Napi evangélium

„Ti is el akartok menni?”  

Képtelenek vagyunk felfogni, hogy mivel játszunk!! A gyerekeket, a felnőtt embereket nézem, és úgy látom, hogy egyáltalán nincs félelemérzetük! Pedig több tízezer ember van a romániai börtönökben, sajnos a tavaly is közel kétezer ember vesztette életét autóbalesetekben és ennél is többen vetettek véget saját életüknek önkezükkel!  Akkor még nem is beszéltünk a válásokról, vagy arról az 57.000 állami gondozottról, kik Románia gyermekvédelmi otthonaiban sírnak a szüleik után!! Természetesen gondolnunk kell a végső dolgokra is..... "Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" (Márk 8,36)

Végzetes hibát követ el a tanügy és természetesen a szülők, mikor elhitetik a gyerekkel, hogy bármit is csinálnak a tetteiknek nincsenek következményei!! A diákok, ha nem tanulnak, ha nem fogadnak szót, ha gátlástalanul pofátlanok, ha lógnak az iskolából  és mindezt következmények nélkül megúszhatják akkor kialakul bennük egy nagyon téves sebezhetetlenségi érzés!! Nagyon nagy baj, ha egy gyerek azt hiszi, hogy "bármit megtehetek, mert úgy sem történik semmi"!  Ezért is támogatom a balassagyarmati fegyház parancsnokát és a fogva tartottakat a Szent Adorján tiszteletére általuk irt és színpadra rendezett előadásuk bemutatását! Az ősbemutató május 19-én 17 órakor lesz a balassagyarmati városháza dísztermében.  Láttam a próbákat, és nagyon szeretném, ha minél többen látnák ezt a produkciót az elítéltek előadásában!! Szívből remélem, hogy a televízió képernyőjén keresztül a fegyház lakói figyelmeztetni tudnák a felnövekvő generációt a nagyvilágban rájuk leselkedő sok sok veszedelemre. Az élet nem babra megy, mondta egy tényleges életfogytiglani büntetést töltő fegyenc egy pár négyzetméteres cellában!!

Vigyázzunk magunkra és egymásra,

Csaba t.   

Kép: Szent Adorján életéről szóló előadás próbája - "Egy darab, amelyben Isten hidat épít két világ közé."

Evangélium

Abban az időben, amikor Jézus Kafarnaumban az élet kenyeréről beszélt, tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?” Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szól hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni. Aztán így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.” Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”  

Jn 6,60-69

„Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.”  Jn 6,30-35

2020. szeptemberére, az Eucharisztikus Kongresszusra készülve nagyon fontos lenne, hogy Jézusnak ezeket a csodálatos gondolatait átelmélkedjük. A mi Megváltónk valóságos ember és valóságos Isten, végtelenül szeret minket, tudja, hogy a földi küldetése le fog járni, de mégis szeretne köztünk maradni az idők végezetéig és átölelni szeretettel minden embert. A végtelen szeretet végtelen találékony és úgy dönt, hogy az ő gyermekei Mária példájára a vele való találkozásra ha igent mondanak, akkor ahogy karácsony éjszakáján emberré lett, ugyan úgy minden szentmisében ha a vele való találkozóra igent mondunk, kenyérré lesz, megtestesül, közénk jön.

A 80-as években kispapként Gyulafehérváron a püspöki palota udvarán, a hajdani istállóban volt a másod éves teológusoknak a szállása. Esténként a vacsora után mentünk pihenni. Az utam elvezetett az ősi székesegyház bejárata előtt és minden este megálltam ott egy rövid adorációra. Előttem ott komorlott a hatalmas katedrális téli, kora esti sötétségben. Egyik alkalommal alázattal letérdeltem az ezer éves épület lépcsőjére. Imádság közbe fölemeltem a tekintetemet és döbbenten láttam, hogy a kulcslyukon keresztül milyen szépen ragyog előttem az örökmécses lángja. Akkor döbbentem rá, hogy vannak dolgok amit az ember csak térdre borulva láthat meg, érthet meg. Ilyen nagy titok az Eucharisztia is, mely csak az alázatos, imádságos szeretettel Istenre figyelő lélek előtt ragyogtatja fel szépségét. 

