Bővebben: 2017. április 11. – Nagykedd2017. április 11. – Nagykedd, a Magyar költészet napja
Az Énekek Énekének emelkedett hangú szerelmi vallomásához, vagy a középkori nagy misztikusok Istent kereső költeményeihez hasonló József Attila Ódája! A csupa szív ember, a végtelen után szomjas lelkét hiába próbálta csitítani földi szerelemmel, evilági célokkal. Nyugtalan maradt, és ez így is van rendjén, mert "nyugtalan az ember - ahogyan Szent Ágoston is mondta - míg meg nem nyugszik benned Istenem!" Hogyan is elégíthetné ki a végtelen iránti vágyunkat egy hozzánk hasonló botladozó, véges ember? Ő, még ha tiszta szerelemmel szeretem is, csak társam lehet a világ bebarangolásában, felfedezésében, hogy együtt, akár két pillangó, kéz a kézbe beleszédüljünk a mindent elemésztő tüzes lángolásba, a végtelen Isten ölelő karjaiba! 
A ma emberének tragédiája: igaz hitét megtagadva, szép, vonzó bálványokat keres, s mikor azok a végtelenre szomjas, lángoló imádatát nem tudják viszonozni, akkor csalódottan eldobja magától, összetöri! Ezért van annyi veszekedés, válás, ezért váltogatják az emberek hazájukat, szakmájukat, barátaikat, mindent, mert űzi őket ez az olthatatlan éhség, keresnek, kutatnak, bejárják e földi horizontot, de nem emelik fel a fejüket, pedig ott ragyog kitárt karral felettük az élő Isten! A XXI. század embere vagy misztikus lesz, vagy gyilkos háborúkban önmagát elemészti! 
Olyan egyszerű: Egyetlen hívatásunk Jézus Krisztus főparancsa szerint:  "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" (Mk 12,30-31) 
Szeretettel, 
Csaba t. 
József Attila -  ÓDA
1
Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyû szellõje, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatûnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.
 
Nézem a hegyek sörényét -
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a szél.
És a törékeny lombok alatt
látom elõrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlõidet és
- amint elfut a Szinva-patak -
ím újra látom, hogy fakad
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés.
 
2
 
Óh mennyire szeretlek téged,
ki szóra bírtad egyaránt
a szív legmélyebb üregeiben
cseleit szövõ, fondor magányt
s a mindenséget.
Ki mint vízesés önnön robajától,
elválsz tõlem és halkan futsz tova,
míg én, életem csúcsai közt, a távol
közelében, zengem, sikoltom,
verõdve földön és égbolton,
hogy szeretlek, te édes mostoha!
 
3
 
Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.
 
Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
õrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt.
 
A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben.
Ízed, miként a barlangban a csend,
számban kihûlve leng
s a vizes poháron kezed,
rajta a finom erezet,
föl-földereng.
 
4
 
Óh, hát miféle anyag vagyok én,
hogy pillantásod metsz és alakít?
Miféle lélek és miféle fény
s ámulatra méltó tünemény,
hogy bejárhatom a semmiség ködén
termékeny tested lankás tájait?
 
S mint megnyílt értelembe az ige,
alászállhatok rejtelmeibe!...
 
Vérköreid, miként a rózsabokrok,
reszketnek szüntelen.
Viszik az örök áramot, hogy
orcádon nyíljon ki a szerelem
s méhednek áldott gyümölcse legyen.
Gyomrod érzékeny talaját
a sok gyökerecske át meg át
hímezi, finom fonalát
csomóba szõve, bontva bogját -
hogy nedûid sejtje gyûjtse sok raját
s lombos tüdõd szép cserjéi saját
dicsõségüket susogják!
 
Az örök anyag boldogan halad
benned a belek alagútjain
és gazdag életet nyer a salak
a buzgó vesék forró kútjain!
 
Hullámzó dombok emelkednek,
csillagképek rezegnek benned,
tavak mozdulnak, munkálnak gyárak,
sürög millió élõ állat,
bogár,
hinár,
a kegyetlenség és a jóság;
nap süt, homályló északi fény borong -
tartalmaidban ott bolyong
az öntudatlan örökkévalóság.
 
5
 
Mint alvadt vérdarabok,
úgy hullnak eléd
ezek a szavak.
A lét dadog,
csak a törvény a tiszta beszéd.
De szorgos szerveim, kik újjászülnek
napról napra, már fölkészülnek,
hogy elnémuljanak.
 
De addig mind kiált -
Kit két ezer millió embernek
sokaságából kiszemelnek,
te egyetlen, te lágy
bölcsõ, erõs sír, eleven ágy,
fogadj magadba!...
 
