Bővebben: 2019. július 6. – SzombatBöjt?! Bizonyos szavak, tettek után érezzük mi magunk is, hogy ez nem volt jó, tévedtünk, rosszat tettünk, bűnt követtünk el! Világunkat, de egymást is - akiket pedig szerettünk - sajnos gyakran mérhetetlen kapzsisággal feléljük, megemésszük, tönkre tesszük! Biztos, hogy mindannyiunk életében eljön az igazság pillanata, mikor szembenézünk akarva, akarattal saját szavaink, tetteink vagy éppen a mulasztásaink következményeivel! A szégyenkezésen túl van amikor úgy érezzük, hogy megérdemeljük a büntetést! Igen, bűnös, rossz tetteinkért nem csak más, de mi magunk is megbüntethetjük önmagunkat, bűnbánatot tartva jóvá tehetjük botlásainkat, lemoshatjuk vétkeinket! Isten nem azt akarja, hogy vesztett csaták tragikus áldozatai legyünk, hanem azt, hogy megtérjünk és bűnbánatot tartva a szeretetben újjászülessünk! Sokféle bűnbánat tartás van, ilyen a böjt, a virrasztás, a zarándoklat, de számomra ilyen a gyermekek iránti önzetlen jócselekedet is! Ezért Szent Kristóf egyik példaképem!
Kristóf alakja a múlt ködébe vesz, de élete, példája ma is irányt mutat! A jól megtermett férfi felajánlotta szolgálatát a királynak. Azt, hogy mi minden történt az életében nem tudjuk, de miután rájött, hogy az ördögnek szolgál, megtér, Krisztus keresztjébe kapaszkodik és bűnbánatot tartva új életet kezd! Kristóf a testi adottságait felhasználva révész lesz, kunyhót épít egy rohanó hegyi folyó partján és segíti átjutni az embereket a veszélyes gázlón! Az életrajzában olvassuk: "egy éjjel úgy hallotta, mintha a nevén szólították volna. Egy szegényes külsejű gyermek állt kunyhója előtt, és a segítségét kérte. Kristóf szívesen teljesítette kérését, már csak azért is, mert a kicsi könnyű tehernek ígérkezett hatalmas vállai számára. Amint azonban a folyó közepe felé tartott, a teher mind nehezebb lett, mintha ólmot cipelt volna. Csaknem a víz alá merült a súlya alatt, s minden erejét össze kellett szednie, hogy átérjen a túlsó partra. Ott azután a kisfiú elmagyarázta Kristófnak a keresztség misztériumát, és azt mondta: ,,Ami a válladat nyomta, több volt, mint az egész világ. A Teremtőd volt az, akit áthoztál, én ugyanis az a Krisztus vagyok, aki a leghatalmasabb és akinek szolgálni akartál.''
Gyermeket vállalva, a legkisebbek gondját, baját, terhét vállunkra véve és azt jó szándékkal, alázattal hordozva bűnbánatot tarthatunk, új életet kezdhetünk! Társadalmunkból sok-sok jól nevelt, vidám gyermek, fiatal hiányzik! Lelkiismereted önzőségedért, megbánt bűneidért vedd Szent Kristóf példájára a válladra a gyermeket és vidd át a nemlétből a létbe, a tudatlanság partjáról a tudás, a művészetek, az értelmes élet partjára! Mint kézműves, szakács, tudós, művész vagy sportoló ha mindazt, mit tudsz átadod a gyermekeknek, hordozva egy - egy kamasz terhét, biztos, hogy Isten előtt kedves böjtöt vállalsz! De ha úgy érzed, hogy semmihez nem értesz, akkor is segíthetsz a gyermekeket vállaló nagycsaládoknak, de akár egy gyermekvédelmi intézetnek is, hozzánk is bekopogtathatsz felkínálva önmagadat, türelmedet, azokat az éveket melyekkel Isten megajándékozott téged! Ha nem tudod, hogy merre is menj, állj meg a rohanó élet partján és jó szándékkal, a tőled segítséget kérőknek légy a szolgálatára! Mi is a Szent Ferenc Alapítvány házaiban jó keresztény munkatársakra várunk!
A gyermeket ha a válladra veszed és az ő terhét hordozod, akkor sok bűnöd bocsánatot nyer, mert nagyon szerettél!
Testvéred, 
Csaba t.
Evangélium
Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem tesz régi ruhára új szövetből foltot, mert az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe: mert így kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való; akkor mindkettő megmarad.” 
Mt 9,14-17

