Napi evangélium

 2017. augusztus 6. - Vasárnap, Urunk színeváltozása

"Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!"

Milyen jó, hogy Jézus megengedi, hogy valamelyest belelássunk a Szentháromság belső életébe! A Tábor hegyén, Megváltónk felfedte a mennyei Atyával való élő személyes kapcsolatát!! Mindannyiunk számára nagy példa az a végtelen szeretet, bizalom, ragaszkodás amely összeköti a Szentháromságos egy Isten, személyeit!! 

Nagy boldogság amiért Jézus Krisztusban a jó Isten, megszólít, hív, vezet, magával ragad!! Örvendjünk azért, hogy ilyen lendületes, bátor, még a legbensőbb életét is megosztó, csodálatos Megváltónk van!! Őt hallgassátok!!

Szeretettel,

Csaba t. 

Kép: Lóránd testvér fent a szécsényi hegyekben

Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: "Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, készítek itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!" Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította el őket, és a felhőből egy hang hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!" Ennek hallatára a tanítványok földre borultak és nagyon megrémültek. De Jézus odament hozzájuk, megérintette őket, és ezt mondta: "Keljetek fel és ne féljetek!" Amikor szemüket fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: "Senkinek se szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a holtak közül fel nem támad!"

Mt 17,1-9

Csaba testvér elmélkedése az evangéliumról ..

2017. augusztus 5. – Szombat HAVAS BOLDOGASSZONY ÜNNEPE 

Milyen kevés hiteles próféta van és milyen sok Heródes él ezen a világon! Hány ember fog ma is erőszakos halált halni ezen a földön?? 

Valóban Isten nem teremtett poklot, az ember teremti azt végtelen butaságával, bunkóságával! Mennyire igaza van a kereszten imádkozó Krisztusnak! "Bocsásd meg nekik Atyám, mert nem tudják, hogy mit tesznek!!"  Igen, szenved az áldozat, de mérhetetlenül jobban szenved az ki kezét felemelve sebet üt, gyilkol!

Milyen nagy szükség lenne ma a keresztelő Szent Jánosokra,  kik életük veszélyeztetve, bátran kiállnak, hogy bölcs szavaikkal, életükkel felszabadítsák az embert a legnagyobb rabságból, a bűn uralma alól!! Találkoztam egy emberrel ki tizenkilenc éves büntetését töltötte a börtönbe! Lelke mélyén ott dörömbölt egy szörnyű bűntény, egy gyilkosság, miről senki nem tudott, de melyet ő mégis bíráinak töredelmesen megvallott! Önként vallott, tettéért 19 év fegyházat kapott, nemrég szabadult, s most Isten nagyságát hirdetve éli életét!!

Szeretettel, 

Csaba t.

Evangélium:

Amikor Heródes Antipász, a negyedes fejedelem meghallotta a Jézusról szóló híreket, azt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János: ő támadt fel a halálból, azért van ilyen csodatevő ereje.” Heródes ugyanis annak idején elfogatta Jánost, bilincsbe verette és börtönbe vetette Heródiás miatt, aki fivérének, Fülöpnek a felesége volt. János ugyanis figyelmeztette: „Nem szabad őt feleségül venned!” Heródes emiatt ki akarta végeztetni Jánost, de félt a néptől, mert prófétának tartották őt. Amikor Heródesnek születésnapja volt, Heródiás leánya a vendégek előtt táncolt. Ez nagyon megtetszett Heródesnek, ezért esküvel ígérte, hogy bármit is kér, megadja neki. A leány, mivel anyja már előre kioktatta, így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” Erre a király elszomorodott, de esküje és a jelenlevő vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda neki (Keresztelő János fejét). Erre elküldvén lefejeztette Jánost a börtönben. Fejét elhozták egy tálon, és odaadták a leánynak; ő meg elvitte anyjának. Akkor János tanítványai eljöttek, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd felkeresték Jézust, és mindezt hírül adták neki.  

