Bővebben: 2017. március 26. – Nagyböjt 4. vasárnapja„Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik  látnak, megvakuljanak.”  Miért nem lehet örvendeni annak, hogy egy vak meggyógyul és lát? Miért komplikálódik el az, ami olyan egyszerű? 
Iskolába menni fáj a lábam, hazajönni nem fáj semmi - mondta csillogó szemmel a nagy igazságot a dévai otthonunk egyik apró gyermeke! Még a nagyobb kamaszok is zokszó nélkül képesek rövid idő alatt hosszú szövegeket kívülről megtanulni, játszva előadni egy - egy színdarabot, de az iskolába egy - két szakasz versnél, vagy egy képlet elsajátításánál lefagynak, és sokszor minden olyan erőltetett, torz lesz! Miért van ez így? A gyermek kíváncsi, jó tanulni, jó tanítani, de akkor ami ilyen egyszerű, az miért kuszálódik össze, miért lógnak az órákról a gyerekek, s érzik sokszor úgy, hogy ők és a tanárok nem egy csapatban játszanak? 
Talán mi tanárok, nevelők több játékosságot, vidámságot kellene az óráinkba belelopnunk, s ti gyerekek jó lenne ha megpróbálnátok az iskolában eljátszani jókedvvel, akár egy színdarabban előadni a nagyszerű, figyelő, kíváncsi diákot! A jó tulajdonságokat erényeknek nevezzük, ezek tudatos gyakorlása, elsajátítása nagyon fontos! Próbáljunk meg jók lenni, figyelni, hiszem, hogy néhány próbálkozás után már tökéletesen fog menni! A tudatosan vállalt, gyakorolt jó tulajdonság, szép erények lassan beépülnek személyiségünkbe, ez a jellemnevelés, önmagunk tudatos felépítése! 
Új hét, új lehetőség, fussunk neki a tanulásnak, tanításnak, világunk érdekes, csodálatos titkainak felfedezésének, önmagunk formálásának, nevelésének! Hiszem, ha komolyan erőlködünk, ledőlnek a bennünket elválasztó, sötétséget jelentő falak, s egy olyan csodálatos tájra juthatunk, melyet jó bebarangolni, hol öröm embernek lenni! 
Bizalommal, 
Csaba t. 
Kép: Szent László élete, előadják a Csíkszentsimoni Szent László Otthon diákjai
Abban az időben Jézus útközben látott egy vakon született embert. A földre köpött, sarat csinált  a nyállal,  a sarat a  vak szemeire  kente, és  így szólt hozzá: „Menj, mosakodj  meg a Siloe  tavában.” Siloe annyit  jelent, mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott.
A szomszédok, és akik  azelőtt koldusként ismerték,  így szóltak: „Nem  ez az, aki itt  ült és koldult?”  Egyesek azt mondták,  hogy: „Ez az!”  Mások pedig: „Nem, csak hasonlít  rá.” Ő azonban  kijelentette: „Én vagyok  az.”
Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz.  Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált  és megnyitotta a vak szemét,  szombat volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogy hogyan kezdett  látni.
Ezt válaszolta: „Sarat tett  a szememre, megmosdottam,  és most látok.”   
A farizeusok közül egyesek  megjegyezték: „Nem  Istentől való  az az  ember, hiszen nem  tartja meg  a szombatot.”  Mások azonban  így szóltak:  „Bűnös ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?” És szakadás támadt köztük.
Azután újból  faggatni  kezdték  a  vakot: „Te  mit  gondolsz  arról,  aki megnyitotta szemeidet?”  Ő  azt  felelte: „Hogy  próféta!”  A  zsidók  ezt felelték neki: „Te oktatsz minket,  aki mindenestül bűnben születtél?”  És kitaszították őt.
Jézus  meghallotta,   hogy   kitaszították.   Amikor   találkozott   vele, megkérdezte tőle:  „Hiszel-e az  Emberfiában?” Ő  így válaszolt:  „Ki  az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus ezt felelte: „Látod őt, aki veled beszél: ő az!” Mire az ember így szólt: „Hiszek, Uram!” És leborult előtte.
Azután Jézus  ezt  mondta: „Ítélkezni  jöttem  e világra,  hogy  akik  nem látnak, lássanak, és akik  látnak, megvakuljanak.” Meghallotta ezt  néhány körülötte álló farizeus, és megkérdezte:  „Csak nem vagyunk mi is  vakok?”
Jézus így  felelt:  „Ha vakok  volnátok,  bűnötök  nem volna.  De  ti  azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.”
Jn 9,1. 6-9. 13-17. 34-38
Bővebben: 2017. március 25. – SzombatNapi evangélium – 2017. március 25. – Szombat
Urunk születésének hírüladása (Gyümölcsoltó Boldogasszony)
