Napi evangélium
„Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és kifejtette az írásokat?”
Olyan csodálatos az Emmauszi tanítványokról szóló szentírási történet!! Bajban vergődő testvérem arra kérlek, hogy olvasd hosszan!! Beszéljünk mi is egymással úgy, hogy társunk szíve ne villámokat szórjon, hanem lángoljon szeretettől!! Nehezen megy, a golgotán jártál?? Talán úgy érzed, hogy keresztre is feszítettek?? Ne add fel!! Szeret az Isten! Te csak szeress akár botladozva is, az alagút végén a fény rád ragyog! Húsvéti reménnyel a szívemben,
Csaba t.
Evangélium
Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik. Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással útközben?” Erre szomorúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásnak hívtak, ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?” Ő megkérdezte: „Miért, mi történt?”
Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem látták.”
Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek! Képtelenek vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” Azután Mózesen kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az írásokban őróla szól. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor azt mondták egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és kifejtette az írásokat?” Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!” Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
Lk 24,13-35
"....menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik!" Jn 20,18
Jézus egy dolgot kér tőlünk, vigyünk hírt, jó hírt, reményt, vigasztalást a testvéreinknek!! Ez volt Mária Magdolna dolga, de ez az apostolok feladata is, és Jézus Krisztus ugyanezt kéri tőlünk is, menjünk bizalommal, szeretettel az ő nevében és vigasztaljuk a szomorúakat, bátorítsuk a csüggedőket, hitet, reményt, szeretetet vigyünk a világba, úgy ahogyan Isten szolgája Márton Áron püspök is tette!! Hajrá, gyertek induljunk el, Krisztus szeretete sürget minket!! Kisebb testvéretek, Csaba t.
Kép: Márton Áron szobra Csíkszereda főterén
Evangélium
Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” – vagyis Mester. „Ne tartóztass! – felelte Jézus. – Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent.
Jn 20,11-18
„Hints meg engem izsóppal és megtisztulok, moss meg engem, és a hónál fehérebb leszek!”
Jézus sírjától örömmel hazaszaladó nőket, az apostolok - egyes meg nem erősített források szerint - hideg vízzel lelocsolták le, hogy nyugodtan el tudják mondani a történteket! Nem tudom, hogy mi az igazság, de tény, hogy Húsvét hétfőjének szép szokása a locsolás! Én sem szeretném ha a lányaink, a kedves kolléganők, szeretett, tisztelt nő ismerőseim elhervadnának! Mi papok szenteltvízzel szoktunk locsolni, ezért legalább gondolatban, Krisztus feltámadásának az ünnepén, megáldott vízzel minden nő ismerősömet imádságos szeretettel meghintek!
E ragyogó tavaszban, a jó Isten áldását kérem a drága női nemre, hogy életetek minden egyes drága percét az élet befogadására, hordozására, szolgálatára merjék, tudják szentelni! Isten akarata, hogy mi férfiak az élettelen anyagi világban dolgozzunk, küzdjünk a mindennapiért, de ti nők férjeiteket, gyermekeiteket, a bajban lévő időseket, betegeket gondozva az életet kell szolgáljátok! A ti kezetekben van a múlt, az elaggott idősek, a temetőben pihenő halottaink sírjai, de a jelen is, a hegyeket mozgató, építő, de rombolni is tudó férfi erő, és természetesen a jövő is, a megfogant, megszületett, cseperedő, kibontakozó gyermek! Nagy tisztelettel, szeretettel imádkozom értetek és magunkért férfiakért is, hogy Teremtőnk áldásával partnereitek, társaitok tudjunk lenni hivatásotok megélésében!
A locsolás virtuális, de a versecske helyett mondott ima az valóságos, ezért a piros tojásra én is számot tartok!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Dévai lányaink locsolókra várva....
Evangélium
Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.”
Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak. Úgy határoztak, hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik: „Mondjátok azt, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és ellopták a holttestet. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket.” Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók között.
Mt 28,8-15
"...közületek egyvalaki elárul engem! Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Mt 26,14
Azt gondolom, hogy mindannyian el kell gondolkodjunk, hogy a keresztségi fogadalmainkat melyeket elsőáldozásnál, bérmálkozásnál mindannyian megújítottunk, mennyire tartjuk meg? Vajon az ígéreteimet, a fogadalmaimat megtartom, vagy én is ilyen - olyan mértékben, de áruló vagyok?