Mt 14,1-12

Úton vagyok, még sok száz kilométer van célomig! Vezetek, körülöttem, bennem béke van, a motor szép egyenletes dorombolása nyugalommal tölt el! Milyen döbbenetes, a lobogó üzemanyagot behatároló acélfalak nem megfojtják a tüzet, hanem kihozzák belőle a maximumot! Ez a bennünket repítő erők nem csak a lobbanékony üzemanyagból, de a hengerek kemény, millimétert sem engedő falából születnek!  Utca porában szétfolyva, lobogva égő gázolaj, csak kormot, szennyet, fájdalmat szül, míg ugyanaz az anyag itt az acél falak közt, bölcs mérnökök, pontos akarata szerint porladva, lobogva vígan repít az otthonunkba!!  

Csak a döntés által felvállalt kemény korlátaid adhatnak értelmet a létnek!  Hol nincs kemény fal, ott nincs erő, lendület, élet!! 

Ezért bátorítlak, ne félj megváltó Krisztusod feléd nyúló tenyeréből elvenni a boldogságra vezető parancsolatokat!  Alapíts családot, vállalj gyermeket, tervezd meg vállalkozásodat, és kezedben Isten parancsának iránytűjével, lépj rá bátran a cselekvés útjára!  

Becsüld meg Mesteredet, s győzni fogsz!!! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Boldog emlékű Márton Áron autójában Antal atya útrakel, hogy megünnepelje pappá szentelésének 75-ik évfordulóját! 2016 aug.

Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla:

"Honnan van ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei? És nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is?

Honnét vette hát mindezt?" És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: "Sehol sem becsülik kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában." Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.

Mt 13,54-58

"Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Értitek-e mindezt?" Mt 13, 50

Mennyország és pokol!? Én sajnos nem értem!! A pokol, a mennyország létéről csak a mi Urunk Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából tudunk, mert eddig hitelt érdemlően senki nem járt ezeken a vidékeken! Érdemes itt elővenni a szentírást, a szentek tanítását, ezért megosztom a katolikus lexikon pokolról szóló írását, érdemes elolvasni: Magyar Katolikus Lexikon

Személy szerint én hiszek Isten végtelen irgalmában, de mivel látom, hogy itt ezen a földön is milyen végtelen fájdalmat tud okozni önmagának a szabad akarattal rendelkező ember, ezért az egyházammal vallom, hogy a butaság, balgaság, rosszaság által akár örök szenvedésbe, kárhozatba is döntheti magát! Mindannyiunk számára nyitva áll e földön a boldogság, melynek egészen biztos, hogy van folytatása az örökkévalóságban, de sajnos azt is látjuk hogy a bűn uralma alá került ember szenved, s bár a szenvedés házának a kilincse belül van, mégis képes akár örök időkre belekövesedni a boldogságot adni nem tudó vétkeiben!

Irgalmas Isten, add mindannyiunknak e földi békés élet után, az örök boldogságot!

Az örök élet reményével, 

Csaba t. 

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: "A mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják azigazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás.

Értitek-e mindezt?" "Igen!" - felelték. Erre így folytatta: "Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint a családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő." Amikor Jézus befejezte példabeszédeit, más helyre ment onnét.

Mt 13,47-53

Miből gazdálkodhatunk?

Te nem csak annyi vagy, amennyit magadba nézve most látsz önmagadban, hidd el a léted falai közé zárt testedben hatalmas kincsek rejtőznek! Igen, a földedben, saját életedben olyan kincseket rejtett el az Isten, melyekről talán most még álmodni sem mersz! Benned van a kemény munkával felszínre jövő komoly szakember, a gyermekeiért, családjáért az égről a csillagot is lehozó édesanya, az alkotásaiban kiteljesedő, életerős családapa! Hidd el, sok-sok csoda van a te szívedben, elmédben, olyan drága kincsek, mely téged értékessé, gazdaggá, családod, néped által megbecsült emberré tehet, ha önmagadból kitartó, konok erőfeszítéssel felszínre hozod, megvalósítod! Ahogy a fiatal sportolóban ott van a világbajnok, kit a világ állva ünnepel, de mely csak számtalan óra kitartó edzéssel válik valósággá, ugyanúgy benned is egészen biztos, hogy ott van mindaz mi téged egyedivé, pótolhatatlanná, értékessé tesz! Merd vállalni a mindennapi menetelést, a küzdelmet, merd oda adni mindenedet, szabadidődet, energiádat, s kincsed, mit Isten a szívedbe rejtett, a tied lesz! Ma a bérből, fizetésből élő emberek nehezen tudják elképzelni azt, hogy Isten ingyen is tud ajándékozó szeretettel meglepni bennünket! Pedig mindaz, mi igazán értékes az életünkben, az egészség, egy kapcsolat vagy egy hirtelen előttünk kitáruló ajtó, egy új lehetőség, mind mind Isten drága ajándéka! A teremtő erő egy-egy morzsáját Isten, a mi mennyei Atyánk mindannyiunk tarisznyájába belerakta, arra biztatlak vedd elé, és önmagadat, környezetedet kincseiddel tedd gazdaggá!