(Milyen magas e hajnali ég!
Seregek csillognak érceiben.
Bántja szemem a nagy fényesség.
El vagyok veszve, azt hiszem.
Hallom, amint fölöttem csattog,
ver a szivem.)
 
6
 
(Mellékdal)
(Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihûl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:
 
Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendõ, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.)
 
1933. június
Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból kijelentette: „Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.” Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem tudták, kiről mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a vacsora alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki: „Kérdezd meg, kiről beszél!” Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: „Uram, ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot (a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. A falat után mindjárt belészállt a sátán. Jézus ennyit mondott neki: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!” Az asztalnál ülők közül senki sem értette, miért mondta ezt neki Jézus. Egyesek azt hitték, hogy – mivel Júdásnál volt a pénz – Jézus megbízta: „Vedd meg, amire szükségünk lesz az ünnepen!” Mások pedig (azt gondolták), hogy adjon valamit a szegényeknek. Miután Júdás átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt. 
Júdás távozása után Jézus ezeket mondta: „Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten is megdicsőült benne. Ha pedig az Isten megdicsőült benne, az Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, sőt hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is megmondom: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.” Erre Simon Péter megkérdezte: „Uram, hová mégy?” Jézus így válaszolt: „Ahová én megyek, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz.” Péter azonban erősködött: „Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet is odaadom érted.” Jézus ezt felelte neki; „Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”  
Jn 13,21-33.36-38

 

