Napi evangélium

Szűz Mária szent neve napja

E szép napon Máriát, mennyei édesanyánk nevenapját ünnepeljük! Mi mással köszönthetnénk a Boldogságos Szűzanyát, mint azzal, hogy szent Fia kérésére mi is a szeretet útjára lépünk! Kezdjünk el szeretni, ott ahol vagyunk és azt akit aznap az élet elénk hoz! Ne válogassunk, legyünk kedvesek, szívélyesek minden emberhez, jó cselekedeteink illatos virágok, melyeket átnyújthatunk szeretettel Máriának az ő nevenapján! Természetesen elindulhatunk tudatosan jót cselekedni, meglátogathatunk egy beteg idős embert vagy akár egy gyermekvédelmi központot is. Ferenc Gizella, a képen látható lány már sokszor önkénteskedett a házainkban. Mi mindig komoly partnerek vagyunk azokkal akik szeretnének valami jót cselekedni, játékban, fagyizásban, egy kiadós tereferére akármikor vevők vagyunk. Ahogyan útra kelünk és elmegyünk egy jó meleg fürdőbe, hogy testünket egy kicsit kényeztessük, miért ne ajándékozhatnánk meg magunkat az önzetlen jó cselekedet csodálatos örömével? Nálunk most a hétvégén is, Déván a motoros találkozón egy kiadós lelki wellness vár rád a gyermekeink körében!

Gyűjtsek egy csokorra való jó cselekedetet és köszöntsem fel tudatosan Máriát, aki egészen biztos, hogy Jézus után e világon a legjobban szeret bennünket!

Szeretettel, 

Csaba t.

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok, így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”

Lk 6,27-38

Jézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani kezdett. Lk 6,6Szegedi Fegyházban jártam a híres Csillagbörtönben, ahol több mint 1500 elítélt várja a szabadulást. A börtönparancsnok mondta: itt egy elítélt átlagban több mint 11 évet ül. De a sok éves statisztika alapján, az itteni rabok átlag iskolázottsága nem éri el a hat osztályt. Nagyon fontos, hogy a gyermekeinket összeszedjük és iskolába járassuk. Ne maradjon egyetlen gyermek se ki a kötelező oktatásból! Jézus Krisztus, feltámadása után tanítványainak nem azt mondta, hogy menjetek és csillapítsátok le a tengerek háborgását, vízből teremtsetek bort, kőből kenyeret, hanem azt mondta, hogy menjetek és tanítsatok minden népet. Tanítsátok meg, hogy háborgó tengeren is, az élet nehézségei közepette is, hogy lehet becsülettel életbe maradni. Tanítsátok meg, hogy összefogással, kitartó munkával, hogy lehet édes anyaföldből, napfényből, esőből bort, kenyeret, megélhetést teremteni szeretteink, népünk számára. Jézus maga is tanított, s tanítványai által szeretné megszentelni a világot. Jó tanulni, jó iskolába járni! Jó a gyermeknek, de nekünk felnőtteknek, szülőnek, mindannyiunknak jó is, fontos is a tanulás. Mi felnőttek is tanuljunk, gyermekeinket tanítva tanítsuk, nem gyújthatsz lángot anélkül, hogy annak fénye ne ragyogná be a te arcodat is. Nagyon fontos, hogy gyermekeinket ne csak küldjük az iskolába, hanem előttük járva, jó példát adva, mi is nap mint nap tanuljunk. Jó lenne ha gyermekünk iskolából hazajövet azt látná, hogy édesapa, édesanya egy tudományos könyvbe elmerülve olvas. Gondolkozzunk csak el azon, ha az éjjeli szekrényeden gyermeked nem látja az olvasásra előkészített nyitott könyvet, akkor ő miért nyújtaná ki kezét kíváncsian akár egy tankönyv után is? Rengeteg nagyszerű előadás, elmélkedés van a gyermeknevelésről és más sok-sok tudományos kérdésről az interneten. Milyen jó lenne, ha az őszi borongásban akár a család együtt meghallgatna egy-egy ilyen anyagot, majd egymás véleményét hallgatva megbeszélnék azt. Iskolába járó gyermekeink előtt, önmagunk képzésével, szorgalmas tanulással járjunk jó példával. Neked is elkezdődött az iskola!!!!

Szeretettel,

Csaba t.

Kép: Bontsd ki a szárnyadat és repülj, a tudás képes a magasba emelni.