Nekünk nem Júdást kell elítélnünk, hanem magunkat! Őseink az évszázadok alatt csodálatos szép templomokat építettek, melyeket nem csak fenntartottak, hanem élettel, imádsággal, szeretettel be is töltöttek! Az igazi nagy gond nem az, hogy itt-ott eladnak templomokat vagy lebontanak, ne adj Isten felgyújtanak, hanem az, hogy templomaink üresen állnak, és lassan csupán turisztikai célokat szolgálnak!
Az Isten-kereső emberek hol vannak?? Hol vannak a hívő keresztények akik imádsággal, énekkel, szeretettel megtöltik katedrálisainkat, templomainkat? Afrikában egy egyszerű bádogtetős templomban három órás szertartáson vettem részt, az emberek énekeltek, táncoltak egy sima nagyböjti vasárnapi szentmisén. Jó volt látni, ahogyan tömött sorokban jönnek elő áldozni kicsik és nagyok egyaránt! Villany nincs, víz sincs, de jókedv, derű az van, a kacagás, az ének betőlti ott a templomokat! Nálunk egy órás szentmise már fárasztó, hosszú?!
Bármelyik csodálatos szép templom, csak a látható külső megjelenése a lelkünkben lángoló Isten szeretetnek! Uradat, Istenedet imádd - kéri maga a Teremtőnk, a tízparancsolat legelső mondatában! A mennyei Atyánk a szívünkbe lát, ha testünkben, lelkünkben kialszik az Isten tisztelet, a szeretet lángja, akkor az meg fog látszani a külső látható világban is, a templomainkban, a szentélyeink falán, tetőzetén, mindenütt! Egymást be tudjuk csapni a politikailag korrekt viselkedéssel, de Istennek nem lehet hazudni!
Nagyböjt van, térjünk meg! Menjünk Isten házába akkor is, ha ott nincs szertartás, imádkozzunk, beszélgessünk el Teremtőnkkel, olvassuk a Szentírást, elmélkedjünk el ügyes - bajos dolgainkról az Oltáriszentség előtt! Templomainkban imádkozzunk el egy - egy rózsafüzért, keresztutat végezzünk el magányosan vagy testvéreinkkel, és egészen biztos, hogy az Isten imádás lángja fel fog lobbanni a szívünkbe! Akkor templomaink, szentélyeink újból szépek lesznek állni fognak a falak, ragyogni fognak az oltáraink és mi jótestvérekként együtt dicsőítjük a Szentháromságot, a bennünket menyegzős lakomára hívó élő Szeretetközösséget!!
Szeretettel,
Csaba t.
Különleges, 360 fokos fotó: ilyen volt a Notre-Dame belülről
Evangélium
A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik. A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Ő így felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!” Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” Erre Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így felelt: „Te magad mondtad!”
Mt 26,14-25
Nagypéntekre készülve Júdás bűnéről, árulásáról szoktak elmélkedni, de én most a nagyhét csendjében a gyermekekkel szemben, a felnőttek által elkövetett szörnyű bűnökről, a pedofiliáról szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni! A gyermekek megrontásáról olvasni borzasztó, de a papok, egyházi személyek által elkövetett ilyen természetű visszaélésekről hallani, mindennél szörnyűbb!!! Ezért is gondolom, hogy Júdás árulásával egy lapon kell említeni a pedofiliát és annak minden formáját!
A történelemben tudunk róla, hogy itt is - ott is követtek el elvetemült emberek ilyen típusú bűnöket kiskorú gyermekekkel szemben, de a szakértők szerint, tömegesen a XX. század második felében jelent meg a világunkban ez a típusú bűn! Mi lehet ennek az oka!? Rosszabbak vagyunk, mint az őseink?