Bővebben: 2017. április 10. – Nagyhétfő„Miért nem  adtuk  el ezt  a  kenetet  háromszáz dénárért,  és  miért  nem osztottuk szét a szegények között? Jn 12
Segélyek osztogatásával nem lehet megváltani a világot! Ha lehetett volna, akkor Jézus küldött volna egy csomó mennyei adományt, segélyt az angyalaival, és nem kellett volna maga személyesen közénk jöjjön! Sok szegényt támogattam életem során, de azt láttam, hogy segélyek osztogatásával a mély szegénységet nem lehet felszámolni, csak konzerválni lehet a nyomort! Igen, sajnos a pénzhiány a szegény embernél legtöbbször csak a tünet, melyet kezelhetünk, de nekünk a tünetet kiváltó okokat kell megkeresünk és megoldanunk!
Jézus üres kézzel jött karácsony estéjén közénk, üres kézzel küldi a tanítványait is a szegényekhez, mert azt akarja, hogy Ő maga, és mi, az Ő tanítványai legyünk az ajándékok, a mindennél drágább megtestesült segély, a vigasztaló, bölcs szó, jelenlét mely oktat, biztat, bátorít, erőt ad, kinek a kezét megfogva a szegény talpra áll, elindul, és becsületes munkával maga és családja számára megszerzi a mindennapit!
Szeretettel, 
Csaba t. 
Kép: Boldog Gizella királynő sírja Passauban! Ő eljött közénk, hogy imájával, munkájával, jelenlétével családját, egész népünket megszentelje.
Hat nappal húsvét előtt  Jézus Betániába ment. Itt  élt Lázár, akit  Jézus feltámasztott a  halálból. Vacsorát  rendeztek Jézus  tiszteletére.  Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült  Jézussal a vendégek között. Mária  pedig vett egy font  illatos, drága  nárduszolajat, megkente  vele Jézus  lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai közül az  egyik, aki  elárulni készült  őt, a  karióti Júdás,  megszólalt:
„Miért nem  adtuk  el ezt  a  kenetet  háromszáz dénárért,  és  miért  nem osztottuk szét a szegények között?”  Ezt azonban nem azért mondta,  mintha gondja lett  volna a  szegényekre, hanem  mert tolvaj  volt: ő  kezelte  a pénzt, és az adományokat ellopkodta.  Jézus azt mondta neki: „Hagyd  békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek, én azonban nem  leszek mindig  veletek.” A zsidók  közül sokan  megtudták, hogy Jézus Betániában van,  és odamentek nemcsak  Jézus miatt, hanem  hogy lássák  Lázárt,   akit  feltámasztott   a   halálból.  Ekkor   a   főpapok elhatározták, hogy Lázárt is  megölik, mivel miatta  a zsidók közül  sokan hittek Jézusban.
Jn 12,1-11
Bővebben: 2017. április 6. – Csütörtök„Bizony,  bizony,  mondom nektek: Aki  tanításomat megtartja,  nem  hal meg  örökre.” Jn 8, 51
Jézus Krisztus személye és tanítása a kereszténység lényege!! Őt megismerni, megszeretni, a tanítása szerint élni a legfontosabb dolog, mit tehetünk!! Megváltónkkal az élet útját járni gyönyörűséges, mert Ő a csodák földjén vezeti gyermekeit, minden nap egy hatalmas kaland, izgalmas felfedezés, ajándék, mely te magadat is áldássá, ajándékká nemesíti!! Ő szent, és áldott jelenléte, tanítása megszenteli mindazokat, kik nyomába szegődnek!! Dönts bátran Krisztus mellett és élni fogsz!!
Krisztus nagyságát hirdetve, 
Csaba t. 
Egy alkalommal  Jézus így  beszélt a  zsidókhoz: „Bizony,  bizony,  mondom nektek: Aki  tanításomat megtartja,  nem  hal meg  örökre.” A  zsidók  azt felelték: „Most  már  tudjuk,  hogy  valóban  ördögtől  megszállott  vagy.
Ábrahám meghalt,  és a  próféták is  meghaltak. Te  meg azt  mondod:  „Aki tanításomat megtartja, nem  hal meg  örökre”. Nagyobb  vagy talán  Ábrahám atyánknál, aki meghalt?  A próféták  is meghaltak.  Mivé teszed  magadat?”
Jézus így válaszolt: „Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az  én  Atyám az,  aki megdicsőít  engem.  Ti Isteneteknek  mondjátok őt,  de  nem ismeritek. Én ismerem őt, és ha  azt mondanám, hogy nem ismerem,  hozzátok hasonló, hazug lennék. De  én ismerem az Atyát,  és megteszem, amit  mond.
Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját.  Látta, és örvendezett.”  A zsidók  erre  felháborodtak: „Még  ötvenesztendős  sem vagy, és láttad Ábrahámot?” Jézus  így válaszolt: „Bizony, bizony,  mondom nektek: Mielőtt  Ábrahám lett  volna, én  vagyok.” A  zsidók erre  köveket ragadtak, hogy  megkövezzék.  Jézus azonban  eltűnt  előlük, és  kiment  a templomból.