Szeretettel, 

Csaba t.  

Kép: Kovásznai nagylányunk, Xénia átveszi a diplomáját Kolozsváron.

Jézus egyszer ezt a két példabeszédet mondta tanítványainak: Hasonló a mennyek országa a földbe rejtett kincshez. Ha valaki megtalálja, újra elrejti azt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt a földet. Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki igazgyöngyöt keres. Amikor aztán egy nagyon értékes igazgyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.

Mt 13,44-46

"Aki a jó magot veti, az az Emberfia." Mt 13, 36

Isten nem passzívan nézi a mi vergődésünket, hanem életadó áldásával, kegyelmeivel, értékekkel, jó maggal, gondolatokkal folyamatosan beveti, gazdagítja életünket! Teszi ezt végtelen szeretettel nem egyszer, nem kétszer, hanem életünk minden napjában, folyamatosan! Ahogy a napfürdőző, a tó hűs habjai közül kikelve, kifekszik a zöld fűre és átadja magát az áldott sugaraknak, valahogy ugyanígy kellene mi is az imádság mezején átadjuk magunkat a mennyei Atyánk szeretetének, bennünket betöltő kegyelem áradatának, Ő végtelen gyöngédséggel elvégzi a dolgát! 

Testvérem, te nem csak annyi vagy amennyit magadból megismertél, bebarangoltál,  te Isten igéjének befogadására alkalmas termőföld vagy, benned olyan kívülről érkezett értékek szökhetnek szárba, melynek létezését nem is hitted volna! Kíváncsi bizalommal hagyjuk, hogy Isten, a Magvető végezze dolgát, mert tudja, hogy mire, mennyire van szükségünk, mi majd lelkünk szép virágaiban gyönyörködjünk! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot és hazatért. Otthon azt kérték tőle tanítványai: "Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!"

Kérésükre így magyarázta meg: "Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!"

Mt 13,36-43

Sokszor a kezünkbe veszünk egy kis magot, egy ügyetlen kis álmot, egy emberpalántát, és nagyon nehéz benne meglátni a csodálatos, hatalmas fát, az emberek életét bearanyozó kész művet, vagy a sudár, szép emberkatedrálist, ki környezetének áldásává válik! Jézus bennünket mindig az erőt, növekedést, kibontakozást adó, teremtő tekintettel néz, lát! Ő hiszi, hogy a mi kis botladozó kezdeményezéseink, a befogadott félénk gyermekek nagyra nőnek, hogy boldog életükkel, kacagásukkal hirdessék Isten szeretetét, teremtő nagyságát! 

Három évvel ezelőtt elkezdtük a lovászképzést. Akkor is, most is mondom, hogy mi nem tábornokokat, hanem közkatonákat szeretnénk népünk szolgálatára képezni. Olyan jó látni, hogy e kis kezdeményezés mára már termést hozó fává terebélyesedett, a végzett diákok közül, aki e szakmában akart elhelyezkedni, mindenkinek sikerült megbecsült munkahelyet találnia! Az idén a hegyi állatgondozást, a pásztorképzést próbáljuk beindítan, és a hegyi halgazdálkodást, a pisztrángtenyésztést. Istennek legyen hála, mindkét feladatra kaptunk vállalkozókat, vannak szakemberek, remélem, hogy ha botladozva is, de ezek a kezdeményezéseink is elkezdenek növekedni, s majd gyümölcsöt hozni a szülőföldünkön megmaradni akaró népünknek!