Minden szentmise karácsony éjszakája és minden egyes templom hol a hívek püspökükkel, plébánosukkal összegyűlnek és bemutassák a legszentebb áldozatot, betlehemi barlang. Ugyan az a végtelen szeretet a második isteni személy aki karácsonykor emberré lett, hisszük és valljuk, hogy minden egyes szentmisében az Oltáriszentségben megtestesül,  közénk jön. Ez a hit legnagyobb titka. Ahogy a II. Vatikáni Zsinat mondja, a szentmise lelki életünk forrása és csúcsa, Egyházunknak e központi liturgiájában közelíthetjük meg legjobban Istenünket, válhatunk eggyé vele a szentáldozásban.

Szeretettel, 

Csaba t. 

Evangélium

Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak hozzá a tömegből: „Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk neked! Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik.” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből, és életet ad a világnak.” „Uram – kiáltották –, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” Jézus így válaszolt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.”  

Jn 6,30-35

"...azért kerestetek,....... mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok." Jn 6,22

Jézus jól látja, legtöbbször Isten jelenlétét önző módon, az ajándékokért keressük: egészséget, tudást keresünk, pedig mi igazából az Orvost, Tanítót, az Ajándékozót kéne keresnünk! Jézus az Oltáriszentségben önmagát szeretné adni nekünk, az Eucharisztiában velünk szeretne találkozni. Gyorsan telik az idő, nemsokára itt van 2020 szeptembere, a Budapest-i Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus időpontja. A tavaszi zsongásban csendesedjünk el és gondolkozzunk el azon, hogy mennyi időt töltünk az Oltáriszentség előtt. A kis Jézus 12 évesen három napot örömmel eltöltött a jeruzsálemi templomban imádkozva, a bölcs papok meghallgatásával. Milyen jó lenne ha nem is napokat vagy órákat, de legalább naponta néhány percre betérnék az utamba eső templomokba, hogy gyermeki szeretettel köszöntsem teremtő Istenemet! Szoktassam szívemet, lelkemet Isten áldott jelenlétéhez, barátkozzak megváltó Krisztusommal. Keressem Isten jelenlétét, építsem szorgalmasan az Ő országát és bízzam benne, hogy minden szükségest megkapok ráadásként.

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: A Szt. István otthon kápolnájának tabernákuluma, mely előtt a gyermekek nap mint nap imádkoznak.

Evangélium

A csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a Genezáreti-tó túlsó partján maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival; tanítványai ugyanis egyedül hajóztak el. Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az Úrtól megáldott kenyeret ették. Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?” „Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus –, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, – őt ugyanis az Atya igazolta.” Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” „Istennek az tetszik – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.”  

Jn 6,22-29

19 Hét: - Mennyei Atyánk mindig kiáll a gyermekei mellett, Isten számít ránk és mi is számíthatunk Teremtőnkre.

Mennyei Atyánk mellettünk áll jóban, rosszban ha megérdemeljük, ha nem! Olyan jó hallani az atyai hangot, ahogyan szól Mózeshez a Sínai-félsziget kopár pusztájában: "Láttam népem nyomorát, menj és a rabszolgaság földjéről vezesd el őket az ígéret földjére!" Mennyei Atyánk nemcsak egy nép, egy föld Istene, hanem minden idők minden emberei az Ő szeretett gyermeke! Ninive népe egyenesen ellensége a választott népnek és mégis Isten prófétáját, Jónást küldi, hogy megtérésre, újjászületésre vezesse az Ő gyermekeit! Jónás is ember, hiába kapja a prófétai küldetést, megtesz mindent, hogy ne kelljen azt teljesítse, népe ellenségeit nem akarja szolgálni, megtérésre vezetni! Istent, mindannyiunk jóságos mennyei Atyját nem lehet becsapni, Ő erős kézzel, határozott szeretettel vezeti engedetlen prófétáját a népek szolgálatának útján! Mennyei Atyánk irántunk, botladozó gyermekei iránti szeretetét Karácsony estéjén bizonyította legcsodálatosabban: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Jn 3,16

Jézus Krisztus akárcsak a mennyei Atyánk, bármit is teszünk ott áll mellettünk! Jeruzsálem falai előtt sírva leborúl, Ő is világosan látja a szomorú igazságot és ki is mondja: Hányszor próbáltalak összegyűjteni, mint kotló a csibéit, de ti nem akartátok! Rosszak vagyunk, de Isten nem hátrál meg, nem engedi el a kezünket! Nagycsütörtök, nagypéntek szörnyű fájdalma után is Ő maga átdöfött szívvel, átdöfött lábbal, jósággal megjelenik a kétségbe esett, mindennek hátat fordító emmauszi tanítványoknak, felkeresi apostolait és átdöfött kézzel tüzet rak, halat süt az Őt megtagadó Péternek, hitükben megbicsaklott tanítványainak! Igen, Jézus megkeresi a századikat, a gyűlölettől vezetett, gyilkosság útjára lépett Sault is, és a damaszkuszi úton bizalommal megszólítja! 