Isten egyedül is megválthatta volna a világot, de milyen szép, hogy Ő csapatot formál, megszólítja Máriát, Szent Józsefet, az apostolokat, a tanítványokat, hívja, kéri őket, hogy segítsenek jobbá, szebbé tenni a világot! Jézus számára nem csak a názáreti szeplőtelen szűz, de a bűnös Zakeus, Mária Magdolna, az idős Nikodémus, vagy a sírokhoz kiláncolt, senkinek nem kellő garadai ördöngös is kell, ők is jók! Az elesett ember is alkalmasak, a teremtés továbbvitelében, lám a mester kezében az eldobott kő szegletkővé válik! Jézus Krisztus nagy szeretettel  hívja a kortársait, s általuk mindannyiunkat: "gyertek hozzám mindnyájan.... felüdítelek titeket.... gyertek, mert az aratnivaló sok, a munkás kevés!
Máriának a nagysága, méltósága, hogy "igent" mond a hívásra, társa lesz Istennek a világ megváltásában! Ugyanez a szép lehetőség mindannyiunk számára megadatott, Teremtőnkkel egy asztalhoz ülhetünk, imádságos szeretetben fürkészhetjük Istenünk akaratát, és gyönge vállunkkal mellé állva társai, partnerei lehetünk világunk továbbteremtésében! Igazi nagy kaland, kihívás Jézus Krisztussal együtt élni, dolgozni a mindennapokban, úgy ahogy Mária, Szent József is tette a názáreti kis házban kétezer évvel ezelőtt!
Éljünk a lehetőséggel, s az ajtónkon kopogtató Úrnak, Mária példájára mi is mondjunk alázattal igent, minden kicsinységünk, gyengeségünk ellenére is! Teremtőnk elég hatalmas ahhoz, hogy akár egy törött kis ceruza csonkkal tovább írja szent Fia szép evangéliumát!
Mária gyermeke nem veszhet el! 
Szeretettel, 
Csaba t. 
Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” 
Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!” 
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.” 
Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38
Bővebben: 2017. március 24. – PéntekA leglényegesebb kérdésben az emberek egyetértenek és igazat adnak Krisztusnak, de mégse a szeretet parancsa szerint élnek!? Miért?
Sajnos, bár mi nem megyünk ki negyven napra a pusztába, a gonosz azért bejön hozzánk és ugyan úgy ahogyan Jézust, minket is megkísért! Megkísért a fogyasztás bűnével: mond ezeknek a köveknek, hogy váljanak kenyérré, és te habzsolj, fogyassz! Megkísért a birtoklás bűnével: ha leborulsz előttem, mindent neked adok, az egész bevásárló központ a tied lesz, és végezetül a hatalom bűnébe is bele próbál rángatni: dobd le magadat a templom tornyából, az angyalok felfognak, a tenyerükön hordoznak, te meg nagy leszel, sztár, híres ember! Igen, a gonosz mindannyiunkat megkísért, és sajnos mi nem tudunk nagyon sokszor ellene mondani a kísértőnek, és a mohóság, a kapzsiság, a bírvágy, a hiúság, a hatalomvágy és a többi bűnös vágy letérít az általunk is jónak látott, kitűzött útról!
Nagyböjtben éppen ezért, nem elég a bűnbánat, hanem ezeket az alattomos, sunyi vágyakat is fel kell fedezzük önmagunkban, s akár az orvos a begyulladt vakbelet, könyörtelen határozottsággal ki kell vágjuk az életünkből! Ha a szeretet parancsát akarjuk követni, akkor csak annyit kell a tányérunkba mernünk, amennyi szükséges és elégséges az életünk fenntartásához, annyi anyagi dolgot vásároljunk össze, rakjunk a hátizsákunkba, amennyire szükségünk van, mert mindazt mit birtoklunk, hurcolnunk is kell magunkkal, és végezetül az uralkodás helyett a testvéreink tudatos szolgálatát kell vállaljuk! A szeretet útján nehéz elnehezedett, elhízott testtel, anyagi dolgok közt botorkálva, hatalom után sóvárogva menni! Ne feledjük, a fölösleges kilók, terhek lehúznak, a szegénység szabaddá tesz, és az egyszerű, szolgáló, tudatosan vállalt kisebb testvérség felemel, megszentel, testvéreid kedves barátjává tesz!
Szeretettel, 
Csaba t.
Abban az  időben egy  írástudó  megkérdezte Jézustól:  „Melyik az  első  a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az  Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes  elmédből és  minden erődből!  A második  hasonló ehhez:  Szeresd  felebarátodat,  mint  önmagadat!  Ezeknél  nincs  nagyobb parancsolat.”
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő  az Egyetlen, és  hogy  rajta kívül  nincs  más. És  azt  is, hogy  őt  teljes szívünkből, teljes elménkből és  teljes erőnkből szeretni,  embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy  véres áldozatnál.”
Jézus az  okos  felelet hallatára  megdicsérte:  „Nem jársz  messze  Isten országától.” Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34
Bővebben: 2017. március 23. – CsütörtökSokszor csodálkozok, hogy milyen bátran, vagy inkább vakmerően, elővigyázatlanul éljük életünket?! Úgy teszünk, mintha se testünket, se lelkünket semmi veszély nem fenyegetné, pedig a szentírás figyelmeztet: "Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben." I Pét 5,8