Evangélium

Jézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton; hogy aztán okot találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat. Megszólította tehát a béna kezű embert: „Kelj fel, és állj ide a középre!” Az felkelt és odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: „Kérdem tőletek: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?” Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az megtette, és meggyógyult a keze. Erre esztelen harag szállta meg őket, és arról kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal.

Lk 6,6-11

„Az Emberfia ura a szombatnak.”  Egy bajban lévő édesapa keresett meg a tegnap, hogy fogadjuk be a hatodik osztályba készülő lányát, mert neki nincs módja, lehetősége gyermekét felügyelni, nevelni. Kollégám az ilyenkor előírt hivatalos mondatokat kezdte ismételni: "Tessék felkeresni a helység gyermekvédelmi szakszolgálatát, aki az esetet majd kivizsgálja, felterjeszti a Megyei Gyermekvédelemek Hatósághoz, ahol havonta összeül egy komisszió s ők majd döntenek a gyermek sorsáról. Rászóltam a kollégára :"Állj!". A munkatársam tágra meredt szemmel azt mondta: "De ez a törvény." Én meg csak annyit mondtam: "A legbőbb törvény, Jézus Krisztus szeretet parancsa!" Majd elmondtam, ez a kislány eddig is bukdácsolt, hisz nincs édesanyja s kenyér kereső édesapjának egészen biztos nem volt elég ideje délutánonként tanulni vele. Ha most elindítsuk ezeket a birokratikus lépéseket, és várunk a döntésekre, akkor valószínű, hogy hónapok múlva születik meg a döntés, de az iskola nem vár, most szeptember 9.-én kezdődik a tanítás.  Ezért a gyermekek iránti szeretet azt diktálja fogadjuk be a gyereket és döntésünket jelentsük le a Gyámhatóságnak! Mi meghoztunk egy sürgősségi döntést, aztán ők induljanak el a bürokrácia útvesztőjében és amikor célba érnek jelezzék, hogy mit határoztak, de addig is a gyermek nem veszít el egy tanévet! A szombat van az emberért és nem az ember a szombatért. Minden emberi törvénynek, egyetlen célja kell legyen, éspedig az, hogy az egyetemes szeretet törvénye ne sérüljön. 

Szeretettel,

Csaba testvér

Kép: befogadlak, mert szükséged van ránk!

Evangélium

Amikor Jézus Galileában tanított, az egyik szombaton vetések között járt. Tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat, és kezükkel morzsolgatva eszegették. Néhány farizeus rájuk szólt: „Miért tesztek olyant, ami szombaton tilos?” 

Jézus válaszolt nekik: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt éhezett? Bement az Isten házába, fogta a szent kenyereket, evett, és adott belőlük a többieknek is; pedig azokat csak a papoknak lett volna szabad megenniük.” Majd hozzátette: „Az Emberfia ura a szombatnak is.”  

Lk 6,1-5

Nem varrunk régi ruhára új foltot! Mi az Újszövetség népe vagyunk, a Szentháromságos egy Isten nagy családja! Jézus Krisztus nem az Ószövetséget vagy valamelyik letűnt kornak a hitvilágát foltozgatja, hanem saját  kiontott vérében Újszövetséget köt az emberiséggel. A kereszténység nem egy tanítás a sok emberi gondolatrendszer közül, hanem a világot teremtő, megváltó, kormányzó Isten üdvösséget hozó csodálatos kinyilatkoztatása! 2000 év óta a világegyházzá nőtt keresztény nagy család tagjai, a jézusi kinyilatkoztatáshoz nem tudtak hozzátenni és nem is akartak egyetlen vesszőt sem. Ez jól van így, mert Krisztus a szőlőtő, az Atya a szőlőműves és mi vagyunk a gyümölcsöt teremni hivatott szőlővesszők. A szőlőtőkén kívül, Krisztuson kívül nincs élet! A leszakadt, levágott vessző elszárad és tűzre vetik. Tudatosan, határozottan döntsünk Krisztus mellett, döntsünk az élet mellett, vállaljuk az Újszövetség népéhez való tudatos tartozásunkat. 

Kisebb testvéri szeretettel, 

Csaba t.

Evangélium

Egy alkalommal a farizeusok és írástudók így szóltak Jézushoz: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid azonban csak esznek-isznak. Jézus így felelt nekik: Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény? Eljön az idő, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek. Példabeszédet is mondott nekik: Senki sem hasít ki új ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye. Hiszen így az újat is elszakítja, és az ócska ruhára sem illik az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, mert az új bor szétszakítja a tömlőket; a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való: akkor mindkettő megmarad. Aki óbort iszik, nem kívánja az újat, mert azt mondja: Jobb az óbor.  