Bővebben: 2019. július 2. – KeddSzűz Mária látogatása Erzsébetnél (Sarlós Boldogasszony)
Még csak most kezdődött a szép nyári vakáció és lám-lám a napraforgó már milyen nagyra nőtt! A növények kihasználják a bőséges esőt és az áldott meleget, a ragyogó napfényt és nagyra nőnek, gyümölcsöt érlelnek! Az egyszerű nővények életében az idő nem hiába telik, naponta nőnek, erősödnek, s már roskadoznak a bő termés súlya alatt! Minden egyes kis palánta nagyra nőtt, saját hivatását betöltve keresi a ragyogó nap áldott sugarát, hogy szépen beérlelje a rábízott sok-sok parányi "gyermekét"! 
Kezünkből, bárhogyan is szorítsuk, mint drága aranypor a szélben peregnek ki a vakáció visszanemtérő percei, órái, napjai!! Mennyire használom ki az áldott időt!? Telnek a napok, fogy a vakáció, a lehetőség arra, hogy olvassak, tanuljak, felfedezzem, bebarangoljam szellemi, fizikai szülőföldemet, azokat az értékeket, melyeket magamba zárva én magam is több, értékesebb, szebb leszek, lehetek! A szépen pompázó napraforgó, akárcsak  az Ószövetség utolsó nagy prófétájának, keresztelő Szent Jánosnak édesanyja Erzsébet, vagy Megváltónk drága édesanyja Mária, befogadták az áldást, igent mondtak a nap mint nap, csendben kibontakozó életre! Mindaz ki igent mond az életre, a növekedésre, az büszkén mondhatja Máriával: "lám ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék." 
E szép ünnepen szeretettel gondoljunk Erzsébetre, Máriára! Ott állnak példaképül előttünk, áldott állapotban egymást átölelve, örömükben kacagva, sírva, Isten szeretetét, jóságát áldva, ajándékait köszönve! Egyik sugárzóan fiatal, másik érett felnőtt nő, de mindketten az élet hordozásának az örömében, az anyaság fényében ragyognak, boldogok!
A napraforgónak minden idő jó volt és nagyra nőtt! Erzsébetnek a maga idős kora, Máriának a zsenge fiatal kor egyaránt alkalmas idő az Isten adta gyermek vállalására, kihordására! A feladat mely alatt ők is roskadoznak, örömmel, fénnyel tölti be a szívüket, értelmet ad a nyár elpergő napjainak! A szülés fájdalma kiteljesülés, magzatuk iránti végtelen szeretetüknek!
Jézus szeretettel szól hozzánk: biztatlak benneteket, hogy menjetek, és teremjetek gyümölcsöt! Azt akarom, hogy maradandó gyümölcsöket teremjetek! Az Atya meg adja nektek, amit csak kértek tőle a nevemben.  Jn 15,16 
Jézus Krisztus örök érvényű szavaival biztassuk magunkat a pergő, fogyó nyári vakáció napjaiban, hogy a fák, a növények, a drága  Szűzanya vagy Szent Erzsébet példájára mi is használjuk ki az időt gyümölcstermésre, teremtő Istenünk akarata szerinti élet szolgálatára!
Szeretettel, 
Csaba t. 
Kép: Napraforgók - 2019 július 1-én fényképeztem Székelyhíd határában!
Evangélium
Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” 
Mária megszólalt: 
„Magasztalja lelkem az Urat, 
és szívem ujjong megváltó Istenemben! 
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, 
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. 
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve! 
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt. 
Nagyszerű dolgot tett karja ereje, 
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. 
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, 
és felmagasztalta az alázatosakat. 
Az éhezőket elhalmozta minden jóval, 
de a gazdagokat elküldte üres kézzel. 
Felkarolta gyermekét, Izraelt, 
megemlékezve irgalmasságáról, 
amint atyáinknak megígérte: 
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!” 
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.  
Lk 1,39-56