Jn 8,51-59
Bővebben: 2017. április 4. – KeddSok nagyszerű, szent tanító élt a földön, de ők minél jobban megismerték magukat, a világot, annál inkább átélték kicsinységüket, emberi létükből fakadó korlátaikat! Jézus Krisztus bátran állítja, hogy én és az Atya egy vagyunk, Jézus bátran tanítja: "Ti  innen alulról vagytok, én felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok." Jn 8, 22. Igen, a mi Mesterünk nem csak meg van győződve, hogy ő a második isteni személy, hanem életével, tanításával, feltámadásával az apostolokat, a környezetét is meggyőzi! Számomra az az Isten arc, mely Jézus Krisztusban ragyogott fel! Csodálatos, Mesterünk szép arcának egy - egy vonása lenyűgöz, térdre kényszerít.
Adná a jó Isten, hogy Krisztus szeretete, jósága beragyogja az életünket,
Csaba t. 
A  Sátoros-ünnep  alkalmával  Jézus  így  beszélt  a  farizeusokhoz:   „Én elmegyek, és  ti  hiába kerestek,  mert  meghaltok bűneitekben.  Ahova  én megyek, oda ti nem jöhettek.” A  zsidók erre tanakodni kezdtek: „Csak  nem akarja megölni  magát,  hogy ezt  mondja:  Ahová  én megyek,  oda  ti  nem jöhettek”? Jézus így  folytatta: „Ti  innen alulról  vagytok, én  felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért mondtam nektek, hogy  meghaltok bűneitekben, mert  nem hiszitek el  rólam, hogy ki vagyok:  ezért kell meghalnotok  bűneitekben.” Erre  megkérdezték:
„De hát ki  vagy te?” Jézus  azt válaszolta: „Kezdettől  fogva az  vagyok, amit mondok is nektek.  Sokat kellene még  beszélnem rólatok, és  ítéletet mondanom felettetek,  mert  aki engem  küldött,  igazmondó; én  pedig  azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.” De azok nem értették meg,  hogy az  Atyáról  beszél  nekik.  Végül  Jézus  azt  mondta  nekik:  „Ha   majd felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok, és hogy semmit nem  teszek önmagamtól, hanem  azt hirdetem, amit  Atyámtól tanultam. Aki küldött engem,  az velem van, és  nem hagy magamra, mert  én mindig azt cselekszem, amiben  ő tetszését találja.”  E szavak után  sokan hittek Jézusban.
Jn 8,21-30
Bővebben: 2017. április 3. – HétfőDominó! Gondolom mindannyian játszottunk ezekkel az egyforma, számozott téglalapocskákkal, majd beleunva a klasszikus dominózásba, a kis kockákat hosszú sorba, egymás mellé állítottuk, hogy egyetlen mozdulattal halomba döntsük az egész felépítményt! A gonosz lélek is így játszik velünk, ő egy bűnnel nem elégszik meg, azt szeretné, hogy egy hibánkból, tévedésünkből sok legyen, és ezért megtesz mindent, hogy a bűnnek örvénye elragadja az áldozatot, hogy így egyre mélyebbre sodorja az elesett embert és az ő környezetét. Sajnos így lesz egy hazugságból egyre több, és egyre fájdalmasabb, a bűnős kapcsolatból abortusz, majd akár kétségbeesett öngyilkosság! Jézus a bűnök spiráljában vergődő embert nem elítéli, hanem felszabadítja! Ő a mi Megváltónk, ezért szól szelíden a házasságtörő asszonyhoz: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”
A focicsapat ha kap egy gólt, a kudarctól összeomolhat, és akkor játékuk kapkodásba torkoll, a védekezés darabjaira hull, és az ellenfél annyi pontot szerez amennyit jónak lát! Amennyiben a pontot vesztett csapat tagjai nem torpannak meg, szégyenkezve, mindent feladva nem engedik el az elöttük lévő lehetőségeket, hanem egymásban bízva, - reménnyel kudarcon felülemelkednek - , megvan minden esélyük, hogy a vesztes csatát megfordítva, eredményes, szép játékukkal a győzelmet kivívják! 
Mindannyiunknak, kik bűnöket követtünk el, ugyanazt mondja Jézus Krisztus: "Nem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!" Menj, s mutasd meg, hogy a benned lévő jóság, szeretet, kitartás képes legyőzni a rosszat! Diadalmasan mutasd meg mindenkinek, hogy téged az én mennyei Atyám teremtett, aki selejtet, rossz embert nem teremt! Menj és diadalmaskodj, én bízom benned, te meg tudod csinálni, képes vagy szentül, jó végre vinni a te dolgodat, ott állok melletted, el tudod érni a te legszebb álmodat!
Szeretettel, 
Csaba t.