Lk 5,33-39

„Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” 

Mit mond Jézus jövendő apostolának? "Péter te ne önmagaddal foglalkozzál, ne azzal törődj, hogy milyen voltál, hogy milyen vagy, hanem gyere menjünk és segíts szeretni, megmenteni a bajban lévő embereket!" Az önzőség jele, ha folyamatosan a magunkkal vagyunk elfoglalva, pattanásainkat nyomogatjuk, hajunkkal, külalakunkkal, otthonunkkal csinosítjuk folyamatosan! Álljunk már meg a magunkkal való foglalkozásban és kezdjünk el szeretni!!

Különösen ilyenkor tanév kezdetekor kellene nagyon letegyünk mindent és elinduljunk, megkeressük azokat a gyermekeket akiket még nem iskoláztak be, akik nincsenek felkészülve az előttünk álló tanévre.... Legyünk ezekben a napokban "gyermekek halászai", akár autóval, akár talicskával, vagy a két karunkba zárva, vigyük őket iskolába, hogy mindenki jó körülmények között elkezdhesse a 2019-20-as tanévet!!  

Hajrá, az új tanévre készülve, legyünk ezekben a napokban, a gyermekek halászai,

Csaba t.

Evangélium

Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.  

Lk 5,1-11

Mi a keresztény remény alapja?  Ma Szent Adorján, a Büntetés Végrehajtó Intézmények védőszentjének ünnepét tartották Magyarországon. Adorján a császárhoz közel álló magas rangú katonatiszt, rendezett családi élettel, keményen megdolgozott karrierjének csúcsán! Ezekben az évszázadokban üldözték a keresztényeket és Adorján tisztsége, kötelessége mindazokkal együtt a keresztényeket is börtönbe zárni, megkínozni, kivégeztetni, akik a császár parancsát nem teljesítik!  Adorján a teljhatalommal rendelkező római császár parancsát tudatosan megtagadja, átgondoltan a lelkiismeretére hallgatva annak teljesítését visszautasítja! Tudja nagyon jól, hogy az ő döntése parancs megtagadás,  azaz halálos ítélet. Ő maga üldözte, fogta el, kivégezte azokat, akik a mindenható római császár akaratának ellenszegültek! Adorjánt a társai, saját katonái elfogják, hosszú ideig jó szóval, kemény beszéddel próbálják megtörni, döntésében más belátásra kényszeríteni! Miért menetel valaki tudatosan a biztos halálba?  Gondolom egyetlen értelmes válasz van erre a kérdésre. Éspedig az, hogy ez a józan gondolkodású felnőtt ember, lelkiismeretétől vezetve úgy érezte, hogy ezt kell neki tennie! Lelkiismerete szava erősebb volt, mint a saját és a családja biztonsága, élete. És ezért hiába kínozták meg, hiába okoztak neki tengernyi fájdalmat, roncsolták szét kalapáccsal egy  üllőn a lábait, hiába vágták le a kezét, nem hátrált meg. Döbbenetes ereje van a lelkiismeretére hallgató embernek!! Adorján nem részesült keresztény nevelésben, jól képzett fekete öves nindzsa szerzetesek nem mosták át az agyát, ő egyszerűen belülről, lelke mélyén úgy érezte, hogy ez a helyes, ez a normális, ez az igazság, és így lett ő a szabad lelkiismeret szentje. A döbbenetes az, hogy szép fiatal felesége, aki szintén keresztény, nemhogy nem állítja meg férjét a döntésében, hanem határozottan támogatja férjét a lelkiismerete szerinti úton. 

A mai evangéliumot olvasva feltehetjük a kérdést: Miért indult el, miért követte Szent Péter a mi Urunk Jézus Krisztust a szegénységbe, a kereszthalálba? Ez az ember miért hagyta hátra anyósát, családját, miért hagyja ott a halászbárkáját, hálóját, mindenét? Jézus hívja, és ő úgy érzi lelke mélyén, hogy neki mennie kell, vállal mindent és követi Krisztust!