Bővebben: 2019. június 28. – Péntek, Jézus szent szíveGyönyörű kép..... én is fényképeztem Máté Bence tóparti lesében kócsagokat, így tudom, hogy amit látunk az egy háromdimenziós csatatér! Bármerre is nézel a természetben, bármennyire is szép egy kép, tudnunk kell, hogy az amit látunk nem más, mint harc az életért! Világunkban annak mi él, a létét fenn kell tartania, semmi nem jár ingyen, hisz maga a létezés nem más, mint a létért való szakadatlan küzdelem! Győzöl vagy legyőznek, zsákmányolsz vagy te magad leszel a zsákmány, választhatsz! A történelmet ha olvassuk, láthatjuk, hogy ez így volt az emberek világában is, sokfelé még ma is így van! Egy kegyetlen világban élünk, a mi reményünk, hogy a megváltónk Jézus Krisztus eljött közénk, hogy ezt a csatateret szentséges szívének szeretetével megszentelje! Isten azt akarja, hogy ne egymást győzzük le, hanem összefogva szárnyaljunk, a poros földön való totyogásra kényszerítő nehézségek fölött együtt diadalmaskodjunk! Nekünk nem egymást kell legyőznünk, hanem együtt kell Isten országát, az általunk lerombolt, elvesztett Édenkertet felépítsük! 
Testvérek vagyunk, ne a mindennapi betevő falatokért, a kócként ellobbanó hatalomért, a porladó anyagi javakért marakodjunk, hanem egymást megbecsülve, összefogva építsük azt az országot, melynek királyi termében, a lelkiismeretünk szentélyében trónoló Krisztus az Úr! Külön- külön elveszünk, de együtt, közösen erősek vagyunk, ezért bizalommal összefogva az elveszett századik testvérünket is keressük fel! Az elsodródott, leszakadó, magányos testvérünket jó szóval, szeretettel, őszinte párbeszéddel győzzük meg, hogy szükségünk van rá! Örvendjünk a legkisebb testvérünknek is, annak, hogy ő megszületett, hisz benne olyan értékeket, kincseket ajándékoz világunknak az Isten, melyek létéről lehet, hogy még ő sem tud, de melyeknek ő az őrzőjük, ezért egyedül ő oszthatja szét!
Jézus szentséges, dobogó, szerető szívének élő sejtjei vagyunk, összetartozunk! Egymásba marva önmagunkat bántsuk, testvéremet megszólva, elítélve, kirekesztve önmagamtól veszem el a levegőt, a fényt, a kibontakozás lehetőségét, hisz mi csak csapatban, együtt létezhetünk! Krisztus dobogó, lángoló szíve az én szívem is, hisz benne élek, általa, vele emelkedhetek az állatok szintjéről a természetfölötti világba, a szeretet országába! A kereszténység nem egy lecsengő múlt fáradt tanítása, hanem az egyetlen, - Mesterünk szerint is - keskeny, meredek ösvény mely a holnapba vezet! Minden más, rőzselángként ellobbanó tanítás,- legyen az kommunizmus, fasizmus vagy az éppen áldozatait most szedő liberalizmus - zsákutca, vakvágány, mely az embert önmagával, de a testvérével szembe is fordította, pusztítja!
Jézus Szentséges szíve mely nagypéntekeken átdöfve is dobog, szeret, olyan csodálatos szimbólum, melynek zászlaja alatt mi, az Isten országát építő jó szándékú kisiparosok gyülekezhetünk! Jézus Krisztus mennybemenetele által megdicsőült, töviskoronával ékesített szíve, mely mellett ott ragyog Mária hét tőr által sebzett és mégis bennünket szerető szíve olyan szentély, melyben mi magunk is újjászülethetünk! Igen, mert mi nem gyilkos, rákos daganatok akarunk lenni népünk életért küzdő, ziháló testében, hanem Jézus szentséges szívének példájára, akár a kereszten is életet osztó, irgalomért esdő őszinte Szeretet! Mindaz miben hiszek s mit, mint keresztény szerzetes pap zászlóként az emberiség előtt magasba akarok emelni az nem más, mint Jézus Krisztus elutasított majd átdöfött szíve mely harmadnap feltámadt, hogy mintha mi sem történt volna tovább szeressen, bizalommal utat mutasson a Szentháromságos Egyisten szeretetközösségének lakodalmas asztalához! 
Kisebb testvéri szeretettel, 
Csaba t.
Abban az időben: Jézus ezt a példabeszédet mondta: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat! Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre.” 
Lk 15,3-7