Arra bíztatom a kedves barátaimat, hogy merjünk elgondolkodni, merjünk terveket készíteni, merjük fejünket összedugni és bölcs határozatokat hozva, olyan feladatokat felvállalni, melyek beragyogják az életünket! Egy hetes székelyföldi útra indulok, mindenkit szívesen felkeresek, és ha tervekről, álmokról hallhatok, akkor nem csak hálás leszek, de erőmhöz mérten egészen biztos, hogy segíteni is fogok! 

Gyertek, kis mustármagjainkat ültessük el, és kérjük kezdeményezéseinkre a Teremtő Isten életadó áldását!

Csaba t. 

Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonló a mustármaghoz, amelyet a földműves elültet földjébe.

Ez a mag kisebb ugyan mindenféle magnál, de amikor felnő, nagyobb, mint a kerti vetemények. Valóságos fa lesz belőle, úgyhogy az ég madarai eljönnek, és ágai között laknak.

Jézus azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: A mennyek országa hasonló a kovászhoz. A gazdaasszony elvegyíti három véka lisztbe, és a kovász átjárja az egész tésztát. Mindezt példabeszédekben mondta Jézus a népnek. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk.

Beteljesedett, amit így jövendölt meg a próféta: "Megnyitom ajkamat, és példabeszédekben hirdetem azt, ami titok volt a világ kezdete óta."

Mt 13,31-35

A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Mt 13,21

Gyomlálást, kapálást nem csak kint a földeken kellene végeznünk, hanem a saját életünkben is! A bölcs szántóvető ember tudja, hogy milyen sűrűn kell legyen a kukorica és más növény ahhoz, hogy optimális terméshozam legyen a termőföldön, és akármilyen szép a búzavirág vagy a pipacs, azért a jó gazda határozottan kivágja, sőt a satnya, a másikra ránövő haszonnövényt sem kíméli, hanem a gazzal együtt kikapálja! A lelki ember tudja, hogy neki nem csak a jó és a rossz között kell választania, hanem sokszor a jó és a jó között is, mert időnk véges, és Istenünk akaratára figyelve ki kell válasszuk azt a feladatot, melyet a magunkénak érzünk, és azt jó végre kell vinnünk! Igen, a bölcs ember idejét, energiáját tudatosan, akárcsak a lencse a fénysugarakat, fókuszálja arra ami az ő dolga, amit a jó Isten tőle elvár, és minden egyebet életére veszélyes "tövisnek" tart, és kivág az életéből! 

Nagyon tetszik ahogy Jézus világosan kimondja, hogy a "csalóka vagyon elfojtja" az Isten adta szent búzaszem növekedését az életünkben!  A bölcs túrázó a hosszú út előtt kiszedi a hátizsákjából a fölösleges dolgokat, hogy ne kelljen ő azokat cipelje. Mi is határozott bölcsességgel nézzük át életünket, javainkat, de akár kapcsolatainkat is, és az életünket fojtogató fölösleges "töviseket", feladatokat, embereket, a töviseket engedjük el kérlelhetetlenül!

Jó kertészkedést, 

Csaba t. 

Miután Jézus megmagyarázta tanítványainak, hogy miért mond példabeszédeket, így folytatta: „Értsétek meg hát a magvetőről szóló példabeszédet! Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe vetettek. Ez az a mag, amelyik az útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja ugyan a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar eltántorodik. A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.”

Mt 13,18-23

...boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek mert hall! Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok - és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, - és nem hallotta." Mt 13,17

Számomra nagy kérdés, hogy miért olyan nehéz egyeseknek öntudatra ébredni? A gondolkodó emberek közül is sajnos csak oly kevesen ébrednek a mindenütt jelenlévő, bennünket végtelenül szerető Isten áldott jelenlétének a tudatára! Élünk, mozgunk és vagyunk sokszor anélkül, hogy elcsendesedve magunkba fordulnánk és elindulnánk a boldogságot jelentő eszmélődés útján! Ezen az úton nem muszáj, hogy a szentírás vezessen, megfoghatnánk a mai tudósok kezét, akik azt állítják, hogy minden mi körülvesz, 13,7 milliárd évvel ezelőtt egy kiterjedés nélküli, de végtelen hatalmas energia ősrobbanásából született. Kezdetben nem volt semmi, anyag sem volt, sőt az anyag legelemibb részecskéi sem léteztek, csak a végtelen teremtő erő, mely számunkra elképzelhetetlen sebességgel elkezdett tágulni! A mai tudósok szerint minden, az anyagi részecskék, a fény, de maga a tér is, sőt az idő is e hatalmas energiából született! 