Abban az időben Jézus  kiment az Olajfák-hegyére.  Kora reggel pedig  újra megjelent a  templomban.  A  nép  köréje  sereglett,  ő  pedig  leült,  és tanította őket.  Az  írástudók és  a  farizeusok egy  házasságtörésen  ért asszonyt vittek  eléje.  Odaállították  középre,  és  így  szóltak  hozzá:
„Mester, ezt az  asszonyt házasságtörésen érték.  Mózes azt parancsolta  a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy  próbára tegyék,  és vádolhassák.  Jézus lehajolt,  és  az ujjával  írni  kezdett  a  földön.  Ők  azonban  tovább  faggatták.   Erre fölegyenesedett, és azt  mondta nekik:  „Az vesse  rá az  első követ,  aki közületek bűn nélkül  van!” Aztán újra  lehajolt, s tovább  írt a  földön.
Azok meg ennek  hallatára egymás  után eloldalogtak, kezdve  a véneken,  s csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett  és megszólította: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem  ítélt el?” „Senki, Uram” – felelte az  asszony. Erre Jézus azt mondta neki:  „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”
Jn 8,1-11
Bővebben: 2017. április 2. – Nagyböjt 5. vasárnapjaItt állok én is szeretteim sírjánál, és kihez kiálthatnák bizalommal, ha nem tehozzád Istenem!! Itt a halál völgyében, Lázár sírjánál minden tudós, bölcs ember elhallgat , senkinek nincs reményt, hitet adó tanítása egyedül neked a názáreti ácsnak, Mária gyermekének van szavad:  „Lázár, jöjj  ki!” És a te szavadra Lázár megmozdul, feláll és elindul testvéreihez!! 
A végtelenre szomjas lelkem hozzád fordul nagypéntek keresztútján irántunk való  szeretetedet megvalló Istenem, és Márta szavaival én is hangosan kimondom: „Igen,  Uram! Hiszem,  hogy te  vagy  a Messiás, az  Isten  Fia,  aki  a  világba  jön!” 
Szeretettel,
Csaba t. 
Kép: Antal atya sírja Küküllőkeményfalván
   Abban az időben Lázár testvérei  megüzenték Jézusnak: „Uram, nézd,  beteg,
   akit szeretsz!” Amikor Jézus  meghallotta ezt, így  szólt: „Ez a  betegség
   nem halálos,  hanem Isten  dicsőségére fog  szolgálni, hogy  az Isten  Fia
   megdicsőüljön.” Jézus  szerette őket:  Mártát,  Máriát és  Lázárt.  Amikor
   tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt,
   aztán így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Judeába!”
   Amikor Jézus  megérkezett, Lázár  már négy  napja a  sírban feküdt.  Amint
   Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt.
   Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a
   testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja  neked.”
   Jézus ezt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni.” Erre Márta így szólt:
   „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus  folytatta:
   „Én vagyok a feltámadás és  az élet. Aki hisz bennem,  még ha meg is  hal,
   élni fog. Mindaz, aki él és hisz  énbennem, az nem hal meg örökre.  Hiszed
   ezt?” Márta  ezt válaszolta  neki: „Igen,  Uram! Hiszem,  hogy te  vagy  a
   Messiás, az  Isten  Fia,  aki  a  világba  jön!”  Jézus  a  lelke  mélyéig
   megrendült és megindult. Megkérdezte: „Hova temettétek?” Azok így szóltak:
   „Jöjj, Uram,  és  lásd!”  Ekkor  Jézus könnyekre  fakadt.  Erre  a  zsidók
   megjegyezték: „Nézzétek,  mennyire  szerette  őt!”  Némelyek  azonban  így
   szóltak: „Ő, aki visszaadta a  vak látását, nem akadályozhatta volna  meg,
   hogy meghaljon?”
   Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy  kővel
   elzárt barlang volt.  Jézus így szólt:  „Vegyétek el a  követ!” Márta,  az
   elhunyt testvére megjegyezte: „Uram,  már szaga van, hiszen  negyednapos.”
   Jézus ezt válaszolta neki:  „Mondtam már neked,  hogy ha hiszel,  meglátod
   Isten dicsőségét!” Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, és
   így szólt: „Atyám, hálát adok  neked, hogy meghallgattál. Én ugyan  tudom,
   hogy mindenkor  meghallgatsz,  csak a  körülálló  nép miatt  mondom,  hogy
   higgyék: te küldöttét engem!” E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta:
   „Lázár, jöjj  ki!” A  halott azonnal  kijött, kezén  és lábán  a  rátekert
   leplekkel,  arcán  pedig  a  kendővel,  amelyet  fejére  csavartak.  Jézus
   megparancsolta: „Oldjátok föl,  hogy járni tudjon!”  A zsidók közül,  akik
   Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett.
   Jn 11,3–7. 17. 20–27. 33b–45
Bővebben: 2017. április 1. – Szombat ....rájössz,  hogy Galileából  nem származik  próféta! Jn 7,53
Galileában másodrendű emberek élnek?! Az ember gőgjében, nacionalista butaságtól vezérelve, még az Istent is ki meri osztani!