Bővebben: 2019. június 27. – Csütörtök, Szent László királyAlattomos szándékkal keresik fel Jézust, de a mi Mesterünk nagysága az, hogy a tanításában összezavarni akarók kötekedéséből is képes jót, örök igazságot kihozni! Jézus nem veszi fel az őt becsapni akaró emberek alattomos stílusát, hanem megfogalmazza a Szentírás egyik legfontosabb tanítását, a Főparancsolatot! A rosszból is jót kihozni, a botlasztóból dobbantót alkotni, na ez Jézus Krisztus stílusa! A mi Tanítónk az eléje rakott akadályon nem átesik, a csapdába nem belesétál, hanem dobbant egyet rajta és jóságosan tanítva még magasabbra emelkedik! 
Ma Szent László ünnepe van! Az országra törő kun sereg rabol, fosztogat, kegyetlenkedik! Ez egy fájdalmas, rossz dolog, de az ellenséget legyőző, a betörő kunokat megkeresztelő, az országba a fosztogatókat letelepítő király a rosszból jót hozott ki, hisz e kunok leszármazottaival békében e föld népével együtt dolgozott, építteti az országot, háborúba együtt védi a drága szülőföldet! 
Vannak sértő, bántó, kellemetlen dolgok, de önmagában semmi sem rósz, a mi hozzáállásunktól válik egy dolog igazán rosszá, fájdalmas bukássá, kudarccá!! Az igazi nagyság a legfájdalmasabb helyzetekből is képes jót kihozni, és ez a kereszténység lényege! Krisztust követő kezében az eldobott kő az épület szegletkövévé válik, mert ő nem az igazát keresi, hanem a szeretet mindenekfölötti győzelmét akarja, ezért fárad, tűr, szolgál! Jézus kezét fogva hisszük, hogy életünk legfájdalmasabb kérdéseire is van egy olyan megoldás, melyben senki nem lesz vesztes, hanem a szeretett diadalmaskodásában mindenki győzedelmeskedik!
Szeretettel, 
Csaba t. 
Kép: Csíkszentsimoni Szent László Kollégium lovász diákjai
Evangélium
Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: „Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?” Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.”  
Mt 22,34-40

Bővebben: 2019. június 26. – SzerdaGyümölcsös kertben sétálni és megcsodálni, megkóstolni az érett gyümölcstől roskadozó fa ízletes termését, nagyon jó! A szászvárosi kis kertünkben egy nagy szemű cseresznyefa gyümölcsét majszolva, teremtő Istenem csodálatos gyümölcsöskertjére gondolok, a bennünk és körülöttünk kibomló csodálatos univerzumra! Mennyei Atyánk szeretetének, bölcsességének, kitartó, gondviselő kemény munkájának a gyümölcsei a csillagok milliárdjaiból álló galaxisok, a Tejútrendszer eldugott szegletében a drága Napunk körül keringő csodálatos kék bolygónk, e termékeny föld, melyet végtelen türelemmel az atomoknál is parányibb részecskékből épített fel a mi Istenünk, hogy a nemlétből a létbe emeljen bennünket!
Isten képére, hasonlatosságára születtünk, nekünk is a magunk módján meg kell teremtenünk bölcs szeretettel a magunk kisebb - nagyobb galaxisait! Jézus gyümölcsöt keres a fán és nem akármilyent, hanem finom, ízletes, jó gyümölcsöt szeretne találni! A fa értékét az általa megtermett gyümölcs értékében látja a Mester! Mindannyian Isten nagy kertjében lassan termésre fordulván, a szeretet, a jóság, az irgalom értékes gyümölcseit kell, hogy teremjük nap mint nap! Nem elég, hogy szép zöld levelekbe öltözve pompázik egy fa, nem elég, ha kemény munkával olyan gyümölcsöket terem mi senki számára nem hasznos, a terméketlen fügefát megátkozó Mesternek ez nem elég!
Számunkra sem elég ha csak magunk vagyunk, ha önző módon az általunk megtermelt szellemi, lelki, anyagi javak csak minket szolgálnak öncélúan! Nem elég ha csak képezzük magunkat, diplomát halmozunk diploma hátára, az sem elég ha csak magunk számára teremtünk kényelmes egzisztenciát! Nem elég ha nyaralás címszó alatt körbejárjuk a világot, hogy itt is ott is élményeket, lim - lomokat vásároljunk, porosodó emlékeket gyűjtsünk! Nem elég, mert Isten gyümölcsöt keres a fán, a szeretet bölcsen kitervelt, kemény munkával megvalósított értékes gyümölcseit keresi Teremtőnk az életünkben!
Természetesen Isten nem csak, a kritikusok keménységével keres életünkben az értékeket, hisz Jézus mondta: "Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves, ti vagytok a szőllővesszök!" Teremtőnk meg is tesz mindent, hogy mi magunk is gyümölcsöt teremjünk, maradandó gyümölcsöt! Ez nem csak az életünk célja, hanem boldogságunk forrása is! Hiszem és vallom, hogy jó dolog gyümölcstől roskadozva élni, búzamagként jó földbe hullni, hogy ott elhalva százszoros termést hozzunk! Jézus Krisztus a mi Megváltónk maga is gyümölcsöktől roskadozva azt akarja, hogy: "az én örömöm a ti örömötök legyen és örömötök maradandó legyen!
Teremtő Istenünk képére, hasonlatosságára átalakulva, lépjünk rá a boldogságra vezető útra, az önzetlen szeretet bölcsen kitervelt gyümölcsérlelés keskeny, meredek útjára.
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Virágba boruló cseresznyefa.
Evangélium
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, belül azonban ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e a tövisről szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak, és tűzre vetnek. Tehát: gyümölcseikről ismeritek fel őket.” 
Mt 7,15-20