Ülök csendben és világosan érzem, hogy engem is megajándékozott Teremtőnk, mint minden embert, ezzel a mindanyiunknak gyári szereléssel együtt járó belső, működő iránytűvel! Tudom, hogy mi a jó és mi a rossz, akárcsak mindannyian!! A nagy kérdés, tudni tudom, de meg is teszem??  Adorján megtette mit Isten kért tőle, a mellékelt cikkben ismertetett Párdy Bence szintén megteszi mindazt mit Isten tőle kér!! E 32 éves fiatal ember ott hagyja állását, otthonát és elindul egy kenun, hogy összeszedje a Tisza tavon a sodródó szemetet és teszi ezt hónapok óta! Hiszem, hogy Bencének sok társa lesz, én is szeretném akár a Tisza tavon, de akár Erdély földjén követni ezt a lelkiismeretére hallgató embert a szemét eltakarításában, szülőföldünk alázatos szolgálatában! Nem Bencét akarom lemásolni, hanem az ő bátorságából erőt merítve szeretném én is követni a teremtett világ szolgálatában a lelkiismeretem által hozzám szóló Istenemet! 

Hálás szívvel köszönjük Istenünk hogy ma is szólsz hozzánk, adj értő fület, hogy meghalljuk szent akaratodat, erősítsd meg akaratunkat, hogy a megismert akaratodat szeretettel teljesítsük nap - mint nap!!

Szeretettel,

Csaba t.

Felmondott a munkahelyén, két hónapja önkéntesként szemetet szed a Tisza-tavon

Evangélium

Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon (Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik. Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket. Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!” Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek; azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, Jézus kiment egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így válaszolt: „Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát, mert ez a küldetésem.” Azután folytatta tanítását Galilea zsinagógáiban.  

Lk 4,38-44

„Orvos, gyógyítsd önmagadat!" Ezt a levelet leginkább magunk számára, az évek óta megtért templomba járó keresztények számára írom. Vajon azok az értékek, lelki, szellemi kincsek amelyeket az evangéliumból megismertünk, mennyire oldják, oldották meg életünk alapvető kérdéseit, gondjait? Az evangéliumi szabadság, öröm, mindennapi társam, velem zarándokol hétköznap, ünnepnapokon is? Jézus biztatására merek-e, szoktam-e csodákat kérni Istentől? Egyáltalán Isten Országának építője, Krisztus követője vagyok, vagy a sok más dolgom mellett járok csak nosztalgiából templomba? A Szentírás fényében hozom meg döntéseimet, vagy üzleti, társadalmi érdekeim mozgatnak? A szentségek: keresztség, bűnbánat, az Oltáriszentség minden napomat beragyogó élő kincsek, vagy monoton vánszorgásom szürke megállói? 

Mi templomba járó keresztények, hajlamosak vagyunk más problémáit meglátni, gyógyítani, "de a nagy kérdés az, hogy saját magam számára orvosság-e az amit másnak buzgón ajánlok?"

Nem elég egyszer Krisztus mellett dönteni! Nap mind nap megismétlődik köztem és Mesterem között a gazdag ifjú története! Nekem újból és újból döntenem kell, gazdagságomat nap - mint nap el kell adnom, hogy követhessem a keskeny és meredek úton Megváltómat! A jóléti fogyasztói társadalomban nagyon sok gazdag ifjú él. Azért, hogy gazdag ifjúk is maradjanak, nagyon sokat dolgoznak és azért is, hogy társaik szemében szintén gazdag ifjaknak látszodjanak, megállás nélkül hajtják magukat. Sajnos, mi keresztények azért, hogy le ne maradjunk a "gazdag ifjaktól", egyre jobban eltávolodunk Krisztustól, hajdani álmainktól, céljainktól, elképzeléseinktől és belesüllyedünk az anyagi javak gyűjtésébe, birtoklásába, fogyasztásába! Betartjuk a parancsokat, törvényeket, de már nem indulunk el a bennünket megszólító Krisztussal a nagy kalandba, a Nagybetűs Életbe, mert köt a gazdagságunk, az elért sikereink, kényelmes jólétünk, tudományos fokozatunk. A rabszolgaságot ma sokan karriernek nevezik! A parancsokat megtartjuk, de már nem Krisztust szolgáljuk hanem a mi "gazdagságunkat", és a " mi drágaságunk" megfolyt, a gonosz szolgájává tesz! Istenen, az Ő szent akaratán kívül minden más aranyborjú, bálvány! A gazdag ifjú bálványimádó még akkor is, ha templomba jár és betartja a parancsokat! Bálványimádó, mert nem a Mesterét, hanem a saját "drágaságát" szolgálja.

