Ki tudná megmondani, hogy hányan és hányszor olvasták el, írtak, beszéltek erről a gyönyörű szentírási részről, Mária csodaszép hálaadó énekéről!? Ki tudná megmondani, hogy hány ember számára jelentett vigaszt, iránymutató bátorítást, megnyugtató örömet, e fiatal, egyszerű falusi lány szívből jövő, fénnyel teli költeménye!? Olvassuk mi is el újból és újból a Magnificat gyönyörű sorait, mondjuk szeretettel, mint egy tiszta imádságot, tanuljuk meg kívülről, kapaszkodjunk bele, mint a fuldokló a mentőkötélbe! 

Sokszor elcsodálkozom, hogy számunkra mennyire csak a rossz, fájdalmas hírek fontosak! A mohácsi vesztes csatáról mindannyian meg szoktunk emlékezni! A sebeket újból és újból feltépjük, de arról, hogy Európa összefogásával sikerült a törököket kiűzni Kárpát-medencéből, arról szinte soha nem emlékezünk meg! Igen, joggal lehetnénk büszkék a pontosan 333 évvel ezelőtti, az úgynevezett "második Mohácsi csatára" is, vagy az 1697-es Zentai csatára, amikor végérvényesen letűnt a lófarkas zászló a szülőföldünkön, de nem tesszük meg, pedig gyógyítaná szívünket! 

„Senkinek sincs nagyobb szeretete, mint aki életét adja barátaiért.” Kolbe atya is ezt tette: az egész életét átható Isten iránti szeretetből adta életét társa helyett. Rá emlékezünk liturgikus emléknapján, augusztus 14-én.

1999-ben az ENSZ közgyűlés, augusztus 12-ét NEMZETKÖZI IFJÚSÁGI NAPNAK nevezi. Szeretnénk elmélyíteni  a generációk közötti szolidaritást: a családban, a közösségekben, a nemzet egészében.

"Aki kicsinnyé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában." 

A Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó első egész napján szeretettel köszöntök mindenkit! Sajnos ez a rendezvény is bebújt az online térbe, de az előírt távolság ellenére a találkozás öröme járja át a szívünket! Jó együtt lenni, jó testvéreinkre figyelni.

Tekints szövetségedre, Istenünk, és ne hagyd végleg magára a rád hagyatkozót. Kelj fel, Uram, védd meg ügyedet, és hallgasd meg a hozzád könyörgők szavát.

Zsolt 73,20.19.22.23

Játék Tanösvény! A dévai gyerekeink sokat játszanak, Istennek hála, hogy nem csak az újaikkal a telefonon, hanem ahogy Laura mondja, ugrókötelezve a két lábukkal nyomogatják a földet, vagy ahogyan Dóra e kis ízelítőben javasolja, a fenekünkkel nyomogassuk a csúszdakorcsolyát. Igen, csúszdakorcsolya, ezt a elnevezést bátran levédhetik a dévai gyerekek, mert én tőlük hallottam először.