Bővebben: 2019. június 25. – Kedd"....szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják!" Mt 7,12
Ma, július 25-én, reggel próbáltam felidézni azt a napot, a harminc évvel ezelőtti gyulafehérvári szentmisét, melyben engem is szentéletű Jakab Antal gyulafehérvári megyéspüspök pappá szentelt! Felkeltem és arra gondoltam, hogy mivel is ajándékozhatnám meg magamat ezen az áldott szép napon! Elővettem a rózsafüzért és le - fel sétálva szobámban, elkezdtem imádkozni! Jól esett az imádság csendjében Istenhez emelni a lelkemet, jó volt érezni, hogy én e napon sem akarok ennél több, szebb ajándékot, más ünnepet, mint teremtő Istenem áldott jelenlétében dolgozni!
Hálatelt szívvel köszönetet mondok mert 30 év papi szolgálattal ajándékozott meg az Isten, méltónak talált arra, hogy egyszerű papjaként hirdessem a nagyvilágban az evangéliumot. Az elmúlt évek minden - imában, munkában gyermekekkel, felnőttekkel vesződve, kacagva - eltöltött percéért hála és köszönet van a szívemben! Minden egyes kicsi vagy nagy emberkéért hálát adok Teremtőmnek, azokért is akik kérték, elfogadták a szeretetemet, azokért is akik átkaroltak, felemeltek a maguk szeretetével! Természetesen azokért is hálát adok, akik őszinte víruskeresőként ráirányították figyelmemet a hibáimra, bűneimre, hiányosságaimra, a nehéz percekben, a kísértésekben derül ki, hogy mi is lakik az ember fiában!!
E napon megállva, az elmúlt évekre visszanézve, ha valami fáj, akkor az az, hogy ebbe a harminc évbe a szeretet, munka mellé milyen sok lim - lom fecsegés, lötyögés is belekerült az életembe! Az Úr elvetette a jó magot, de esténként jön a gonosz és konkolyt hint az élet legcsodálatosabb termőföldjébe, a lelkünkbe, a szeretet szülőföldjébe, hisz onnan nő ki minden szó, cselekedet, érték! Hordozom magamban a konkolyt, olyan gyarlóságokat, bűnöket, melyektől azt hittem, hogy sokkal könnyebb lesz megszabadulni, de melyek kérlelhetetlen potyautasként velem tartanak! Bűneink mohó paraziták, melyek felfalják az Isten és ember szeretetre kapott drága időt, energiát!
A harmincas kilométerkőnél előre nézve egy dolgot szeretnék kérni Megváltótól! Isten gyermekeinek szabadságát, békéjét, teremtő, alkotó erejét kérem, hogy a rám bízott nagycsalád apraját, nagyját testi - lelki épségben ne csak meg tudjam őrizni, hanem a növekedésben, kibontakozásban eredményesen szolgálni is tudjam!
Számomra ez a keskeny, meredek út az öröm, az élet útja, gyarlóságaim ellenére is ez a csodák földje, hol nap mint nap gyermekeink életében, környezetemben bármerre is nézek megtapasztalhatom Teremtő Istenem hozzánk lehajló jóságát, gondoskodó szeretetét, azt a hatalmas életerőt, mely virágba borítja, termővé teszi a világunkat!
Alázattal az úton tovább menve, 
Csaba t.
Evangélium
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne vessétek oda a szent dolgokat a kutyáknak, és ne szórjátok gyöngyeiteket a sertések elé, hogy lábukkal el ne tapossák azokat, és megfordulva, szét ne tépjenek titeket is. Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik! Ez ugyanis a Törvény és a próféták tanítása. A szűk kapun menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a romlásba visz, és sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják! 
Mt 7,6.12-14

Harsányi Lajos : A levita énekel
Engem az Úr ragadott el magához,
Õ tette Szent palástját vállaimra,
Azóta látok minden égi titkot,
enyém az arany, tömjén és a mirha.
 
