Napi evangélium
"Isten országát ...olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét." Mt 21,45
A mai ember legfőbb célja, hogy mindene meglegyen saját kényelméhez, kerüli a konfliktust, nehézségeket, egyszóval, hogy jól érezze magát.
Jézus Krisztus a mai evangéliumban gyümölcstermésről beszél. Számára nem az a fontos, hogy a Szőlőskert lakói, hogy érzik magukat, milyen ruhát viselnek vagy egymásról hogyan vélekednek, hanem az, hogy életüknek, munkájuknak van-e gyümölcse? Jézus szavait olvasva gondolkozzak el azon, hogy én ma az iskolában, a munkahelyen mit tanultam, mennyi hasznos munkát végeztem? Lettem-e egy kicsit okosabb, ügyesebb én magam, de a világ kerekedett, szépült az én munkám által? Az irgalmas felebaráti szeretetnek néhány gyümölcsét testvéreim számára sikerült megteremnem?
Az időt könnyen el lehet szórakozni, tengi-lengi semmittevésbe el lehet tölteni a napokat, heteket, éveket. Udvarolunk, flörtölünk, jövünk, megyünk, fontoskodunk, de mindennek mi a gyümölcse?? Önmagunk létének fenntartása nagyon fontos, de ez önmagában még kevés az üdvösséghez, a kérdés, hogy a körülöttem élő emberek számára milyen gyümölcsöt teremtem az elmúlt hetekben, hónapokban? Focipályán a meccs végén nem azt nézik, hogy ki mennyit szaladgált, ciglizett vagy, hogy érezte magát, vagy netán hogy állt rajta a játék alatt a mez, hanem azt, hogy ki hány gólt rúgott? Évekig tervezhetsz, álmodozhatsz, de a nagy kérdés, hogy mindabból mit álmodtál, terveztél, amin dolgozgatsz, abból mi vált valósággá?
"Azt akarom, - mondja Jézus Krisztus - hogy gyümölcsöt teremjetek, maradandó gyümölcsöt"! Ha most lenne a halálom órája, mit tudnék felmutatni, mint "érett, ízletes gyümölcs" az én szerető, teremtő Istenem előtt?
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: A nagyszalontai gyerekek szépen betanulták és előadták Szent Ferenc életéről szóló darabot.
Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: „A fiamat csak megbecsülik!” Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: „Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!” Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?” Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést.”
Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: „A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!” Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.” A főpapok és a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta.
Mt 21,33-43.45-46
A gazdag ember és szegény Lázár története, így Afrikából jövet nagyon felkavar! Vajon mi mindannyian itt Európában, függetlenül, hogy hogyan is élünk, nem vagyunk bíborba és patyolatba öltözött gazdag emberek? Az ember olvassa, hogy mi itt a Kárpát-medencében jobban élünk, mint a világ lakóinak 95%-a, de ez nem sokat jelent addig, míg meg nem látjuk a saját szemünkkel, hogy vannak vidékek, országrészek, több milliós városok ahol nincs villanyáram, ivóvíz, szemételhordás, sőt iskola, kórház se nagyon.....
Ami azért vehemens ítélkezés helyett csendre int engem, az, hogy ezek a szegénységben, egyszerű körülmények között élő emberek vidámak, jókedvűek, szabadok attól a sok-sok lim-lomtól mit mi itt Európában magunkra aggatunk, magunkkal hurcolunk! Kezemben a szentírással ülök és elmélkedem! Nemcsak tisztelettel, alázattal gondolok a XXI. század Lázárjaira, hanem azon is gondolkodom, hogy hogyan lehetne felszabadítani a mindennap dúsan lakmározó népeket, nemzeteket a kapzsiság lelket, testet sorvasztó bűnei alól!?
Természetesen azon is el kell gondolkodnunk, hogy 1989-90-ben mi magunk is mennyire szegények, egyszerűek voltunk, mennyi mindent összegyűjtöttünk azóta, de vajon boldogabbak, nyugodtabbak vagyunk? Régen nem volt rendes iskola, ezért délelőtt, délután folyt a tanítás, ma rengeteg szépen felszerelt, berendezett iskola van, de itt is - ott is fogy el a gyermek, bezárnak az oktatási központok! Ezerkilencszázkilencven előtt közel négyszáz-ezer gyermek született évente Romániában, ma a felkozmetikázott statisztika alapján 170-180.000 gyermek születik! A jólétért odaadtuk a gyermekeinket, szülőföldünket, de odaadjuk az időseket is, a környezetünk épségét, tisztaságát, mindent feláldozunk mérhetetlen mohóságunktól vezetve!? A kapzsiság bűnére az ítélettel nem kell az örök életig várnunk, sajnos azt már itt a földön elnyerik mindazok, kik képtelenek testvéreikhez szeretettel lehajolni!
Milyen jó lenne megállni, és békében, szeretetben Istent imádni, egymást jó testvérekként, szabadon szeretni!
Kisebb testvéri alázattal,
Csaba t.
Kép: egy olasz ferences atya Kenyában
Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: „Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.”