A bajban lévő, sodródó ember mellett kiálló isteni szép vonás, ott ragyog mennyei Atyánk életszentség útján járó gyermekei arcán is. Mária, a boldogságos Szűzanya nemcsak Szent Fia mellett áll ott a bajban, gondban még nagypénteken is, hanem a történelem nehéz perceiben ma is megjelenik, hogy jóra intsen, bátorítson, a harag útján megfékezzen bennünket. Gondoljunk csak Fatimára! Az első világháború poklában égő emberiséghez szól szeretettel, s mind egy hajnalcsillag utat mutat a békeség főldjére! Medjugoréban évekkel a balkáni háború kitörése előtt, mint a Béke Királynője szól a látnokokhoz és általuk mindannyiunkhoz, hogy megmentsen az értelmetlen háború borzalmaitól! 

Ma ünnepeljük Szent Flóriánt, a tűzoltók védőszentjét! A római hadsereg leszerelt tisztje megérdemelt jólétben, békében élt, mikor meghallotta, hogy 40 keresztény férfit elfogtak és hitükért megkínoztak. Flórián nyugodtan, csendben meghúzhatta volna magát, de a bajban lévő ember mellett kiálló mennyei Atyánk példájára útra kel és ő is kiáll az üldözött keresztényekért! Megfenyegetik, sőt meg is kínozzák, de nem hátrál meg, ott marad a szenvedő keresztények között, velük együtt vállalja a vértanú halált!

Imádkozzunk, kérjük egyfelől azt, hogy mi magunk is érezzük folyamatosan mennyei Atyánk mellettünk kiálló jóságos segítségét, másfelől azért is imádkozzunk, hogy mi magunk is társainknak, különösen a bajban vergődő testvéreinknek mindig a támaszuk, vigasztalójuk lehessünk! Álljunk ki egymás mellett jóban, bajban egyaránt!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Evangélium

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján: 

Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Megyek halászni.” „Mi is veled megyünk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit. 

Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. 

Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halból, amit most fogtatok.” Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. 

Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik, ugyanígy halból is. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik. 

Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Péter így szólt: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek.” Erre Jézus azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!” 

Aztán újra megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz te engem?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!” 

Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?”, és ezt válaszolta: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!” Jézus pedig ismét ezt mondta: „Legeltesd juhaimat! 

Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod.” Azt jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután hozzátette: „Kövess engem!”  

Jn 21,1-19

„Én vagyok, ne féljetek!”  A szeretet mozgatja a világot, a félelem engem is de mindannyiunkat lebénít, gondolkodásunkban, mozgásunkban, az élet minden területén megfolyt, gátol a növekedésben, a kibontakozásban! A szeretet Isten ereje, megtermékenyíti, fénnyel, ragyogással tölti be az életünket! A félelem a gonosz lélek támadása, gyilkos jelenléte... Ha szeretek, abból élet fakad körülöttem, virágba borulnak az emberek, mint a tavaszi napfényben a fák, ha félelmet árasztva élem életemet, akkor sötétség, halál jár a nyomomba, akárcsak az alattomos tavaszi fagyban, megszűnik az élet......

álljunk meg és csodálattal nézzünk Mesterünkre, ki a sötét éjszakában, a háborgó tengeren hánykolódó apostolait felkeresi és szeretettel bátorítja:  „Én vagyok, ne féljetek!”  Jézus nem csak vigasztal, bátorít, hanem ugyanakkor, erős kézzel a bárkát a barátaival  célba is juttatja. 

A hétvégi csendben vegyem számba ismerőseimet, barátaimat! Nézzem meg vajon hányan fordulnak el tőlem félve, rettegve, vannak olyan emberek akik puszta létemet, szavaimat, kijelentéseimet fenyegetésként élik meg!? Természetesen azt is számba kellene vegyem, hogy tudok-e, akarok-e erőt, bátorságot, reményt adni a körülöttem élő testvéreimnek?! Mindazok akik akár a saját hibájukból, akár mások hibájából bajba kerülnek, viharba sodródnak, a lelki, szellemi, anyagi, fizikai pusztulás szélén hánykolódnak, számíthatnak-e rám? A körülöttem élő emberek vigasztaló, bátorító segítségemet merik-e kérni, szokták-e megtapasztalni, hálatelt szívvel mikor öleltek át engemet?