Sajnos kórházakat, a börtönöket, nyomornegyedeket járva azt látom, hogy milyen könnyen jégre mehet az ember, hogy milyen könnyen testét is, lelkét is veszélybe sodorhatja! Az árva gyerekek szüleit, rokonait megismerve sajnos sok sok fájdalmat láttam, emberi tragédiát megismertem!! Anyánk az egyház tanítása alapján hiszem és vallom, hogy a gonosz Sátán létezik, s tudatosan rosszat akar nekünk, és sajnos, ha nem vigyázunk egymásra és magunkra akkor ártani is tud nekünk, mérhetetlen fájdalmakat okozva, elpusztít örökre bennünket!!!
Az apostollal mondom: "Kedveseim, ....  félve-remegve munkáljátok hát üdvösségeteket!" Fil 2,12
Szeretettel,
Csaba t. 
Egy alkalommal Jézus egy  néma emberből űzött ki  ördögöt. Amint az  ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: „Belzebubnak,  az ördögök  fejedelmének  segítségével űzi  ki  az ördögöket.” Mások próbára  akarták tenni,  és égi  jelet követeltek  tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és  így szólt hozzájuk: „Minden  önmagában meghasonlott ország elpusztul, és  ház házra omlik.  Ha a sátán  önmagában meghasonlott, hogyan állhat  fönn az  országa? Ti  ugyanis azt  mondjátok, hogy Belzebub  segítségével  űzöm  ki  az ördögöket.  Ám  ha  én  Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a  segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával  (vagyis Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban,  amíg el  nem  jön az,  aki  erősebb nála.  Ez  legyőzi, elveszi fegyverzetét,  amelyben bízott,  és  szétosztja a  zsákmányt.  Aki nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór.”
Lk 11,14-23
Bővebben: 2017. március 22. – SzerdaNagyon jó határozatot hoztunk, mikor úgy döntöttünk, hogy Szent László királlyal elindulunk a boldogságra vezető parancsolatok útján!! Jézus Krisztus tudatosan vállalja és számunkra is kötelezővé teszi Isten parancsait! "Bizony mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem egy vessző, hanem minden érvényben marad."
A 10 parancs, annak minden része, - ha valóban boldogok akarunk lenni már itt a földön is -, akkor kötelező! Fogadjuk el, tanulmányozzuk és tartsuk meg Istenünk drága ajándékát, melyet a szentírás megőrzött nekünk!
Szeretettel, 
Csaba t. 
A hegyi beszédben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem egy vessző, hanem minden érvényben marad. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt
nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.”
Mt 5,17-19
Megosztom a magyar katolikus püspöki konferencia hivatalos kiadásában a tíz parancsolatot: 
A Sínai-hegyen Istentől adott parancsok a valláserkölcsi élet örök érvényű alaptörvényei (Kiv 20). Az embernek Isten és embertársai iránti kötelességeit összegzi. érvényessége minden időben megmarad, mivel Jézus azt mondta: "Nem megszüntetni jöttem a Törvényt, hanem beteljesíteni" (Mt 5,17). 
I. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! 
Istent felismerve első kötelességünk a benne való hit, a neki kijáró imádás; hódolat és dicsőítés, uralma kizárólagosságának elismerése. 
II. Isten nevét hiába ne vedd! 
Minthogy az ember gondolkodása és kimondott szava között szoros kapcsolat van, e hódolathoz hozzá tartozik Isten nevének (és általában az isteni dolgoknak) tisztelete. 
III. Az Úr napját szenteld meg! 
Istentől való függőségünket fejezzük ki azzal, hogy megtartjuk az Úr napját, ezt az időt (egész életünkkel együtt) Neki szenteljük, ugyanakkor a földi munkálkodás múlandóságát jelezve és a végső nyugalmat előlegezve munkaszünetet tartunk! 
Az első három parancs Isten uralmának elismeréséhez vezetett minket. Csak ez biztosítja az ember tökéletes szabadságát. A Tízparancsolat második része (táblája) az embertársak iránti kötelességeket tartalmazza, összhangban a természeti törvényekkel: 
IV. Atyádat és anyádat tiszteld! 
Kapcsolataink közül első az, mely szüleinkhez fűz, hiszen életünket és felnövekedésünket nekik köszönhetjük. A szülői felelősség és a gyermeki tisztelet egymástól elválaszthatatlan. 
V. Ne ölj! 
Minden ember élete szent. Az egészség is Isten ajándéka. így kell őriznünk magunk és mások életét. 
VI. Ne paráználkodj! 
Az új élet nemzése éppúgy tiszteletet és védelmet kíván, mint az ember teste, s a szerelemben a másik felé megnyíló legbensőbb rejtett valósága. 