A hatvanas évek végén megfogalmazott, és minden fórumon nagy hangon hirdetett szexuális forradalom átalakította a közgondolkodást! Az ember és az őt mozgató vágyak, a világmindenség egyetlen mértékegysége! Szabadok vagyunk, - tanították tévében, újságokban, egyetemi katedrákon, - az egyház által ránk erőltetett törvények, a tízparancsolat csak mesék, aki akarja tartsa be, de nem kötelező, mert azok nem objektív igazságok! Ez a tarka köntösbe, dallamos zenébe öltöztetett szabados gondolkozás elindított egy nagyon erös erkölcsi relativizmust, mely azt tanította, hogy erkölcsi téren csak az bűn, amit az ember szubjektív módon annak tart! A társadalom minden rétegét átjáró liberalizmus mely nagy hangon azóta is hirdeti, hogy nincsenek abszolut, mindenkire kötelező erkölcsi törvények, lám - lám ma recsegve, ropogva össze dől a szemünk előtt! Igen, minden egyes per, mely ítélőszék elé állít egy - egy pedofilt, hogy ott ítéletet mondjanak felette, egyértelműen elítéli a szabados gondolkodást, az Isten adta drága törvényekről letérő magatartást! A törvényszéken nem az a kérdés, hogy mit gondol magában a bűnről a pedofil, hanem az, hogy mit tett a gyermekkel! Jó látni azt is, hogy nem csak a bírok ítélkeznek az erkölcsi szabályokat megszegő bűnös felett, hanem a széles közvélemény is. Biztos vagyok benne, ahogyan ma a pedofilokat pellengérre állítják, eljön az a nap, mikor lehull mindenről minden fátyól és a más típusú bűnöket is, az abortuszt, a házasságtörést, az eutanáziát, stb. minden ember szomorúan meg fogja siratni!
A XXI század embere is, ha boldog akar lenni, akkor a bennünket szerető mennyei Atyánk által nekünk adott tízparancsolat fényében kell járja életét! Nincs más út, éhesen követelőző testi vágyaink ha kitörnek a Teremtőnk által bölcsen elénk tárt út korlátai közül, akkor akárcsak a medrét elhagyó áradó folyó nyomában, mindenütt tragédia, pusztulás marad!
Imádkozom mindazokért, akiket a parancsok alól felszabadulást hazudó szexuális forradalom aljas módon becsapott és tévútra vezetett, adja meg számukra Megváltó Istenünk a bűneik bocsánatát!
Mindenek előtt Imádkozom e nagybőjti szentidőben a gyermek megrontók áldozataiért, számukra az újjászületés kegyelmével együtt, a kiengesztelődésre való bátorságot is kérem az élet Urától!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Óvjuk kicsinyeinket
Evangélium
Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból kijelentette: „Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.” Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem tudták, kiről mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a vacsora alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki: „Kérdezd meg, kiről beszél!” Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: „Uram, ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot (a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. A falat után mindjárt belészállt a sátán. Jézus ennyit mondott neki: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!” Az asztalnál ülők közül senki sem értette, miért mondta ezt neki Jézus. Egyesek azt hitték, hogy – mivel Júdásnál volt a pénz – Jézus megbízta: „Vedd meg, amire szükségünk lesz az ünnepen!” Mások pedig (azt gondolták), hogy adjon valamit a szegényeknek. Miután Júdás átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.
Júdás távozása után Jézus ezeket mondta: „Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten is megdicsőült benne. Ha pedig az Isten megdicsőült benne, az Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, sőt hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is megmondom: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.” Erre Simon Péter megkérdezte: „Uram, hová mégy?” Jézus így válaszolt: „Ahová én megyek, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz.” Péter azonban erősködött: „Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet is odaadom érted.” Jézus ezt felelte neki; „Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”
Jn 13,21-33.36-38
"Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között?” Ezt azonban nem azért mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta." Jn 12,1
A mai ember hajlamos mindent megmagyarázni, cifrázni, valami édes mázba bevonni, hogy fogyaszthatóbb legyen! Sokat lehet olvasni a júdási dilemmáról, hogy miért is áll valaki a sötét oldalra, miért is lesz valakiből aljas áruló? Sajnos ma minden szubjektív, különféle módon értelmezhető, a ronda, csúf dolgot is egy kis pszichológiával, csűréssel, csavarással szalonképessé lehet tenni! Mennyivel egyszerűbb lenne kimondani, hogy a bűn az rossz dolog mely a testet is a lelket is, mint a rozsda a fémet, szétrágja! A hazugság, a képmutatás, a lopás, az árulás bűn, rossz dolog, melyet nem megmagyarázni, hanem megbánni kell, melytől csak akkor szabadulhatunk meg, ha őszinte, szívből jövő bűnbánatban elhatárolódunk!