Isten képére, hasonlatosságára születtem, milyen jó lenne, ha Jézus Krisztusnak ez az áldott szép vonása, a vigasztaló, bátorító, lelkesítő ereje felragyogna az én arcomon is!

Szeretettel,

Csaba t.  

Kép: Kedves dévai nevelők, az árvák vigasztalói, a bajba kerülő gyermekeink lelkesítői.

Evangélium

A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és a tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit (mintegy öt kilométert) eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek. De Jézus bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek!” Fel akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak.  

Jn 6,16-21

"Aki a földről való, az földies, és a földi dolgokról beszél........ Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti...." Jn 3,31

Te miről beszélsz férjeddel, feleségeddel, barátaiddal?? Miért hinné el a gyereked neked, hogy jó tanulni, olvasni, ha téged soha nem lát olvasni, egy - egy izgalmas témát tanulmányozni, barátaiddal megvitatni, körbejárni!? Szobádba, ágyad mellett van egy két nyitott könyv? Könyvtárba, múzeumokba, képtárba, tudományos fórumokra jársz, elviszed gyermekedet!? Mikor iskolából hazajön, mit lát a gyerek, ha rád néz, milyen foglalkozással töltöd a vasárnapot, az ünnepnapot? Szabadságra, utazásra viszel magaddal olvasnivalót, legalább egy könyvet?? Irodalmi, tudományos kérdésekről, nem rég olvasott számodra érdekes lelki gondolatokról beszélsz férjeddel, feleségeddel gyermeked előtt, vagy csak a pénz, anyagi javak, pillanatnyi problémák vitás megoldásaiban totyogsz pároddal??

Kezdjük magunkon a gyermekünk nevelését, mindazt mit nem látunk szívesen a gyermekünkben azt szépen csendben irtsuk ki magunkból, és azokat az értékeket, erényeket, melyeket hiányolunk gyermekeinkből,  ültessük főhelyre életünkbe és gyorsan kezdjük el gyakorolni!! 

Ha valóban érték számomra a tudás, a tanulás, a kíváncsi rácsodálkozás a világ szépségeire, titkaira, igazságaira, akkor egészen biztos, hogy gyermekem is ki fogja nyújtani kezét, ezen értékek felé!! De ha mindez engem nem érdekel, akkor ne csodálkozzak, hogy gyermekem iskolában nem teljesít, bukdácsol, és az én poros, földies dolgaim után vágyódik, arról beszél!! Kicsi kutya a nagytól tanul!! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Gyermekeink előadás előtt a könyvtárban

Abban az időben így tanított Jézus: „Aki a mennyből jön le, az mindenki fölött áll. Aki viszont a földről való, az földies, és a földi dolgokról beszél. Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit. Arról tesz tanúságot, amit látott és hallott, tanúságtételét azonban senki sem fogadja el. Ám, aki mégis elfogadja tanúságát, az megerősíti, hogy az Isten igazmondó. Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti, mert Isten nem adja szűkösen a Szentlelket. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe helyezett. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van; aki pedig nem hisz a Fiúnak, az nem nyeri el az örök életet, hanem Isten büntetése sújtja.” 

Jn 3,31-36

Szent József életem példaképe, hisz ő Isten akaratából lett a gyermek Jézus nevelőapja. Huszonöt évvel ezelőtt én is és az eltelt évek alatt több férfitársam is, a Szent Ferenc Alapítvány nagycsaládjában Szent József példájára, a gondviselő Isten akaratából nevelőapák lettünk! 

Dodó bácsi közel tíz évvel ezelőtt érkezett Dévára. Ő külföldön dolgozott, a felesége három gyermekkel itthon Erdélyben élt míg el nem hagyta családját! A munkásember egyik napról a másikra egyedül maradt kiskorú fiú gyermekeivel. Segítségért hozzánk fordult! Sajnáltam a széteső családot, így mikor láttam, hogy milyen ügyes, talpraesett ember és mennyire szereti a gyermekeket, akkor kezdtem bíztatni, hogy maradjon és nevelje ő maga a fiait a többi gyerekkel együtt! Az alapítvány felkínált neki egy külön lakást, melybe a saját fiain kívül elhelyeztünk 6-7 fiúgyermeket és így Dodó bácsi munkakönyves nevelő lett és elkezdte férfiként, önállóan úgy ahogyan a többi nevelő. Az évek gyorsan teltek, a fiú család szépen kibontakozott, a fiúk legényekké cseperedtek! Ma már a szemnek is szép látvány mikor Dodó bácsi elindul a legényekkel a városba, vagy a templomba szépen felöltözve! A legnagyobb fiú, szemében tiszta, ragyogó bizalommal az idén érettségizik, rendőr szeretne lenni! Szerintem nem csak a nagy fiú, de szépen sorba e fiú család minden tagja el fogja érni azt a célt mit maguk elé tűztek Istenben bízó lélekkel! Jó látni, hogy ügyes, becsületes embereket nevel Dodó bácsi a jó Isten dicsőségére, az egész társadalom örömére!