VII. Ne lopj! 
Az embernek a munkával szerzett tulajdonhoz, az életét biztosító anyagi javakhoz való jogát szavatolja ez a parancs. 
VIlI. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy! 
Az emberek közti kapcsolatok legfőbb munkálója az emberi beszéd. E nagy adománnyal nem élhetünk vissza, nem használhatjuk mások kárára. A parancs a nyelvvel elkövethető legnagyobb bűnt is jelzi, s általánosságban is elénk állítja az igaz beszédet, mint Istentől szabott kötelességet. 
IX. Felebarátod házastársát ne kívánd! 
X. Mások tulajdonát ne kívánd! 
Az igaz cselekedetek mellett az igaz érzések, gondolatok, vágyak is az isteni akarat teljesítéséhez tartoznak.
www.uj.katolikus.hu
Bővebben: 2017. március 20. – HétfőSzent József, a Boldogságos Szűz Mária jegyese
Oly sok érték, csillogó- villogó kincs forog, gomolyog körülöttünk, lármás hangzavarba reklámozzák magukat, vajon melyik után nyújtsam ki a kezemet!  
Szent Józsefnek többször is kellett döntenie, és ő mindig a megfogant, megszületett gyermek mellett, az élet mellett,  Jézus Krisztus mellett döntött, mert a családja, a fogadott gyermeke védelme, szolgálata mindennél fontosabb számára!! Mikor Egyiptomba menekülnek, képes mindent: otthont, barátokat, a "munkát" hátrahagyni, mert veszélyben van a gyermek, az élet, útrakelnek, mert Szent József lefontosabb kincse az ő drága családja!!!! 
Legyen Szent József a példaképünk, merjünk mi is  néma konoksággal, az élet mellett dönteni, válasszuk a gyermekáldást, legyen minden döntésünkben, a halhatatlan lélekkel rendelkező, az örök életben velünk tartó családunk az első!!
Az életet szolgálva,
Csaba t. 
Dávid utódai közül Jákobtól született  József, aki jegyese volt  Máriának, Jézus Krisztus szülőanyjának. Jézus Krisztus születése pedig így  történt:
Anyja, Mária jegyese  volt Józsefnek. Mielőtt  azonban egybekeltek  volna, Mária gyermeket fogant méhében a  Szentlélektől. Férje, József igaz  ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni.  Ezért úgy határozott, hogy  titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd  Máriát, mert a benne  fogant élet a  Szentlélektől van. Fiad  születik majd,  akit Jézusnak nevezel,  mert  ő  váltja  meg  népét  bűneitől!”  Amikor  József felébredt álmából,  úgy cselekedett,  amint az  Úr angyala  megparancsolta neki.
Mt 1,16.18-21.24a
 Bővebben: 2017. március 19.- Nagyböjt 3. vasárnapja
„Az én ételem az, hogy megtegyem annak akaratát, aki engem küldött.." Jn 4, 40
A legfontosabb ebben az életben az Istennel való személyes kapcsolat!! Ez a kapcsolat fontosabb a betevő falatnál, hisz akár a gépkocsi vezetőt a GPS az úton, Teremtőnk úgy szeretne vezetni bennünket a mindennapi életben! Lelkiismeretünk által az Isten jóra int, a rossztól visszafog, bátorit és korhol, utat, irányt mutat, tisztán látást és erőt ad gyermekeinek!! Hogy mit szeret rajtunk? Nem tudom, de tanulmányaim, tapasztalataim alapján bátran állítóm, hogy feltétel nélkül szeret! Isten szereti, ha a hitünk karjaival bele kapaszkodunk, bízunk benne, imádkozva újból és újból felkeressük, nyűgös gyermekekként bekopogtatunk, keressük a társaságát!! Ez a személyes találkozás, kapcsolat a legnagyobb érték életemben, s ha majd eljön a halálom órája ezt a hitet szeretném mind legdrágább örökséget szeretteimre hagyni!!
Szeretettel, 
Csaba t. 
Kép: Keresztek a Hargitán
Abban az időben: Jézus Szamaria egyik városába, Szikárba érkezett, köze ahhoz a földhöz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákob kútja. Mivel Jézus útközben elfáradt, leült a kútnál. Az idő dél felé járt. Közben odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: „Adj innom!” Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. Az asszony elcsodálkozott: „Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól inni?” A zsidók ugyanis nem érintkeznek a szamaritánusokkal.
Jézus így felelt: „Ha ismernéd Isten ajándékát, és tudnád, hogy ki mondja neked: Adj innom!, inkább te kérnéd őt, és ő élő vizet adna neked.” Az asszony ezt felelte: „Uram, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vennéd az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, amelyből ő maga is ivott, meg a fiai és az állatai?”
Jézus erre megjegyezte: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, nem szomjazik meg soha többé. Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” Erre az asszony megkérte: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne legyek szomjas, és ne kelljen ide járnom vizet meríteni!”