János jól ismeri a társait, ezért nem ködösít, hanem nevén nevezi a dolgokat: Júdás tolvaj volt, kapzsi, pénzéhes ember! A bűnt nem kell elkenni, megmagyarázni, hanem nevén kell nevezni! Különösképpen akkor, ha azt a bűnt magunkban ismerjük fel! Nagyhét a bűnbánat ideje! Saját bűneinket ne takargassuk és főleg ne dédelgessük, hanem ahogy az orvoshoz szaladunk a fájó fogunkkal, ugyanúgy keressük fel gyóntató papunkat és fedjük fel előtte lelki sebeinket, melyet a bűn okozott! Bízzunk Megváltónkban, egészen biztos ha van bennünk őszinte bűnbánat, erős fogadalom, tudatos elfordulás a rossztól, akkor megmenekülünk!
Végezzük el a húsvéti szentgyónásainkat! Mennyei Atyánk szeretettel várja a tékozló gyermekeit is,
Csaba t.
Kép: Jézus Krisztus a bűnösökért, értünk vállalta a kereszt áldozatot.
Evangélium
Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között. Mária pedig vett egy font illatos, drága nárduszolajat, megkente vele Jézus lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt: „Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között?” Ezt azonban nem azért mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta. Jézus azt mondta neki: „Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek, én azonban nem leszek mindig veletek.” A zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan hittek Jézusban.
Jn 12,1-11
"Jézus nem mutatkozott többé nyilvánosan a zsidók előtt,...." Jn 11,45
Jézus azt is tudja, hogy az életére tőrnek és azt is, hogy miért ilyen kérlelhetetlen az Ő népe! Mindent tud, ezért visszavonul a pusztába! Végtelen tisztelettel szemlélem a kiaszott földön egymagában imádkozó Megváltónkat! Minden idők legnagyobb dilemmáját kell megoldania! Dönteni kell: a mérleg egyik serpenyőjében ott van a legfőbb parancs a Szeretet, másik serpenyőben ott van a megváltó Igazság! A Szeretet parancsa azt akarja, hogy a konfliktusokat kerülve békében, mindenkinek jót akarva, jót téve éljük életünket! Másfelől a megváltó Igazságot, a Szentháromság Szeretetközösségének életünket forradalmian megváltoztató tényét nem lehet elhallgatni! Nagypéntek minden idők minden embere számára fájdalom, a szenvedés napja! Nemcsak Jézusnak, Máriának, az apostoloknak és minden idők keresztényének fáj ez a nap, hanem egészen biztos, hogy az akkor élt és a ma is élő zsidóknak is komoly gondot okoz! Jézus döntött, az igazságot szeretetbe, a szeretetet igazságba öltöztetve elindul Jeruzsálem felé és végtelen jósággal, szeretettel, a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt Virágvasárnap bevonul Jeruzsálembe! Döntésével a kortársait, de bennünket is döntés helyzetbe hozott! A korabeli zsidók Barabás mellett döntöttek, "feszítsd meg"-et kiáltva kérték Pilátustól Jézus kivégzését! Álljon meg az idő, betonozzuk be örökre az Ószövetséget! A nagy kérdés, hogy mi a XXI. század gyermekei hogyan döntünk!? A nagyböjt csendjében emeljük szemünket a virágvasárnapján mindannyiunk életébe bevonuló Krisztusra, ő ma nem földi poros városokba akar bevonulni, hanem a szívünk szentélyébe, és Jeruzsálem gyermeknépével kiáltsuk szeretettel: Hozsanna, Dávid fia néked! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban! Mt 21,9
Virágvasárnapi örömre készülve,
Csaba t.
Kép: Pálmaágak, virágvasárnapra készülve
Evangélium
Lázár feltámasztása után a Mártához és Máriához jött zsidók közül sokan hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és így tanakodtak: „Mit tegyünk? Ez az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek majd benne. Aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket és népünket.” Közülük az egyik, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, ezt mondta nekik: „Ti nem tudtok semmit. Gondoljátok csak meg: jobb, ha egy ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!” Ezt pedig nem magától mondta, hanem mint annak az évnek főpapja prófétaként megjövendölte, hogy Jézus a népért hal meg; sőt, nemcsak a népért, hanem hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit. Attól a naptól kezdve megegyeztek abban, hogy megölik őt. Ezért Jézus nem mutatkozott többé nyilvánosan a zsidók előtt, hanem visszavonult a pusztaság melletti vidékre, egy Efraim nevű helységbe, és ott tartózkodott tanítványaival együtt. Közeledett a zsidók húsvétja. A vidékről már az ünnepek előtt sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok, eljön-e az ünnepre?” A főpapok és a farizeusok ugyanis ekkor már kiadták a rendeletet, hogy aki tud valamit Jézus tartózkodási helyéről, jelentse, hogy elfoghassák őt.