Szép ezüst ékszer, Anyám búcsúcsókja,
a Földrõl csupán ezt hoztam magammal,
E helyre, mely az örök lét küszöbje,
melyen úgy állok, mint egy fényes angyal.
 
Nem értitek mivé lettem e percben,
mily szédületes magasokban állok,
Hogy mily kicsinyek hozzám a hegyek mind,
s az ûrben száguldó csillagvilágok.
 
Az Õ hatalmas Szent aranykeze most,
miként örök tûz, pihen áldva rajtam,
Én választottam a legszebb világot,
a legbölcsebb igéket mondja ajkam.
 
Én nálam szebbet senki nem dalolhat,
én nálam szebbet senki sosem látott,
Ó, ihletésim szárnyas víziói,
a nagy világ bámulni fog rátok.
 
Most sanda szem bután rám meredhet,
sok irigy ajk kiálthat utánam,
Meg nem sebez hegye mérges nyilaknak,
örök halmokra lépett már a lábam.
 
És fönt a halmon minden aki tiszta,
a Szent, a nép: az én dalom dalolja,
És inkább meghalok, semhogy akárki
a dicsõségem egyszer megrabolja.
 
Ó szálljatok ezüst galambok, évek,
majd roppant angyal száll a tengerekre,
Megesküszik halhatatlan nevekre,
hogy vége van a szárnyas Szent idõknek.
 
Akkor lehull a szemrõl minden fátyol,
akkor kitágul szeme mindeneknek,
És fényben látnak engem: ihletettjét
a legnagyobbnak, az örök Istennek.
Harsányi Lajos (Nagyigmánd, 1883. szeptember 29. – Győr, 1959. november 2.) magyar költő, író, római katolikus pap, a magyar katolikus líra egyik megújítója. A bábolnai gazdaság irodatisztjének fia és egy falusi kántortanító unokaöccse volt.

 

Bővebben: 2019. június 24. – HétfőKeresztelő Szent János születése
„Mi lesz ebből a gyermekből?" Lk 1,57
A tanév végén gyermekeink tanulmányi eredményeit vizsgálgatva, a viselkedésüket "elbírálva" sokszor feltettük mi is magunkban a kérdést: „Mi lesz ebből a gyermekből?" 
A tegnap kollégákkal ültünk össze Szencsedben, a tanév végét egy szentmiseáldozatban megünnepeltük, majd az ebéd után leültünk kávézni, beszélgetni. Ez alkalommal az elmúlt években végzett, a régebben kirepült, hajdani diákjainknak a sorsa felől érdeklődtem! A kollégák szerre beszámoltak a nagyra nőtt gyermekeinkről, elmesélték, hogy kinek, hogy alakult az élete! Sokuknak családjuk, gyermekük van! Egy hajdani lányunknak (igaz, hogy csak rövid ideig volt nálunk) már hat édes gyermeke van. 
A beszélgetés során egyértelművé vált, hogy rövid távon sok kudarcot élnek meg a pedagógusaink, nehéz egy - egy igazságot, értéket elfogadtatni a gyermekekkel, leültetni tanulni elvont tananyagot, viselkedni mindenféle előírás szerint, de ahogyan  az évek telnek, az intézményeinkből kikerülő, a mindennapok nehézségeivel találkozó hajdani diákjaink megértik nevelőik rég elhangzott bölcs szavait, és elkezdik értékelni mindazt, mit Isten nevében adni tudtunk nekik! Ezért is kell szeretettel, jósággal, alázattal, de ugyanakkor végtelen türelemmel, kitartással tenni azt a jót, melyre mint "szülők" vállalkoztunk!  
Egy igazi, jó pedagógus nem rövidtávú szeretetre vágyik a gyermekei részéről, hanem azt akarja, hogy 20-30 év múlva szorítsák meg a kezét és köszönjék meg az élet sűrűjében helyüket megtaláló, megálló gyermekeink azt amit értük tettünk!  Egy igazán jó pedagógus munkája csak az idő múlásával érik be! 
Nagy kérdés: „Mi lesz ebből a gyermekből?" Sok-sok pozitív példa ellenére is az ember szívét ez a kérdés marékra szorítja, és térdre kényszerít, imádságra sarkal! Oly sok veszély van ezen a földön, imádkozzunk az Isten által ránk bízott gyermekekért! 
Szeretettel, 
Csaba t. 
Evangélium
Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.” A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett. 
Lk 1,57-66. 80

