Bővebben: 2019. december 2. – HétfőA kafarnaumi százados érzi, tudja, hogy ő kicsi, elégtelen, gyenge, az előtte tornyosuló probléma megoldásához, a szolgája egészségének visszaadásához. Jézushoz fordul, Jézushoz kiált: "Ó jöjj, ó jöjj Emmanuel."
Az igazság az, hogy mindannyian kafarnaumi századosok vagyunk. Sok olyan probléma, gond nehezedik ránk aminek hordozásához kicsik, gyengék vagyunk, amit a magunk erejével nem tudunk megoldani, orvosolni.
Hányszor volt, hogy egyik - másik gyerekünk nevelésénél, mint pedagógus csődöt mondtunk és úgy éreztük, hogy cseperedő  gyermekünknek a legegyszerűbb, legelemibb dolgot sem tudjuk megmagyarázni. A ránk bízott gyerekeket meg tudjuk védeni a hidegtől, az éhségtől, talán még különféle betegségektől is, de önmaguktól sajnos nem. Egy fiatal, meggondolatlan cselekedeteivel, naív, át nem gondolt döntésével hihetetlen sok kárt tud tenni saját magának. Ilyenkor én is, mint a kafarnaumi százados, mi mást tehetnék, mind Jézushoz sietek, segítséget, megoldást kérek tőle. Az évek telnek és olyan jó látni azt, hogy a segítség nem marad el, fiataljaink megnyugszanak és saját érdekeiket belátva rálépnek a kibontakozás, a növekedés útjára.
Advent van, Isten világformáló, jóságos erejében bízva, járuljunk mint gyermek az apja elé, tárjuk teremtő Istenünk elé gondjainkat, bajainkat, kérjünk segítséget, megoldást mindarra ami fáj, mindahhoz aminek a megoldásához mi gyengék, kicsik vagyunk. Advent csendjében fogalmazzuk meg nap mint nap kéréseinket és bizalommal forduljunk Megváltó Krisztusunk felé.
Szeretettel, 
Csaba t.
Evangélium
Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” – elmegy; a másiknak: „Jöjj ide!” – akkor hozzám jön; és szolgámnak: „Tedd ezt!” – és megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában.”  
Mt 8,5-11
Bővebben: 2019. november 29. – PéntekAmikor megkereszteltek bennünket, a pap a krizmával nem sirató asszonyoknak kent fel, nem is pánikoló, kétségbeesés lelkéért imádkozott, hogy a világ elsiratását, az emberek ijesztgetését legyen aki elvégezze szakszerűen, hanem Istentől kapott hatalommal felkentek, hogy próféták legyünk. Minden megkeresztelt ember - egyházunk ősi tanítása szerint - részesül a Megváltónk, Jézus Krisztus papi, prófétai, királyi hatalmából. Nem azért nyílik meg az ég és vesz otthont a Szentháromság a megkeresztelt ember szívében, hogy az kishitű félelemtől összeszorulva nyivákoljon, önmagát, környezetét álhírekkel ijesztgetve élje az életét, hanem azért, hogy, mint alter Krisztus gyógyítson, vigasztaljon, erőt adjon testvéreinek.
Jézus Krisztus, földi életében maga körül nem a kishitűség, a kétségbeesés, a világ vége hangulatát árasztotta, hanem arra biztatott mindannyiunkat, hogy ne féljünk, bízzunk teremtő Istenünkbe, önmagunkban és egymásban! Jézus Krisztus ha nem bízott volna 2000 évvel ezelőtt egy Föld nevű projektbe, el se jött volna közénk! A betlehemi megtestesülés, a remény ragyogó csillaga az emberiség egén, és ez az isteni hit, az emberiség jövőjébe vetett krisztusi bizalom egy pillanatig sem halványodik el Jézus földi élete során. Nagycsütörtök, nagypéntek sötét éjszakáját beragyogja a holnapba vetett remény és bizalom fénye. Ott a kereszten, ég és föld között, átdöfött végtagokkal, Jézus a reális remény ajtaját tárja ki a magát bűnösnek valló lator előtt. Utolsó leheletével, lelkét a mennyei Atya kezébe ajánlva értünk imádkozik: "Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek!"