Korunk legnagyobb  tudósai szerint, világunk legelemibb részecskéjének megszületéséig, az ősrobbanástól sok-sok évmillió, közel egy évmilliárd kellett elteljen! Igen, a fizikusok azt állítják, hogy már az is csoda, hogy a legegyszerűbb atommag, mely százezerszer kisebb, mint maga az atom, képes stabilon évmilliárdokra befogni, közel fénysebességű pályára állítani egy kiterjedés nélküli elektront! Írom a sorokat és próbálom felfogni tudósaink szavát, kik azt állítják, hogy a mondatom végére tett pontban körülbelül annyi atom van, ahány kis kanál víz van az óceánokban! Bennem akkor hány atom van? 

Ülök a szobámban én, kit ugyanazon végtelen energiából született parányi részecskékből legózott össze Teremtőnk akárcsak téged, vagy a köztünk lévő teret, az időt, vagy magát a fényt, és gondolatban térdre borulva elkezdem áldani, magasztalni azt, akinek mi a gyermekei vagyunk. Kitárt karral, végtelen tisztelettel, csodálattal arcomat e jóságos, teremtő, szerető Létező felé fordítom, és hagyom, hogy betöltsön, magával ragadva vigyen akár a táncban a lányt, az én imádott Istenem!   

Imádkozom, hogy az öntudatra ébredt ember bizalommal forduljon Teremtője felé. 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Szentsimoni diákjaink lovasbemutatója.

A tanítványok egyszer odamentek Jézushoz, és megkérdezték tőle: "Miért szólsz a néphez példabeszédekben?" Ő így válaszolt: "Nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országa titkait, nekik ez nem adatott meg.

Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, hallgassanak, de ne halljanak, és ne értsenek, és így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta jövendölése:

Hallván hallotok, és mégsem értetek, nézvén néztek, de mégsem láttok; megkérgesedett ugyanis e népnek szíve:

Fülükkel restül hallanak, szemüket behunyják, hogy a szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, és a szívükkel ne értsenek, s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket.

De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek mert hall!

Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok - és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, - és nem hallotta."

Mt 13,10-17

A magvető példabeszédét hallgatva, mindig arra gondolunk, hogy mi vagyunk a jó mag, melyet a magvető elvetett. A gondolatsort azzal folytatjuk némi melankólikus borongással, hogy lám - lám mi milyen jók vagyunk, de a meggondolatlan magvető olyan körülmények közé helyezte az életünket, hogy képtelenek vagyunk bő termést hozni! 

Igen, mi megtettünk mindent, - mossuk a kezünket - de sajnos nem voltunk olyan szerencsések, mind a többi mag, mely jó földbe hullott!  Kudarcaink másra hárítása nem szép és nem is vezet semerre, éppen ezért fordítsuk meg a példabeszédet! Legyünk mi a szántóföld, és Isten igéje legyen a jó mag, mely bőségesen hull az életünkbe, de mi mivel nem teszünk meg mindent, hogy jó földek legyünk, ezért Isten termékeny életet adó igéi a mi életünkben, nem képesek szárbaszökellni, és bőséges gyümölcsöt hozni! Mások hibáztatása, a körülményeink szidása helyett álljunk neki és irtsuk ki életünkből a rossz szokások töviseit, a bűn kisebb - nagyobb köveit kérlelhetetlen következetességgel dobjuk ki életünkből, és minden megfog változni! Hiszem, hogy Isten nem szűkmarkú, bőséggel adja a kegyelmeit, és így az őszinte bűnbánat, a kitartó imádság, az irgalmas szeretet képes bennünket jó földdé, bőséges gyümölcsöt termő fává tenni!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Abban az időben Jézus elment hazulról és leült a Genezáreti-tó partján.

Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: "Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett.

Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!"

Mt 13,1-9