiskolába és 13 évet felsőfokra.)
Mennyi táncpróbán nem biztattam, erősítettem őket…
Mennyi fellépés izgalmát és örömét nem osztottam meg velük…
S vég nélkül sorolhatnám, hogy mi mindent hagytam ki,
mert nekem mindig volt fontos feladatom,
mert nekem mindig volt dolgom.
- Van-e még esélyem arra, hogy javítsak?
Sajnálom.
Kérlek Benneteket, bocsássatok meg nekem!
Köszönöm.
Szeretlek Benneteket.
Ausztráliából egy kedves hölgy, drága lányával, férjével egy évre székelyföldre költözött, nap mind nap ott vannak Máréfalván az Összefogásházában, segítenek tanulni, játszani, kacagni gyermekeinknek!! Isten fizesse jóságukat!! Milyen jó lenne, ha az ö példájukra mernénk e rohanó világban szépen megállni, és csak úgy a szép, lüktető gyermek világnak részévé válni!! Isten hozta a messzi földről drága vendégeinket!! Csaba t.
Tegnap március 21-én Gyergyószárhegyról, Székelyudvarhely felé fent a Libánban megálltam, hogy meggyúrjam talán az idei tél utolsó hógolyóját!! Szeretettel, Csaba t.
Júlia kedves hajdani lányunk, jelenleg nevelő a Kovásznai otthonunkban, egy aranyos gyerekkel ajándékozta meg szeretett férjét és az egész világot, hisz minden gyermek a jó Isten áldása! Júlia, köszönjük szépen!!
Csaba t.
Júlia kedves hajdani lányunk, jelenleg nevelő a Kovásznai otthonunkban, egy aranyos gyerekkel ajándékozta meg szeretett férjét és az egész világot, hisz minden gyermek a jó Isten áldása! Júlia, köszönjük szépen!!
Csaba t.
A titok, a csoda benned van! A nagyböjt szent idejében még inkább mint máskor. Felszínes csapongások, üres lötyögések helyett, magadba kell mélyedned, hogy felfedezd lelkedben rejlő értékeket. Merülj alá a csendben! Csodálatos érzés ott bent meghallani a verset, meglátni a festményt, a képletet, a megoldást, és szépen vázlatokat készítve, lassan világra szülni azt. Egy gondolat, mely nemcsak neked fontos, ott lent, belsődben kezd körvonalazódni, még csak dereng, de Te érzed, hogy belőled kikívánkozik. S mint a bányász a mély üregben, sötétben egyedül, dolgozol, megfogod, megfogalmazod, felszínre hozod, hogy megajándékozd vele a világot. Csodálatos érzés szülőanyja lenni egy igazi értéknek, egy szellemi kincsnek, melyben az emberek meghallgatott imáikra adott választ találnak. Szeretettel, Csaba t.