Jézus így szólt: „Menj, hívd a férjedet, és jöjj ide!” Az asszony ezt felelte: „Nincs is férjem!” Mire Jézus: „Jól mondod, hogy nincs férjed. Mert öt férjed volt, és akid most van, az sem a férjed. Ezt helyesen mondtad.” Ekkor így szólt az asszony: „Uram, látom, hogy próféta vagy! Atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell őt.”
Jézus ezt felelte: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor az Atyát nem itt és nem is Jeruzsálemben fogjátok imádni. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig azt, akit ismerünk, hiszen az üdvösség a zsidóktól ered. De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat vár. Isten ugyanis Lélek, ezért akik őt imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk.” Az asszony így szólt: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek. Ha majd eljön, ő tudtunkra ad mindent.”
Erre Jézus kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” Tanítványai éppen visszaérkeztek, és meglepődtek, hogy asszonnyal beszélget. De nem kérdezte meg egyikük sem: „Mit akarsz tőle?”, vagy: „Miért beszélgetsz vele?” Az asszony pedig otthagyva korsóját, elsietett a városba és elmondta az embereknek: „Gyertek, nézzétek meg azt az embert, aki mindent elmondott, amit tettem! Lehet, hogy ő a Krisztus?” Ki is jöttek a városból, és odagyűltek köréje. Közben a tanítványok megkínálták őt: „Mester, egyél!” Jézus azonban ezt mondta nekik: „Van nekem olyan ételem, amelyről ti nem tudtok!” Erre a tanítványok kérdezgetni kezdték egymást: „Talán valaki hozott neki ennivalót?” De Jézus megmagyarázta: „Az én ételem az, hogy megtegyem annak akaratát, aki engem küldött, és hogy befejezzem az ő művét. Ugye, azt mondjátok: Még négy hónap, és itt az aratás. Íme, én azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket és nézzétek a földeket, aranysárgák már, készek az aratásra. Az arató elnyeri most jutalmát: Begyűjti a termést az örök életre, hogy aki vetett, együtt örülhessen azzal, aki arat. Mert igaza van a közmondásnak: Az egyik vet, a másik arat. Én azért küldtelek titeket, hogy learassátok, amivel nem ti fáradtatok. Mások fáradoztak, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.”Abból a városból, a szamaritánusok közül sokan hittek benne, mivel az asszony tanúsította: „Mindent elmondott, amit tettem.” Mikor azután kijöttek hozzá a szamaritánusok, megkérték őt, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig. Ezután így szóltak az asszonyhoz: „Most már nem a te szavadra hiszünk. Hallottuk őt mi magunk is, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.”
Jn 4,5-42
Bővebben: 2017. március 18. – SzombatTékozló fiú!! Nagyon szép ez a történet, de én azon gondolkodom, hogy miért kell e világon oly sok tékozló fiúnak lenni!! Akármerre nézek, szétroncsolt életek, szépen induló, majd darabokra tört  karrierek, családok, közösségek és aztán fotózunk, drótozunk, szilánkjaiból összetákolunk mindent!!
Fegyházakba, börtönökbe járok, kórházakat látogatok, az árvaházaink által nagyon mélyen ismerem a társadalmunk szövetét és félelmetes az a mérhetetlen fájdalom, kin, mit mi emberek saját magunknak és egymásnak okoznak!! Isten irgalmas, és arra tanit, hogy hetvenszer - hétszer bocsássunk meg egymásnak, ez igaz, sokszor sokan meg is tesszük, de attól még értelmetlenül szenvednek a gyermekek, a családok..... A romániai börtönökben 17-18 naponta megöli magát egy - egy rab, de Magyarországon is egy egy falunyi ember lesz öngyilkos évente!! Felvidéken a héten temettek egy katolikus papot mert 54 -évesen felakasztotta magát!! 
Ma azért imádkozzunk együtt közösen, hogy ne legyen szükség nagylelkű, bűnöket megbocsájtó apákra, anyákra, gyermekekre!! Istentől alázattal kérjük, hogy őrizzen meg a szeretet, a tisztességes becsület útján, ne hagyja el senki se tudva, se akarata ellenére a boldogságra vezető, életet adó parancsolatok közül egyiket sem!! Határozzuk el magunkat, hogy mi se kis dolgokban, se nagy dolgokban nem leszünk tékozló gyermekei mennyei Atyánknak! Ne hagyjuk, hogy a gonosz lélek játékszerei legyünk, fogadjuk meg térden állva, hogy mi szomorúságot, fájdalmat, szenvedést soha senkinek nem fogunk okozni!!
Bizalommal, 
Csaba t. 
Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt.