Lk 16,19-31
"Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek!" Mt 20, 28
Az nem gond Jézus számára, ha valaki ambíciós, ha mer, akar célokat, álmokat megfogalmazni, ha valaki első akar lenni abban a közösségben ahol él!! Nem, hogy nem gond Jézus számára, ha valaki nagy akar lenni, sőt Ő egyenesen meg is mutatja, hogy hogyan lehetünk a közösségben ahol élünk a legnagyobbnak.... Legyünk a testvéreink szolgálatára, akarjunk tudatosan a testvéreink számára mindenben jóságos cselédek lenni!! Merjünk szeretetből egymásért áldozatot hozni, merjük egymásért, ha kell az életünket is oda adni!!
A szolgáló szeretet fejedelmi, királyi út, mely mindannyiunk előtt nyitva áll! Merjünk szolgálatára lenni egymásnak, kis és nagydolgokban legyünk társainkkal jóságosak, figyelmesek! Kérés nélkül is tegyük meg mindazt, mire a szeretet, a jóság indít!
Induljak el a naggyá válás útján, merjek testvéreim kisebb testvére lenni, legyek én is csendben, szelíden, kemény munkával emberkatedrális!!
Szeretettel,
Csaba t.
Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de harmadnapra feltámad.”
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.” Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”
Mt 20,17-28
Szent József, a boldogságos Szűz Mária jegyese
Jó megérezni a Szentháromság közelségét, érintését! Jó dolog igent mondani Isten kérésére, hívására! Jó dolog megtapasztalni, hogy Isten megfogja szelíd jósággal, de végtelen erővel, határozottsággal a kezünket! Jó elindulni, útra kelni teremtő Istenünk oldalán, menni, haladni a mindennapi csodák földjén!
Egyszóval, jó Szent József példájára bizalommal igent mondani az Istennek, és vállalni Mária oldalán, Jézus Krisztussal az életet! Ez az amire vágyom, ez az amit akarok, ez mindannyiunk számára az egyetlen járható út!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Szent József ünnepén fakad az élet a szép tavaszban
Dávid utódai közül Jákobtól született József, aki jegyese volt Máriának, Jézus Krisztus szülőanyjának. Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni. Ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fiad születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől!” Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki.
Mt 1,16.18-21.24a
„Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas." Lk 6,36
Az ember térdenállva a legnagyobb!! Számomra Isten irgalmának legcsodálatosabb megnyilvánulása a gyóntatószék!! Mindig megdöbbenek, mikor egy - egy ember alázattal térdreborul és kezdi őszintén feltárni bűneit!! Csodálatos az Egyház akarata szerint alázattal, Jézus Krisztus nevében irgalmasságot gyakorolva elmondani a feloldozás szent szavait:
Isten, a mi irgalmas Atyánk, aki szent Fiának kereszthalála és feltámadása által kiengesztelte önmagával a világot, és kiárasztotta a Szentlelket a bűnök bocsánatára, az Egyház szolgálata által bocsásson meg neked, és adja meg a békét! ÉS ÉN FELOLDOZLAK TÉGED BŰNEIDTŐL AZ ATYA ÉS A FIÚ + ÉS A SZENTLÉLEK NEVÉBEN. - Ámen.
Bűnbánattal,
Csaba t.
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Lk 6,36–38
"Szeressétek ellenségeiteket!" Mt 5,43
1848-as Forradalom és Szabadságharc során elesett minden katonáért, civilért imádkoztunk a gyermekeinkkel!! Barát, vagy ellenség? Talán inkább áldozat! A hatalomvágy, a gőg, az emberi butaság áldozatai voltak az ott elesett emberek! Nyugodjanak békében!
Őszinte részvéttel,
Csaba t.
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok a (régi) parancsot: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig ezt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket! Imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszakra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!”
Mt 5,43-48
Nagyböjt van!! Miért nem térek meg?? Mire várok!! Csodára tapsra, fizetés emelésre!? Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. mondja Weöres Sándor, a költő! Induljunk el, a csodák földjén Krisztus vár reánk!!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Úton Kongóban
Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van, mint Jónás.”
Lk 11,29-32
„Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségek, még mielőtt kérnétek őt."
Hogy imádkozzunk!?
Afrikában járva azt láttam, hogy ott az emberek szeretnek Isten házában énekelni, táncolva imádkozni! Egy sima vasárnapi reggeli szentmise, három órán keresztül tartott. A csatolt kis film a szentmise felajánlás részét mutatja, hozzák a kelyhet, a bort, a kenyeret, de hozzák a misén összegyűjtött adományokat is egy kosárba, a misén megkeresztelt gyereket, de még egy kakast is..... szépen szerre jönnek az emberek, hozzák az adományokat jó ráérősen, vidáman énekelve! Néztem ezt a számomra szokatlan "imát" és arra gondoltam, hogy Isten egészen biztos, hogy örömét leli az ő gyermekei vidámságának, a templomban oltárra helyezett ajándékainak!