Bővebben: 2019. június 23. - Vasárnap Isten mindig is közösséget építve táplálja gyermekeit! Ádámmal, Ábrahámmal, mindenkivel, ki igent mond az Ő hívására szövetséget köt, közösséget vállal! „Ki az én anyám? Kik az én rokonaim?” - Teszi fel Jézus a kérdést, és nyomban mondja is Ő maga a választ! - Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám!” Mk 3,31
A csodálatos kenyérszaporítás története gyönyörű! Próbáljuk elképzelni, ahogyan hívja és fogadja Jézus, ott a természetben az embereket!! És az emberek, mindenféle rendű és rangú férfiak, nők és gyerekek csak jönnek, jönnek sűrű sorokban, lassan ellepik a tájat! Mindenkinek van egy kérdése, gondja, baja, mivel Jézushoz sietnek! És Jézus tanít, vigasztal, gyógyít, senkinek nem fordít hátat!! Esteledik, az apostolok szeretnék hazaküldeni az embereket, de a Mester ragaszkodik mindenkihez, aki hozzá jött! 
Próbáljuk lelki szemeinkkel látni, ahogyan az esti szürkületben, az a több mint ötezer ember, ötvenes csoportokban szépen letelepítve ül egy hatalmas mezőn, és ott áll középen ragyogó fehér ruhában Krisztus és mindenkinek jóságosan enni ad!! Egészen biztos, hogy az ember között voltak tolvajok, gonosz csalók, a farizeusok megbízottjai, Heródes besúgói! Jézus nem tesz különbséget köztük, nincs porció, itt mindenki jóllakik, bőségesen kap eledelt úgy, hogy még meg is marad!! Döbbenetes, Jézus nem mondja azt, hogy csak a jók, a kiválasztottak, azok akik megérdemlik, azok nyúljanak az ennivaló után, ő felkelti napját jókra, gonoszakra egyaránt!! Minden éhező embernek, mindenkinek, ki kér, annak enni ad bőségesen!!
Milyen jó lenne, ha az Istennek ez a befogadó, a közösséget jóságosan tápláló, a bajban segítő szép vonása felragyogna az én arcomon is!! Ki megáll a sátram előtt, azt fogadjam be és osszam meg vele a kenyeremet! 
Szeretettel, 
Csaba t. 
Evangélium
Jézus egy magányos helyre vonult apostolaival. A nép megtudta és utána ment. Ő szívesen fogadta őket, és beszélt nekik Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek nála, azokat meggyógyította. 
A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: „Bocsásd el a népet – figyelmeztették –, hogy a környékbeli falvakban és tanyákon szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt elhagyatott helyen vagyunk.” „Ti adjatok nekik enni” – válaszolta. „Csak öt kenyerünk és két halunk van – mondták. – El kellene mennünk, hogy ennivalót vegyünk ennyi népnek.” Mintegy ötezer férfi volt ott. 
Akkor meghagyta tanítványainak: „Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban.” Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan. Jézus pedig kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, megáldotta azokat. Majd megtörte, s tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek. 
Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárra való maradékot szedtek össze. 
Lk 9,11b-17

Bővebben: 2019. június 22. – SzombatKedves Érettségiző Fiatalok!
"Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani? És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok hát,..." Mt 6,24
Imádságos szeretettel gondolunk ezekben a "vizsgás" napokban rátok, kedves végzős diákjaink! Kérjük a jó Istent, hogy segítsen benneteket életetek meghatározó napjaiban jó eredményeket elérni! Természetesen nem csak azért imádkozunk, hogy mindenből jó jegyeket kapjatok, hanem azért is, hogy saját életeteket, mint nagykorú keresztények szépen kézbe is vegyétek és nap mint nap jó döntéseket hozzatok! Felnőttetek, tudnotok kell, hogy bárhogyan is döntötök, az én szívemben mindig van egy kis zug számotokra! Isten nevében fogadtalak be és Isten örök szeretettel szeret titeket s én is, mint Mesterem nyomába botorkáló emberke, szintén örök szeretettel szeretnélek szeretni benneteket!
Az alapítványnak a házai a ti házaitok is! Kolozsváron a Szent Klára Otthonban 3-4 hely üresedik meg most a nyáron! A vásárhelyi Otthon is nyitva áll előttetek, de Nagyváradon, Csíkszeredán is vannak főiskolák, egyetemek, így ha valaki tovább akar tanulni, ezeken a helyeken tudunk nektek otthont biztosítani! Aki nem akar tovább tanulni, az is maradhat a házainkban míg munkát keres, míg a saját lábára nem tud állni! Legyetek ügyesek, vegyétek kezetekbe saját életetek irányítását, és ha a hullámok átcsapnak a fejetek felett, ne feledjétek, a Szent Ferenc Alapítvány nagy családja, a ti családotok mindig, mindenben mellettetek áll! 
Imádságos szeretettel várunk minden hírt tőletek, 
Csaba t.
Kép: Végzős lányaink......
Evangélium
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek: ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani? És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga baja.”  
Mt 6,24-34