A farizeusok  és  az  írástudók  méltatlankodtak  miatta.  „Ez  szóba  áll bűnösökkel, sőt  eszik  is  velük”  –  mondták.  Jézus  erre  a  következő példabeszédet mondta nekik:
„Egy embernek  két fia  volt.  A fiatalabbik  egyszer így  szóit  apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta  köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és  elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát.  Amikor mindenét elpazarolta,  az  országban nagy  éhínség  támadt, s  ő  maga  is nélkülözni kezdett. Erre  elment és  elszegődött egy  ottani gazdához.  Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még  abból sem adtak neki. Ekkor  magába szállt: Atyám házában hány napszámos  bővelkedik kenyérben – mondta –,  én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki;  Atyám, vétkeztem az  ég ellen  és  teellened. Arra  már  nem vagyok  méltó,  hogy fiadnak nevezz, csak  béreseid közé fogadj  be. Azonnal útra  is kelt,  és visszatért atyjához. Atyja  már messziről  meglátta, és  megesett rajta  a szíve.  Eléje  sietett,  nyakába  borult,  és  megcsókolta.  Ekkor  a  fiú megszólalt: „Atyám,  vétkeztem az  ég  ellen és  teellened. Arra  már  nem vagyok méltó,  hogy  fiadnak  nevezz.”  Az  atya  odaszólt  a  szolgáknak:
„Hozzátok hamar  a legdrágább  ruhát, és  adjátok rá.  Húzzatok gyűrűt  az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz  fiam halott volt és  életre kelt, elveszett  és megkerült.” Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik  fiú  kint volt  a  mezőn. Amikor  hazatérőben  közeledett  a házhoz, meghallotta a zeneszót és a  táncot. Szólt az egyik szolgának,  és megkérdezte: Mi történt? Megjött  az öcséd, és  atyád levágatta a  hizlalt borjút, mivel  épségben  visszakapta  őt  –  felelte  a  szolga.  Erre  az idősebbik fiú megharagudott, és nem  akart bemenni. Ezért atyja kijött  és kérlelni kezdte.  De  ő szemére  vetette  atyjának: Látod,  én  annyi  éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem  meg parancsodat. És te nekem  még egy gödölyét sem adtál  soha, hogy mulathassak  egyet a barátaimmal.  Most pedig, hogy ez a te fiad,  aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta,  megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied.  De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.”
Lk 15,1-3.11-32
Bővebben: 2017. március 17. – Péntek"Az Isten országát ... olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.” Mt 21, 45
Isten oltáron mindig van élő virág!! Itt a tavasz!!! Gyertek díszítsük illatos, tarka virágdíszbe drága szülőföldünket!! Tegyük Isten számára kedves hellyé, otthonná, oltárrá házunkat, udvarunkat, kertünket, ezt a földet, melyen Teremtőnk akaratából élnünk adatott!! Ne foglalkozzunk a sötétséggel, a mindig károgó, mindent leszóló, kritizáló félelmet zűrzavart akaró emberekkel, hadd sípoljanak, mi ültessünk virágot, finom gyümölcsöt termő bokrokat, fákat, ezzel is hirdessük, hogy hiszünk a kibontakozásban, az élet Urában!
A föld porából feltörő minden egyes szép virág, ég felé mutató facsemete a Teremtőjéhez felnőni képes ember reményét hirdeti! Te életet adsz az általad elültetett virágnak, fának, s ő létével, bontakozó szirmaival, égfelé mutató hajladozó zsenge kis ágaival nemcsak táplál, de reményt, bizalmat is ad neked, s így egymást támogatva, segítve növekedünk a szeretetben, világunkat Teremtőnk színe elé vezető szentségben!
Bármilyen apró magból is indul az életünk, kicsinységünk ellenére is, hivatásunk elindulni és nagyra nőve, jóillatú szépségünkkel, ízletes, tápláló gyümölcseinkkel környezetünket megajándékozva, az eget átölelni, Jézus Krisztus kitárt karjai között otthonra lelni!
Szeretettel, 
Csaba t.
Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: „A fiamat csak megbecsülik!” Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: „Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!” Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték.
Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?” Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést.” Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: „A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!” Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.” A főpapok és a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta.
Mt 21,33-43.45-46