Kétezer évvel ezelőtt élt embereken ne botránkozzunk, hanem alázattal nézzünk magunkba és gondolkodjunk el, hogy hányszor próbálunk mi is emberi "okosságunk" alapján, utat mutatni az isteni gondviselésnek, Teremtőnk szent akaratának....  Istenünk a világ ura, az Ő gondolatai nem a mi gondolataink, az Ő végtelen szeretetét mi csak csodálhatjuk, de felül nem írhatjuk soha! 
Erdélyben volt egy Mária jelenés, főpásztoraink is hitelesnek ismerik el annak ellenére, hogy sokan botránkoztak azon, hogy egy magyar katolikus templomban egy vak roma származású asszonyhoz szolt Mária, román nyelven.
Imádkozzunk alázatért, hogy felszabaduljunk mi magunk is a görcsös előitéleteinktől, és valóban Jézus Krisztus felszabadító szeretetének hirnőkei lehessünk a sok-sok téveszmétől, hiú, kapzsi érdekek által gúzsba kötött világunkban!
Szeretettel,
Csaba t. 
Amikor Jézus a jeruzsálemi templomban tanított, szavainak hallatára a  nép közül egyesek  felkiáltottak:  „Ez  valóban  a  Próféta.”  Mások  meg  azt mondták: „Ez a Messiás.” Voltak  azonban olyanok, akik megkérdezték:  „Hát Galileából jön a Messiás? Az írás szerint nemde Dávid családjából és Dávid városából, Betlehemből kell jönnie a  Messiásnak?” Erre szakadás támadt  a nép között.  Néhányan el  akarták őt  fogni, de  senki sem  mert rá  kezet emelni. A  szolgák  (akiket Jézusért  küldtek),  nélküle tértek  vissza  a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok  felelősségre vonták őket: „Miért  nem hoztátok őt ide?” A  szolgák mentegetőztek: „Ember  így még nem  beszélt!”
Erre a farizeusok rájuk  förmedtek: „Csak nem  vezetett titeket is  félre?
Mondjátok: hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy a farizeusok  közül?
Csak ez az átkozott népség, amely  semmit sem ért a törvényhez.” Ekkor  az egyik tanácstag,  Nikodémus, aki  egy alkalommal  éjnek idején  fölkereste Jézust, így szólt: „A  mi törvényünk nem  ítélkezik senki felett  anélkül, hogy ki ne  hallgatta volna, és  meg nem állapította  volna, mi  (rosszat) cselekedett.” A többiek azonban neki támadtak: „Talán te is galileai vagy?
Kutass csak utána,  és rájössz,  hogy Galileából  nem származik  próféta!”
Ezután mindegyikük hazatért.
Jn 7,40-53
Bővebben: 2017. március 31. – PéntekMi a különbség Jézus és köztünk?!
Jézus munkájáért nem kapott díjakat, elismerést, még fizetést sem, szolgálati lakás, autó sem járt neki, sőt képmutató farizeusok az életére tőrnek és mégis végzi fáradhatatlanúl a dolgát!! Megy, tanít, gyógyít, mindenkihez van jó szava és közben sunyi gazdag emberek, olyanok, akik az emberiségnek semmit nem adtak az életére törnek!! Alattomos, sunyi rákos daganat az életet szolgáló tüdőt rágja!! 
Mielőtt ítélkeznék, gondolkodjak el, vajon én Jézus nyomában járok, vagy pályázgató, fizetésért semmit nem csináló, másokat leszóló, farizeus, udvari  pap vagyok?? Vajon környezetem minek tart,  élet leheletét közvetítő tüdőnek, vagy az azt szétrágó rákos daganatnak?!
Szeretnék Krisztus nyomában járni!!
Csaba t. 
Kép: Dévai gyerekek örvendenek a tavasznak
A  csodálatos  kenyérszaporítást  követő   viták  után  Jézus   Galileában működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére  törtek.
Közeledett a  zsidók  Sátoros-ünnepe. Miután  rokonai  elzarándokoltak  az ünnepre, Jézus is fölment utánuk  Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan,  hanem titokban. Amikor  a templomban  tanítani  kezdett, a  jeruzsálemiek  közül néhányan  ezt  kérdezték:  „Nemde  ő  az,  akit  halálra  keresnek:   íme, nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán bizony már a vezetők is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk, honnan való. A  Messiásról pedig, ha majd  eljön, senki sem  tudja, honnan való.”  Erre Jézus, aki  a templomban tanított, emelt hangon odaszólt: „Ti ismertek engem, és azt  is tudjátok, honnan vagyok. Én nem  magamtól jöttem. Az Igaz (Isten)  küldött engem, akit ti nem  ismertek. Én viszont ismerem,  mert tőle vagyok, és  ő küldött engem.” Erre szerették volna Jézust elfogni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem jött el az ő órája.
Jn 7,1-2.10.25-30
Bővebben: 2017. március 29. – Szerda„Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is.”  Jn 5,17
Isten szeretne megajándékozni a becsületes munka örömével, az alkotás, a teremtés, a gyümölcstermés semmi máshoz nem hasonlítható tiszta, felemelő, életünknek értelmet adó boldogságával! Merjünk igent mondani az életre, a kétkezi becsületes munkára, vállaljuk a szellemi, lelki feladatainkat, és vigyük azokat jó végre! 