Egyik lányunk gyermeket vár, a mi gazdagságunk a mi jó hírünk, merek-e, tudok-e Krisztusra, az élet urára  hallgatva dönteni? Talán itt és most a jóhíremet kell eladnom, hogy Mesteremet követhessem?! Meg van bennem ez a bátorság??

Uram gyógyítsd meg gyermekedet, szabadítsál meg gazdagságomtól, hogy te lehessél az én mindenem!

Szeretettel,

Csaba t.  

Evangélium

Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok.” Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?” – kérdezgették. 

Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: „Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!” Majd így folytatta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.  

Lk 4,16-30

A születésünkkor a mi Urunk Istenünk lámpást adott a kezünkbe. A józan gondolkodás lángját adta, hogy annak fényénél bebarangoljuk szülőföldünket, Isten teremtette szép világunkból egyre több csodás dolgot felfedezzünk, megértsünk s általa önmagunkat és környezetünket gazdagabbá, lakhatóbbá tegyük, mennyei Atyánk akarata szerint, Isten Országát építsük. 

Szent Benedek Európa védőszentjének jelmondatából nőtt ki a mi világunk: "Imádkozzál és dolgozzál". Itt a szórakozásról, a kényelmes semmittevésről, a divatos magamutogatásról egyetlen szó sem esett, mert Szent Benedek éppen egy olyan világból menekült el, amelyet a munka nélküli jólét, a kényelmes mulatozás tett tönkre. A Római Birodalom,  a hatalmas összerabolt gazdagság és az ebből fakadó kényelmes, semmittevő urizálás mocsarába süllyedt el. Nyaralók, luxus utazások, véget nem érő partik, rafinált pihenés, s utána a pihenésnek a kipihenése, a bűnös henyélés egy olyan tömény pusztító egyveleget hozott létre, amelyből Szent Benedek menekült, s mely elpusztította az akkori világot kiraboló, csak önmagára gondoló Birodalmat. 

Isten, kezünkbe adott egy - egy lámpást, akárcsak az evangéliumi Vőlegény a tíz szűznek. Nem olajmécsest, hanem a józan megfontoltság, a bölcs gondolkodás lángját adta. Nagy kérdés, hogy bennem lobog-e ez a tiszta láng? Ennek a  lángnak a fényénél hozom meg életem mindennapi döntéseit, vagy csak sodródok a mai divatos árral? Hogy élek? Átadtam magam az édes semmittevésnek, a rendezvényről rendezvényre járó, svédasztalos partik világának, egy nyitott szemmel való öntudatlan alvásnak?  Igen, ma nagyon sokan partikra, véget nem érő bulis nyaralásokra járva nyitott szemmel alszanak, kezükben a lehanyatló, bölcs előre gondolkodás kialudt lámpájával. 

Mi lesz e jóléti fogyasztói társadalommal, ahol már szinte havonta lomtalanítást kell tartani, hogy az újabb és újabb fölösleges holmiknak helyet teremtsünk? A lomtalanítás hegyein még jól működő televíziókat, mosógépeket, autókat, egész háztartásokat lehet találni, ingyen bárki elviheti. Szomorúan tapasztalom, hogy sok emberben kialudt a józan gondolkodás, jövőbe vezető bölcs fénye! Sokan, túl sokan birtoklásra, fogyasztásra, környezetük leuralására programozott zombikként vánszorognak, mindent felfalva amihez csak hozzájutnak. 

Álljunk meg és döbbenjünk rá, ha így folytatjuk, átalakulunk önző, mindent elpusztító zombi csordává! A növények, az állatok, a teremtett világ minden egyes atomja nyögi az ember végtelen arroganciáját, gyilkos, kapzsi, mindent elpusztító mohóságát!

Mindennél fontosabb lenne elgondolkodni, hogy hogyan is tudnánk magunkból ezt a mindent pusztító, tönkretevő, mérhetetlen, önző zombi vonást kiirtani? Hogyan tudnánk lángra lobbantani újra a nyugodt, higgadt, bölcs gondolkodást, a világunkat beragyogó tiszta fényt!?

A teremtett világ kisebb testvéreként, 

Csaba t. 

Kép: Ég a te mécsesed?

Evangélium

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!  