12 tavaszi tipp

Bővebben: 2017. március 16. – CsütörtökKapzsiság!!! Miért gyűjtünk olyan dolgokat, mire nincs is szükségünk!? 
Sok ember hagyatékát bízták rám, ilyenkor ott áll az ember egy hosszú élet alatt összegyűlt forgács kupac közepén és keresi a  remekművet, a fennmaradó értéket, az alkotást, mely a sok jövés - menésből, tevés - vevésből született!! Halálunk után hiszem, hogy valami hasonló történik velünk! Lehull a szemünkről minden fátyol, és mi hosszan nézzük tág tekintettel egész földi életünket, jót - rosszat egyaránt! Mindabból, mit Isten nekünk adott, abból mit sikerült megalkotnunk, valami maradandót, szépet, másnak is értéket és nem vacak lim - lomot?! Akkor majd ott tisztán látod, hogy Teremtőd az általad elszórt követ szegletkőnek szánta abban a katedrálisban, melynek a részei ott avasodnak az általad összehordott, reális értéket nem hordozó kupacok alatt! 
Szegény Lázár nem ítél el, és Istened sem mond rád ítéletet, te ítéled el magadat! Igen, nálad van az ítélet, nálad, aki akkor és ott tisztán látod a hatalmas lehetőséget, látod az életeket melyre igent mondhattál volna, a gyermekeket, unokákat, a nekik szánt kis házadat, melyben általuk te magad is, akár a nagy folyó a medrében szépen tova hömpölyöghettél volna, de melyből  csak szúrágta ruha halmok, rozsda által szétmart roncsok, kupacokban álló elavult vacakok lettek! Itt már nem kérdés, hogy miért nem tudtál, mertél, akartál akár az élet mellett, akár az életet szolgáló, önzetlen mindennapok mellett dönteni, a mecset lefújták, a lehetőségnek vége, s te ott állsz szégyenkezve, kapzsi vágyaidtól halomba hordott értéktelen vacakok között! Isten adta képességeidet felhasználva lehettél volna művész, tudós, sok-sok embernek becsületes munkát adó vállalkozó, földműves, a rád bízott javakkal bölcsen, nagylelkűen sáfárkodó, testvéreid számára áldást jelentő emberkatedrális, de te kapzsi vágyaidtól vezetve egy rákos daganat lettél mely csak önmagát hizlalta, megfojtva maga mellett mindazt mi élt, s az életet szolgálta!
Ma még dönthetsz, házad kulcsa nálad van, merj nagylelkű lenni, merd a rád bízott anyagi dolgokat beváltani életre, valós maradandó értékekre, olyanra, melyet a moly nem rág meg, s melyet a rozsda nem emészt el! Hidd el, hogy elzárt pénzes ládikádban a pénzed elveszik, értéktelen, sőt ballaszt mely lehúz a kárhozatba! Bármennyire szépen is cseng a kupacba gyűlő pénzed, a jókedvű gyermekkacagás sokkal - sokkal szebb, maradandóbb, Isten előtt kedvesebb! Pénzzel, kinccsel nem lehet örök üdvösséget venni, hidd el, csak a szorgalmas, becsületes életed által, a környezetedben felfakadó öröm és hála nyithatja meg az utat Istened kitárt karjai felé!
Szeretettel, 
Csaba t. 
Kép: az én kincseim, a gyermekek egy sikeres előadás után Torockón.
Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: „Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek."
Lk 16,19-31