Bővebben: 2019. június 21. – PéntekA kedves kollégáimmal, itt ezen a földön olyan kincseket gyűjtöttünk össze, melyet egészen biztos, hogy sem a moly, sem a rozsda nem tud megrágni, nyüzsgő, aranyos, kedves gyermekeket!! Élő lelkeket, de melyre a rozsdánál, molynál is nagyobb veszedelmek leselkednek!!
Így tanév végén, a házainkat hosszan járva, számba vettem a gyermekeket! A  tanulmányi eredményeiket átbeszéltük a nevelőkkel, tanárokkal, kaptam hideget, meleget egyaránt. Meghallgattam a viselkedésükkel kapcsolatos észrevételeket, jót is, a rosszat is, mert vannak első tanulóink, mindenben kiváló diákjaink, de sajnos lógások és bukások is voltak az elmúlt tanévben!! 
Most forgolódok Nagyváradon a szobámban és próbálom a sok - sok adatot átlátni, feldolgozni! Vannak félelmeim, szorongásaim, vajon megtettünk mindent egyik - másik gyermekünkért, kollégáért!? Vagy talán túl sokat is öntözgettünk közülük néhány csemetét!! Érzem határozottan a korlátaimat, munkatársaim értékeit, de hibáit is tisztán látom!! Nehéz több mint kétezer lélek sorsát hordozni!! Most így elalvás előtt egy tized rózsafüzért elmondva, teremtő Istenem kezébe helyezem nagycsaládomat, mert Ő a jó pásztor, a gyerekeim, a kollégáim, a támogatóinknak is a pásztora! Szeretném hinni, hogy én is az Övé vagyok, kócos terelőpulija, a nagyszájú pásztorkutya!! Az évet lassan lezárva, csendben a gazdám lábához kunkorodva, gondviselő jóságában bízva álomra hajtom a fejemet!!
Szeretettel, 
Csaba t. 
Evangélium
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, a tolvajok meg kiássák és ellopják. Gyűjtsetek inkább kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda meg nem emészti, sem a tolvajok ki nem ássák és el nem lopják. Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved is. A test világossága a szem. Ha szemed ép, egész tested világosságban lesz. De ha szemed elhomályosodik, egész tested elsötétedik. Ha tehát a világosság benned sötétség, maga a sötétség mekkora?”  
Mt 6,19-23

Bővebben: 2019. június 20. – CsütörtökA mennyei Atya kérése a tízparancsolatban nagyon világos! "Uradat, Istenedet imádd!"
Na de mit is jelent Istent imádni, lángoló szeretettel szeretni? Jézus Krisztus életével megmutatta, hogy hogyan is kell Istent szeretni! Mesterünk egész élete egy hatalmas kinyilatkoztatás, feltárta előttünk, Ő mind valóságos ember, hogy milyen élő, mély, örömteli lehet Isten és az ember viszonya! A mai evangéliumban arra is megtanít, hogy hogyan imádkozzunk! 
Induljunk el a felfedezők hatalmas kíváncsiságával az imádság útján és gyakran, átelmélkedve, nagy-nagy szeretettel ismételgessük Jézus Krisztus által megfogalmazott és az evangélisták által megőrzött, mennyei Atyánkhoz szóló drága szavakat!
Miatyánkot mondva, 
Csaba t. 
Kép: Szent Ferenc imádkozik
Evangélium
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok: 
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, 
szenteltessék meg a te neved; 
jöjjön el a te országod; 
legyen meg a te akaratod, 
amint a mennyben, úgy a földön is. 
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; 
és bocsásd meg vétkeinket, 
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; 
és ne vígy minket kísértésbe, 
de szabadíts meg a gonosztól! 
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.”  
Mt 6,7-15