Mt 25,1-13

Keresztelő Szent János vértanúsága

Keresztelő János tudhatta, hogy veszélyes egy Heródes kaliberű uralkodónak tanácsot adni, egy bűn miatt meginteni! Mégis, mind Isten prófétája szól: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” Jó szándékkal figyelmezteti Isten akaratára Heródest! Vállalja a sorsát, mert a testvérem által elkövetett bűn miatt elveszlő életét Isten számonkéri rajtam, ha szeretettel nem figyelmeztetem! A szeretet ruhája az igazság, de az igazságot is mindig szeretetbe kell öltöztessük. A törvény és a szeretet a madárnak a két szárnya, bármelyik ha hiányzik, nem fogunk tudni repülni, célba jutni!

Nézzek magamba és magam köré, szeretteimet, közvetlen barátaimat mennyire merem, tudom Keresztelő Szent János példájára figyelmeztetni a rá leselkedő testi, lelki veszedelmekre? Tapintatból, kímélő szeretetből vagy egyszerűen lustaságból, közömbösségből ha elmulasztom testvérem figyelmeztetését, életembe lassan beköltözik az idegen bűn, én is részese leszek az általam ismert és "tolerált" rossznak! Legyek tudatában, hogy a próféta nem bíró, nem ítéletet kell mondjak, az Isten feladata! Ahogy az orvos, gyógyító szeretettel nyúl a sebhez, nekünk is azt kell tennünk, még akkor is, ha keresztelő szent János sorsa vár reánk!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Evangélium

Miután Jézus megkezdte nyilvános működését, Heródes Antipász király elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. 

Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik, és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked.” Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is.” A leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Anyja ezt felelte: „Keresztelő János fejét.” Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését. „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. 

Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették. 

Mk 6,17-29

Szent Bertalan apostol ünnepe

Ismerkedés - párbeszédre való készség! Csodálom, hogy az én Mesterem, Jézus Krisztus milyen könnyedén, magától értetődő egyszerűséggel ismerkedik, barátkozik! András, János - "gyertek nézzétek meg, hogy hol lakom!" Péter, - "gyere velem, légy emberek halásza!" Ma Natanaelt szólítja meg messziről, egy életre szóló barátságot kötve vele! Milyen jó lenne, ha Megváltónknak ez a szép vonása, az ismerkedésre, a párbeszédre való készség a mi arcunkon is felragyogna!

Isten végtelen és ennek a végtelen Istennek egy-egy vonása ragyog fel minden teremtményben! A létezők úgy születtek Istenből, Isten akaratából és Ő mindent szeret ami van, mert ha nem szeretné, meg sem teremtette volna! Ez a sokféleség, a bennünket létbe hívó Isten szent akarata! Természetesen ez nem csak ránk emberekre igaz, hanem a gigantikus csillagvárosokra, a galaxisokra, de a parányi mikroorganizmusokra, az atomokat alkotó legparányibb részecskékig mindenre! Mi létezők összetartozunk, teremtő Istenünk gyermekei vagyunk és  ezért egymásra figyelve kíváncsian párbeszédet kell folytatnunk, egymást egyre jobban ismerve, tisztelve, szeretve éljük életünket!

Álljak fel és lépjek ki otthonomból, törjünk ki komfortzónánkból! Induljak el, ismerkedjek, gyűjtsek barátokat, kapcsolataim által gazdagodjak, bontakoztassam ki a bennem lévő értékeket! A bezárkózás, az elszigetelődés a halál! Az ismerkedés, a párbeszéd az élet! A gazdag ifjú magába fordulva távozik, bezárkózik és Jézus szomorúan néz utána. Péter,  ismerkedésük első pillanatában bűnét megvallja és alázattal követi Jézust! Péter tiszteletére templomok épülnek, a bezárkózó gazdag ifjú nem példakép, az ő emlékére nem épülnek oltárok, kápolnák!

Isten felé egy út van és az a testvéreiden keresztül vezet! Légy megszólítható, és te magad is merj kíváncsi szeretettel megszólítani másokat! A szeretet melyet Isten elvár tőlünk mindig ismerkedéssel kezdődik,

Csaba t. 

Kép: az otthonban növekedő gyerekeinkkel meglátogattuk az ők unokatestvéreiket, rokonaikat. 

Evangélium

Egy alkalommal: Fülöp találkozott Nátánáellel, és közölte vele: „Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak, a názáreti Jézust, József fiát.” „Jöhet-e valami jó Názáretből?” – kérdezte Nátánáel. „Jöjj, nézd meg!” – felelte Fülöp. 

Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség!” Nátánáel megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus így felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.” Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.” Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél.” Majd így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.”  

Jn 1,45-51