Hogyan imádkozzunk!? Néztem a kedves afrikai római katolikus testvéreinket és arra gondoltam, hogy valóban mennyire igaza van Bagdi Emőkének, mikor azt állítja, hogy mi érzelmi analfabéták lettünk! Sajnos az imáinkból is, akárcsak életünk sok más mozzanatából elsorvadtak szépen, lassan az érzelmek! Ülünk a padban, várjuk a prédikációt, a gondolatokat, nézzük az időt és mérgelődünk ha egy mise 50-60 percnél tovább tart! A józan, hideg, számító, kimért értelem ha nem is szorította ki teljesen az érzelmeket a hitéletünkből, de annak közösségi kifejeződését nagyon megnyirbálta! Az Isten jelenlétében való gyermeki, tiszta öröm helyét kezdi elfoglalni a birtoklás, a tudás, az irányítás öröme, és emiatt figyelmünk Teremtőnkről önmagunkra, a teremtményekre irányul, és ennek már bálványimádás szaga van! Mikor a kórusművek, a ruhák, a szertartási kellékek fontosabbá válnak, mint a gyermeki szeretettel megszólított mennyei Atyánk, akkor már nem Isten áll a szertartás közepén, hanem egy bálvány!
Istennel való találkozásunk során belülről fakadó, bőségesen feltörő tiszta öröm forrásait kellene megkeressük, kitisztítsuk! Fontos az is, hogy mit beszélünk Istennel, de a legfontosabb, hogy nagy szeretettel, örömmel, gyermeki bizalommal szólítsuk meg a mi szerető mennyei Atyánkat!
Szeretettel,
Csaba t.
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségtek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.”
Mt 6,7-15
"Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?” Lk 9,25
Kapzsiság! Nagyböjt csendjében gondolkozzunk el azon, hogy vajon bennünket a bűnnek ez a rozsdája mennyire támadott meg?! Fontos, hogy tudatosítsuk magunkba, hogy nem csak az anyagi dolgok elérése, megszerzése utáni vágyainkat kell mederben tartanunk, hanem a hírnév, a feltűnés utáni beteges vágyainkat is meg kell fékezzük! Az anyagi javak gyűjtögetése mellett sokszor az egész világ csodálatát, elismerését is szeretnénk elnyerni! Ezért töltünk több - kevesebb időt a tükör előtt, osztogatunk magunkról mindenféle képet, írást, építjük sokszor észre sem véve saját képünket, melyet aztán szeretnénk rányomni környezetünkre is! Bűnre hajló természetünk mohó, kapzsi, sokszor telhetetlen, szeretnénk az egész világot megnyerni, de álljunk meg és gondolkozzunk el, hogy vajon amit megszerzünk, az mit is használ nekünk?
Jézus egy egészséges önszeretetre int ebben az igében! Foglalkozzunk magunkkal, ne a csomagolópapírt hajtogassuk, ne a kívülről látható csillogó - villogó anyagiakat vagy a mulandó hírnevet, rivaldafényt keressük, hanem a nagyböjti szent időben gyűjtsünk olyan kincseket, melyeket a rozsda nem rág szét, a moly nem fogyaszt el.... Állapotbeli kötelezettségeinket teljesítve, tegyük alázattal meg mindazt a jót, szépet mit Isten tőlünk elvár! Teremjünk gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt, szerető Istenünk akarata szerint! Használjuk ki a mulandó javakat Örök értékek szerzésére!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Kenyai gyerekek osztályterme, egy katolikus, ferences nővérek iskolájában, hol közel negyvenen tanulnak.
Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így szólt a tanítványokhoz: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad.” Majd így szólt mindnyájukhoz: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?”
Lk 9,22-25
Mi a nagyböjti jó feltételed?! Gondoljunk Jézus örök érvényű szavaira: Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Mt 6,18
Politikailag korrekt beszéd? Mit gondolok, mit mondok és főleg mit cselekszem? Mennyire vannak összhangban a gondolataim, a szavaim és a cselekedeteim?! Régi rossz szokásom a cinikus megjegyzés, ami gyakran túllendül a jópofa viccelődésen! Csípős megjegyzések valaki rovására csak azért, hogy egyet kacagjunk!? Egy jó poént jól elsütni, de gondoljunk arra, hogy mennyei Atyánk látja azt is amit senki más nem láthat, szívem zugába neki bejárata van!
Itt az idő, hogy megtisztítsam gondolatvilágomat, szótáramat, de a kontrollálatlan mozdulataimat is le kellene nullázni! Igen, itt az idő, hogy leszokjak azokról a gondolatokról, szavakról, tettekről, melyekkel nem szeretnék se az Isten, se az embertársaim elé kiállni! Nagyböjti jó feltételünk legyen egy belső nagytakarítás, hozzam szinkronba a gondolatokat, a szavakat és a tetteket, hogy se a Teremtőm, se majd a testvéreim, a teremtmények előtt, mint képmutató, hazudozó senki ember ne keljen szégyenkeznem!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Mit gondolok, mondok a manióka gyökeret áruló kisfiúról, és főleg mit teszek hogy szépen felnőjön ő is?!
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát osztasz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te adsz alamizsnát, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.
Mt 6,1-6.16-18