A gyermekeknek a tanítók, tanárok nem adnak olyan feladatokat, melyek meghaladják az ők képességeiket, egészen biztos, hogy a jó Isten, világunk legnagyobb pedagógusa, nem biz ránk olyan munkát, melyhez nem adna erőt, talentumot! Olyan könnyen mondjuk a gyerekeknek, hogy ne nyafogjanak, hisztizzenek a lecke mellett, hanem szépen álljanak neki és lépésről-lépésre oldják meg a feladatot, tanulják meg azt a tananyagot mit feladtak nekik, mert az az ők hasznukra lesz, hisz így ügyesednek, nőnek fel az élet igazi kihívásaihoz! Magunkat is ugyanezekkel a szavakkal kellene biztassuk, mert egészen biztos, hogy nincs előttünk olyan Isten akarata szerinti feladat, munka, mit ha alázatos kitartással felvállalunk, ne tudnánk jó végre vinni!
A bányászok szép köszöntésével kívánok jó munkát: Szerencse fel! 
Csaba t.  
Egy alkalommal  Jézus ezt  mondta a  zsidóknak: „Az  én Atyám  szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is.” E szavak hallatára a zsidók  még inkább az életére törtek,  mert nemcsak a  szombati nyugalmat szegte  meg, hanem Istent Atyjának mondta, és így egyenlővé tette magát Istennel. Jézus azonban tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú semmit  sem tehet önmagától. Csak  azt teheti, amit  az Atyánál lát.  Amit ugyanis  az Atya cselekszik,  azt cselekszi  a Fiú  is.  Az Atya  szereti a  Fiút,  és mindent megmutat neki, amit cselekszik. Sőt még nagyobb dolgokat is  mutat majd neki, hogy  csodálkozzatok rajta.  Amint ugyanis  az Atya  halottakat támaszt föl és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.
Az Atya nem ítél meg senkit sem, hanem az ítéletet egészen a Fiúra  bízta, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tiszteli. Aki a  Fiút nem tiszteli, az  nem tiszteli az  Atyát sem, aki  a Fiút küldte.  Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallgat az  én tanításomra, és hisz abban,  aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert  már átment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek: eljön az óra – sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.
Meghallják, és  életre  támadnak.  Amint  ugyanis  az  Atyának  élete  van önmagában, a  Fiúnak is  megadta, hogy  élete legyen  önmagában. A  Fiúnak hatalmat adott arra  is, hogy  ítéletet tartson,  mert ő  az Emberfia.  Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra,  amikor a halottak meghallják az  Isten Fiának szavát, és előjönnek  sírjukból. Akik jót cselekedtek,  feltámadnak az életre; akik  rosszat tettek, feltámadnak  a kárhozatra. Én  önmagamtól semmit sem tehetek. Amint (Atyámtól) hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a  magam akaratát keresem,  hanem annak akaratát,  aki küldött engem.”
Jn 5,17-30
Bővebben: 2017. március 28. – Kedd„Uram! Nincs emberem....." Oly sokfelől hallható ez a kiáltás! Sok magányos ember van aki szenved, akin nincs ki segítsen! Sok-sok gyermek némán, egyetlen könnycsepp nélkül sikolt, kéri, hogy segítsünk! Megsebzett tájak, romos épületek is némán kiáltanak, segítségünket kérik! Egész népek, nemzetek kiáltanak igazságos, szabadságunkat tiszteletben tartó béke után, biztonságot adó szervezett rend után, őszinte, vigasztaló, igaz emberi szó után!
Csodálom Jézus magatartását, megszakítja az útját, szerényen odamegy az emberhez és megszólítja: „Akarsz-e meggyógyulni?” Igen, Jézus kilép a saját világából és felkínálja a segítségét, nem tör ajtóstól az emberre, s mikor az segítséget kér, akkor minden fölösleges szöveg nélkül, a 38 éve béna emberhez így szól: „Kelj  föl, vedd ágyadat, és járj!”
Adná az Isten, hogy önmagunkba zárt önző világunk falait áttörve, felfedezzük a körülöttünk lévő, segítség után kiáltó testvéreinket, meghalljuk az ők sokszor hangosan ki sem mondott panaszát, és erővel, lendülettel, az ők segítségükre tudjunk lenni! Sokan némák, nem merik, nem tudják kimondani, talán meg sem tudnák fogalmazni azt, ami fáj nekik, csak szenvednek magányosan! 
Bethesda mindenütt ott van, a környezetedben lévő, segítséget kérő testvéredhez indulj el most! Igen, ezt az elmélkedést elolvasva, állj fel és indulj el, vagy legalább telefonon hívj fel valakit, kinek a te szavad, vigasztaló bátorításod örömet okoz! Lépj ki önzésed magányából, azok közül a falak közül, melyről azt hiszed, hogy megvéd, de mely csak megfojtja szeretetre, jóságra, örömre szomjazó lelkedet, és tégy jót szeretetből!
Jó utat, 
Csaba t. 
Kép: Petrozsényben, a Jézus Szívéről elnevezett gyermekvédelmi otthonunkban van egy kommunizmus alatt meggyalázott szétvert kápolna. Hosszú évekig itt tartották a bányászoknak az ateista nevelést, aztán romoson magára hagyták! A kápolnát kitakarítottuk, de úgy érezzük, hogy Isten azt akarja, hogy rendbeszedjük, felújítsuk, hogy legyen a Zsil völgyi magyaroknak egy diszterme, ahol nem csak imádkozhatnának, hanem egy - egy előadást, színdarabot is tarthatnának! Nekem ez a meggyalázott kápolna is szótlanul segítség után kiált!!