Istennek hála a Szent Ferenc Alapítvány házaiban több ilyen Szent József lelkületű férfi is dolgozik! E szép napon arra kérlek, hogy imádkozzunk értük és mindazokért a férfiakért, kik nem a test és a vér kívánságából lettek édesapák, hanem a szívükben lévő jóság és szeretet ösztönzésére, Isten akaratából fogták meg a bajban lévő gyermekek kezét! Imádkozzunk azokért a férfiakért, akik csendben, sokszor névtelenségben, a maguk názáreti kis otthonukba, nevelőapaként gondoskodó jósággal befogadják a fészekből kiesett gyermekeket!

Szeretettel,

Csaba t. 

Kép: Dodó bácsi, Nitu Dorin, fiaival a dévai első években.

Evangélium

Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: „Honnan van ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei? És nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?” És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: „Sehol sem becsülik kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában.” Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.  

Mt 13,54-58

„Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek!  A szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született." Jn 3,7

Tegnap, egy ismerősöm régi gyermekkori barátja felől érdeklődött aki nálunk dolgozik, gyermekeket nevel. Beszélgetésünk során azt mondta, hogy azt, hogy az ember a Marsra lép az ő életében, azt hamarább elhitte volna, mind azt, hogy az ő gyermekkori barátja így meg fog változni! 

Isten kezében vagyunk, ha megnyitjuk szívünket, Isten oda belép és türelmes jósággal mindent átrendez. Na ez az újjászületés, amiről Jézus beszél! Az Istenre találás egy dinamikus, végtelen szabadság melyben te bizalommal hagyod, hogy Teremtőd átöleljen és vezessen, mint férfi a nőt a táncban. Isten nem ural, nem rángat, de erős kézzel, határozottan vezet, örömtánc lesz az életed, egy csoda, melyért érdemes mindennap felkelni, minden percet megélni, egy életet leélni!

Imádkozom, hogy légy elég bátor a te életed kulcsát a lábtörlő alá tenni, Teremtőd megtalálja és egészen biztos, hogy gyöngéd szeretettel rád nyitja szíved ajtaját!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Szent Klára átadja életét Istennek, Nagyszalontai gyerekeink előadása

Evangélium

Abban az időben: Nikodémus éjnek idején felkereste Jézust, aki így szólt hozzá: „Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek! A szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született.” Erre Nikodémus megkérdezte: „Hogyan lehetséges ez?” Jézus így válaszolt neki: „Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony, mondom neked, hogy arról beszélünk, amit tudunk; és arról tanúskodunk, amit látunk. De a mi tanúságtételünket nem fogadjátok el. Ha földi dolgokról beszélek nektek és azt sem hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni, ha mennyei dolgokról beszélek majd nektek? Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia. És amint Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen.”  

Jn 3,7-15

"ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.”

Mit jelent az Újjászületés?! Sok mindent lehetne írni, de én ezen a héten, a Gyermek Jézus kilenced ötödik hetén az Engedelmességről szeretnék elmélkedni!! A gyermek Jézus engedelmes, figyel szüleire, környezetére.... A 12 éves Jézus ott marad három napig Jeruzsálemben, hallgatja a szertartásokat, beszélget a papokkal, kérdéseket tesz fel.... de mikor szülei megfogják a kezét, akkor hazamegy - ENGEDELMESKEDIK - Igen döbbenjek rá a nagy igazságra, Isten engedelmeskedik az emberek fiainak!!