Bővebben: 2017. március 15. – SzerdaDöbbenetes Jézus türelme!! Nagyon világosan beszél a megváltás titkáról, a szeretet mindenek fölötti parancsáról, és a közvetlen munkatársai sem értik szavait, bambán a hatalomért kuncsorognak nála!!  A szolgáló szeretet, mely nem kívülről, erővel mozgatja az embert, hanem belülről indítja  a jóra, csodálatos, ennek titkát, szépségét, végtelen erejét nehéz megérteni!! Isten azt akarja, hogy ne félelemből, csüggedt beletörődéssel kövessük öt, hanem szeretettől vezetve tegyük a jót, bízzunk az általa teremtett szép világban!! Ő vágyat szeretne ébreszteni bennünk a tiszta, nemes, füttykoncert nélküli szabad életre!! Az ki szeret kész meghalni még a saját hóhérjaiért is, mert nagyobb szeretete senkinek nincs mint ki életét adja a testvéreiért!!
Ma imádságos tisztelettel gondoltunk egész nap azokra, kik életüket adták a mi szabadságunkért!!
Csaba t. 
Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát  és bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az  Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd  kiszolgáltatják a pogányoknak,  megcsúfolják,  megostorozzák  és  keresztre  feszítik,  de harmadnapra feltámad.”
Ekkor odalépett  hozzá a  Zebedeus-fiúknak (Jakab  és János  apostoloknak) anyja, fiaival  együtt, és  leborult előtte,  hogy kérjen  valamit.  Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,)  hogy az én két  fiam országodban melletted  üljön: az egyik  jobbodon, a  másik pedig bal oldaladon.” Jézus így  válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy  mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét  velem  együtt  kiisszátok  majd.  De  hogy  ki  üljön mellettem jobb és bal felől,  azt nem én döntöm  el. Azok ülnek majd  ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
Amikor a többi  tíz (apostol)  ezt meghallotta,  méltatlankodni kezdett  a testvérpár viselkedése  miatt.  Jézus magához  hívta  őket, és  így  szólt hozzájuk: „Tudjátok,  hogy a  pogányoknál hogyan  hatalmaskodnak a  vezető emberek: akinek  nagyobb a  rangja, érezteti  a hatalmát.  Nálatok ne  így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni,  legyen a szolgátok! És aki  első akar lenni, legyen  a cselédetek! Az  Emberfia sem azért  jött, hogy  neki szolgáljanak,  hanem  hogy  ő  szolgáljon  másoknak,  és  odaadja   életét váltságul mindenkiért.”
Mt 20,17-28

Hírlevél



HTML formátum?

Joomla Extensions powered by Joobi

Böjte Csaba ofm gondolata

Ma 2019. július 19. péntek, Emília napja van. Holnap Illés napja lesz.

Magnificat donate

Szeretettel köszönöm a gyermekeink nevében az adományt! Csaba t.

Amount: 

Szentferencalapitvany.org

Keresés

Belépés

Ablak a végtelenre

Vegyük észre...

A Katolikus Egyház kétezer éves történelmében előforduló sajnálatos és szégyenteljes kisiklásokon, bűnökön lehet botránkozni, de legyünk legalább ilyen érzékenyek a mai korban meglévő igazságtalanságokra, erőszakra is!
Bővebben...

Ablak a végtelenre Android-on

Android okostelefonon és tableten is elérhető az Ablak a végtelenre című könyv napi kis adagokban.
Az app letölthető a Google Play-ből.

Pillanatkép

Facebook

Twitter

Facebook

Google Plus

YouTube