A 2011-es népszámlálás nagyon szomorú eredményeinek okait, nem kell keresni. Gyermekvédelmi munkám során szomorúan látom, hogy milyen sok magányos ember kóborol, sodródik, és a meglévő kevés kis kapcsolatok is milyen könnyen felbomlanak.
Sok-sok élménnyel és nagy hálával a szívemben tértem haza Münchenből, hol nagyböjti előadásokat tartottam. Sok-sok mindenről beszámolhatnák, - de én, aki kocsmába soha nem járok,- itt elmentem a csatolt anyagban látható sörházba, és az ottani élményeimről szeretnék egy pár sort írni.
"Elérkezett az idő!" - Mondja Jézus Krisztus -, döntened kell!
Az ezerkilencszázkilencvenes évek elején Kárpátalján voltam, Ukrajnában, Antal püspök, a helybeli megyéspüspök meghívására, hogy mint erdélyi ifjúsági lelkész, találkozzak a helybeli fiatalokkal, a vörös csillag árnyékában felnőtt generációval!
Nem tudom, hogy ki készítette, de szeretettel megosztom veletek,
Sikerült befejeznem a Végtelenről, az Istenről szóló negyedik könyvemet, melynek a címe, Párbeszéd a Végtelennel!
Húsz éve folyamatosan vesszük fel minden évben a kölcsönöket, mert jobban, kényelmesebben akarunk élni, mint amennyire a munkavégzésünk feljogosít. Összevegyültünk egy uzsorás kufár társasággal és most csodálkozunk? Döbbenetes, a hiánycél évente csak 3 százalék?! Aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók. Fojtogatnak a bankárok? Nem kellett volna felvenni a kölcsönöket!
Sétálok egymagamban egy kedves német kisvárosban, csodálom azt a sok szép növényt, virágot, mely mindenünnen egészségesen, szépen kikandikál a békés otthonok közül. Gondozott, ízlésesen beültetett kertek, udvarok, az ablakokban virágok, lakható világ, mindenütt szorgalmas generációk kitartó munkájának igazgyöngyei. Visszafogott jómód vidám ragyogása, színek, formák összhangja, itt semmi sem bántó, semmi nem oltja ki a gyönyörködő emberben fellobbanó örömet, lángot.
Két zsák, két parányi élet és egy fiatal anya, sok sok gonddal, fájdalommal.