Nyilvános működése megkezdése után, Jézus szó szerint ezt mondja: »Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött engem, hogy elvégezzem az ő művét." Jn 4,34

Jézus életében az engedelmesség, szüleire és később a mennyei Atyára való figyelés nagyon fontos és nemcsak amíg jól mennek a dolgok, hanem későbben, nagycsütörtökön, nagypénteken is.... "térdre borulva imádkozott: „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!” ..... Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre." Lk 22,41

Igen, újjászületni azt jelenti, Szent Pál szavaival: "Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem." Gal 2,20

Lelkiismeretem Isten szava, Istennek engedelmeskedni azt jelenti, hogy kis családomban otthon, de a nagy Családomban is, az Egyházban figyelve az idők jeleire, nap mint nap lelkiismeretemre hallgatva élem életemet!!

Gyermeki lelkületet akarok tanulni Krisztustól? Alázattal lépjek rá az engedelmesség útjára.... Isten mint egy mennyei GPS gyöngéd szeretettel vezet az örök élet útján. Ő mindig, bármerre is elkószálok, tudja a helyes, tovább vezető utat és szól hozzánk, családunk, környezetünk, az Egyház által, a Szentírás szavaival. Minden szava a lelkiismeretem szűrőjén kell, hogy átmenjen, s ha ez a belső bizonyosság felragyog, akkor jó úton járok! Isten vezet akár a bűnbánat fürdőjén, akár a Golgotán keresztül is, még a nagypéntek keresztútján is, el tud vezetni az örök Húsvéthoz, a Vele való feltámadásra, az örök életre!!

Szeretettel, 

Csaba t.

Evangélium

Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű férfi, aki a zsidók egyik főembere volt. Éjnek idején fölkereste Jézust, és ezt mondta neki: „Mester, tudjuk, hogy te Istentől jött tanító vagy. Senki sem tud ugyanis ilyen csodajeleket tenni, amilyeneket te művelsz, ha az Isten nincs vele.” Jézus így felelt neki: „Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.” Erre Nikodémus megkérdezte: „Hogyan születhetik valaki újra, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe, hogy újra szülessék?” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom neked: aki újjá nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába. Ami testből születik, az test, – ami viszont Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy ezt mondtam neked: újjá kell születnetek! A szél ott fúj, ahol akar; hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született.” 

Jn 3,1-8 

Tegnap megkereszteltem egy kisbabát!! A keresztelési szertartás három fő részből áll: Az első részben azért imádkozunk, hogy a gyermek tisztán mindenféle ártó bűntől szabadon élhessen. Aztán azért fohászkodtunk, hogy nyíljon meg az ég és a nagy Isten vegyen otthont a gyermek életébe! Majd a végén a kisbabát felkentük krizmával, hogy részesüljön a mi Urunk papi, prófétai, királyi hatalmában! Igen, minden megkeresztelt embert az Egyház felken, hogy papként megszentelje környezetét, prófétaként Isten akaratát fürkészve, tanítsa testvéreit és mint felkent király döntéseket hozzon vezesse szabadon önmagát és szeretteit. Néztem a kis Oszkárt és csodálattal töltött el, hogy én a senki, Egyházam nevében Isten akaratából ilyen hatalmas csodálatos ajándékokat áthatok át ingyen, egy kisbabának! 

Boruljunk térdre, roskadjunk magunkba és töltsön el teremtő Istenünk végtelen irgalmát látva az öröm és a hála!! A létünk ajándék, minden percünk a teremtés újabb csodálatos pillanata! Szülőföldünk és annak megannyi csodája, lakója, a legkisebb fűszáltól, a felettünk úszó fellegekig minden teremtő Istenünk irántunk való végtelen szeretetének újabb bizonyítéka!! A bennünk a semmiből felmerülő szép gondolatok, tiszta nemes vágyak, jó érzések mind mind irgalmas Istenünk gyöngéd szeretetét, élő jelenlétét tanúsítja!! E szép vasárnap, körülöttünk a bomló, zsongó, ezer színben születő szép tavaszban, töltse el szíveinket a hála és a köszönet, gyertek fürödjünk, lubickoljunk együtt irgalmas Istenünk jóságában!!

Nemsokára 12.00 órakor gyermekeinkkel összegyűlünk a dévai templomba, hogy együtt köszönetet mondjunk Istenünk megannyi drága ajándékáért! Szeretettel hívlak gyere, tarts velünk akár a fizikai térben Déván, akár az interneten keresztül, köszönjük meg a bennünket is haza váró Szeretetközösségnek, a Szentháromságnak a felénk való nyitottságát, nap - mint nap ránk áradó végtelen szeretetét!

Testvéred,

Csaba t. 

Evangélium

Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.” 

A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!” 

Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!” Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.  

Jn 20,19-31