A húsvéti  ünnepekre Jézus  fölment  Jeruzsálembe. Volt  Jeruzsálemben  az úgynevezett  Juh-kapu  mellett  egy  fürdő,  amelyet  héberül  Beteszdának neveztek. Öt oszlopcsarnoka  volt, ahol  nagyon sok  beteg feküdt:  vakok, sánták és  bénák. Volt  ott egy  harmincnyolc éve  beteg ember  is.  Jézus látta,  ahogy   ott  feküdt,   és  megtudta,   hogy  már   régóta   beteg.
Megszólította: „Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg azt felelte: „Uram!  Nincs emberem, aki  levinne  a fürdőbe,  amikor  mozgásba  jön a  víz.  Mire  én odaérek, már más lép be előttem.”  Jézus erre azt mondta neki: „Kelj  föl, vedd ágyadat, és járj!” Az  ember azonnal meggyógyult. Fölvette ágyát,  és járni kezdett.  Aznap  éppen szombat  volt.  A zsidók  ezért  rászóltak  a meggyógyított emberre:  „Szombat van;  nem szabad  az ágyadat  vinned.”  Ő
azonban így válaszolt  nekik: „Aki meggyógyított,  azt mondta nekem:  Vedd ágyadat, és járj!” Megkérdezték tőle: „Kicsoda az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd ágyadat, és járj?” A meggyógyult ember azonban nem tudta, hogy ki volt az. Jézus ugyanis  továbbment, amikor tömeg verődött össze  a helyszínen.  Később  Jézus  a   templomban  találkozott  a   meggyógyított emberrel, és  ezt  mondta  neki:  „Látod,  most  meggyógyultál.  Többé  ne vétkezzél, hogy  valami  nagyobb bajod  ne  essék!” Az  ember  elment,  és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A  zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton cselekedte.
Jn 5,1-16
Bővebben: 2017. március 27. – Hétfő„Melyik órában lett jobban?” Időnk kevés! Mennyire használom ki az időt?! 
Jézus Krisztus, a három évnyi nyilvános működés "idejét" hihetetlenül jól kihasználta! Végzi a munkáját, közösséget alapít, tanít, gyógyít, bejárja egész szülőföldjét! Ott alszik ahova befogadják, azt eszik amivel megkínálják, de bármerre is megy, emberek gyógyulnak, talpra állnak, kiegyenesednek a gerincek, mosolyra igazodnak az arcok, és megfogják egymás kezét az emberek! 
Krisztusnak, az időt bölcsen kihasználó szép vonása felragyog az én életemben, arcomon? Vagy én csak rohangálok maradandó "csodák" nélkül, ülök ernyedten álmok, tervek hiányában!? Ki tudja hány év, nap, perc van még hátra az életünkből!?
Feladataink végzésére bátorítva, 
Csaba t. 
Kép: A Szászkézdi óra valóban az idő múlását mutatja.... elmúlt az idő felette....
Egy alkalommal  Jézus Szamariából  Galileába ment.  Jóllehet maga  mondta, hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn  Galileába érkezett, az  ottaniak szívesen  fogadták.  Látták ugyanis  mindazt,  amit  Jézus az  ünnepek alkalmából  Jeruzsálemben cselekedett,  mert ők  is  ott voltak az ünnepeken. Így  jutott el Jézus újra  a galileai Kánába, ahol  a vizet borrá változtatta.
Élt Kafarnaumban  egy királyi  tisztviselő,  akinek a  fia  megbetegedett. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment  hozzá, és kérte: jöjjön  és gyógyítsa  meg a fiát.  A gyermek  már halálán  volt. Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.”  A királyi tisztviselő azonban  így szólt:  „Uram, jöjj,  mielőtt meghalna  a fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj  csak! Fiad él.” Hitt az ember  Jézus szavának, és  elment.  Még  útban volt  hazafelé,  amikor  eléje  futottak szolgái, és  kijelentették,  hogy a  fia  él. Megkérdezte  tőlük:  „Melyik órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap  déltájban hagyta el a láz.”  Az apa visszaemlékezett, hogy abban az  órában mondta neki Jézus: „Fiad  él.”  Erre hitt ő maga, és vele  egész házanépe. Ez volt Jézus második  csodája,  amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).
Jn 4,43-54

Hírlevél



HTML formátum?

Joomla Extensions powered by Joobi

Böjte Csaba ofm gondolata

Ma 2019. július 19. péntek, Emília napja van. Holnap Illés napja lesz.

Magnificat donate

Szeretettel köszönöm a gyermekeink nevében az adományt! Csaba t.

Amount: 

Szentferencalapitvany.org

Keresés

Belépés

Ablak a végtelenre

Vegyük észre...

A Katolikus Egyház kétezer éves történelmében előforduló sajnálatos és szégyenteljes kisiklásokon, bűnökön lehet botránkozni, de legyünk legalább ilyen érzékenyek a mai korban meglévő igazságtalanságokra, erőszakra is!
Bővebben...

Ablak a végtelenre Android-on

Android okostelefonon és tableten is elérhető az Ablak a végtelenre című könyv napi kis adagokban.
Az app letölthető a Google Play-ből.

Facebook

Twitter

Facebook

Google Plus

YouTube