Jn 11,45-57
„A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? ...... isteneknek mondja az írás, azokat akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem veszítheti érvényét ......– " v.ö. Jn 10,31
A Szentírást olvasva itt álljunk meg, sőt cövekeljen le a lábunk! Döbbenetes sorok! Maga Jézus Krisztus a Szentírásra utalva azt mondja, "...isteneknek mondja az írás, azokat akikhez Isten igéje szólt." Jézus ezeket a fontos sorokat nagyon éles, mondhatni élet-halál helyzetben mondja! E beszélgetés után, ha nem római fennhatóság alatt áll a zsidó nép, akkor helyben megkövezik Jézust!
Jézus nem csak ismeri a törvényeket, hanem tiszteli is, hisz Ő maga mondta, hogy: "Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem egy vessző, hanem minden érvényben marad. ” Mt 5,17
Ép elmével, a törvények ismeretével, hogy mondhat ilyent egy ember az őt elítélni akaró nép előtt: "az Atya énbennem van és én az Atyában.” Hisz tudja, hogy ember ilyent magáról nem mondhat! Csak akkor mondhat ilyent, ha Ő valóban "Isten Fia", és lám, Jézust a húsvéti események igazolták, feltámadt, ma is köztünk él! Számomra egyértelmű, s ez az igazság előtt leborulok és megvallom, hogy Jézus Krisztus a mi Tanítónk, Megváltónk, valóban Isten Fia!
A kérdés az, hogy mi marék porból született emberek kik vagyunk? Hogy érti Jézus "...isteneknek mondja az írás, azokat akikhez Isten igéje szólt." Olvasom Isten igéjét és ennek ellenére bűnre hajló marék porból született kis, törékeny embernek érzem magamat! Egyházunk az ember "megistenülését" soha nem fogadta el, mert az embernek ez lehetetlen, de mindig is tanította azt, amit Szent Pál olyan szépen fejez ki: "Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. " Gal 2,20 A szabad akarattal rendelkező ember odaadhatja magát szeretetből a Szeretetnek, és akkor mivel az élő Szeretet vezeti gondolatait, szavait, tetteit, mivel Isten él benne, ezért ő maga is szentté válik, teremtő Istenünk menyegzős lakomájának nem csak meghívottja, hanem valóságos vendége is lesz! A Hiszekegyben megvalljuk: "Hiszünk a Szentek Egységében"! Igen, a Szentek a Szentháromság Szeretetközösségben otthonra találnak, ezért mondja Jézus a damaszkuszi úton a Szent Istvánt kivégző jövendőbeli Szent Pálnak: "Saul, Saul miért üldözöl engem!" Nem csak Szent Pál érzi úgy, hogy benne Jézus él, hanem maga Jézus is azonosítja magát a Vértanúkkal, a Szentekkel!
Nehéz beszéd, de érdemes hallgatni, átelmélkedni, mert Jézus szava, Isten igéje nekünk szól, ez az egyetlen fény az alagút végén, az egyetlen remény a véges földi létbe zárt törékeny ember számára, mely utat nyit az örökkévalóságba, teremtő Istenünk menyegzős lakomájára!
Döntenünk kell, és nem elég egyszer döntenünk, újból és újból, életünk minden percében Isten igéjét olvasva, a Szeretet mellett kell döntenünk, és így Jézus Krisztussal élve az életemet, én is Isten Szentjévé válhatok! Jézus, mint valóságos ember megmutatta, hogy ez az út járható, ezen az úton valóban az ember Isten Szentje, élő Szeretetközösségének tagja lehet!
Teremtőnk Ajándékai alatt roskadozva,
Csaba t.
Kép: Dévai telepi templomban az Oltáriszentség mögött Szent Antal szép szobra.... Szeretetközösség
Evangélium
Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő megkérdezte tőlük: „Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében. Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?” A zsidók ezt válaszolták: „Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus ezt felelte: „A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem veszítheti érvényét –, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: Káromkodol! – mert azt mondtam, hogy Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.” Erre ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután Jézus újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: „János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult.” És sokan hittek Jézusban.
Jn 10,31-42