A keresztségben mindannyian a Szentháromság templomaivá válunk. Kicsinységünk, gyengeségünk ellenére Isten felszentelt papja felkent, hogy Teremtő Istenünk bátor prófétája, a reménység és a szeretet papja, embertársaimat minden bajból, nehézségből kivezető hatalmas "királya legyek". Advent csendjében kishitűségemért, gyámoltalanságomért kérjek bocsánatot lelkem szentélyében Uramtól, Istenemtől! Alázattal, imádságos bizalommal kérjem Megváltonktól, hogy általam szentelje meg családomat, környezetemet, vezessen, hogy hatalommal rendelkező prófétai erővel mutathassak a gondok közepette vergődő testvéreimnek megoldást, kiutat! Végezetül, - és miért ne, hisz erre kaptam küldetést a világ királyától, Jézus Krisztustól - kérjek erőt, bölcsességet, nagy lelket, hogy kisebb testvéri alázattal vezetni tudjam a rámbízottakat, királyként biztos kézbe vegyem családom, közösségem sorsát, e világ örvénylő gondjai, bajai közepette.
Ne feledd el soha, te Isten felkent papja, prófétája, királya vagy!
Őszinte bizalommal,
Csaba t
Kép: Izabella, kedves lányunk egy angyal szerepében a színpadon.
Evangélium
Abban az időben Jézus a következő hasonlatot mondta tanítványainak: „Nézzétek a fügefát és a többi fákat! Amikor látjátok, hogy már hajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Ugyanígy ti is, amikor látjátok, hogy mindez bekövetkezik, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.”
Lk 21,29-33
Bővebben: 2019. november 25. – HétfőKis dolog, nagy dolog!? Mi a kis dolog, s mi a nagy dolog az életünkben?!
Jó látni, hogy Jézus Krisztus számára a szegény asszony két fillérje nagy dolog. „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. A többiek ugyanis abból adakoztak, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.”  
Hajlamosak vagyunk a kis dolgokat elhanyagolni, jelentéktelenségük miatt számba sem venni. Az asztalról lehullott morzsa, az aprópénz, kisebb események az életünkben, egy félénk mosoly nem számít, pedig mindannyian tudjuk, hogy apró cseppekből lesz a tenger. 
Milyen törékeny, parányi egy hópehely, de ha sok van belőlük, - az úton - akadállyá, torlasszá válik! De ugyanezek a gyönyörű megfoghatatlan vízkristályok, sízés közben a hátukon hordoznak, s a hegyről lefelé a völgybe, a repülés gyönyörű élményével ajándékoznak meg. 
Engem bámulattal tölt el, hogy Isten a világunkat milyen apró sejtekből, molekulákból, atomokból és atomoknál is parányibb részecskékből rakja össze. Nem győzöm csodálni világunkat, ezt a hatalmas kirakós puzzle-t, e részekből álló végtelen legót, melyből mi is megszülettünk, s melybe halálunk után csendben visszahullunk. 
Ott állok az iskola folyosóján  s zsong, zsibong körülöttem a sok gyermek, s én hallgatom a határait feszegető fiam osztályfőnökét!  Szép arcú fiatal nő, halkan beszél, hangszálait a tüdejéből kiáradó levegő éppen csak érinti! Ezek a levegőmolekulák, lágy hullámok a dobhártyámon keresztül nem csak a tanítónő üzenetét hordozzák diszkréten,  érthetően - az iskola örvénylő hangkavalkádján keresztül, - hanem a hangok színéből, a bölcs szavak apró fodrozásából érzem, értem a lelkiismeretes pedagógus gyerekünk iránti féltő aggodalmát, gyöngéd szeretetét is. Ki tudná megmérni, megszámolni, vajon hány levegőmolekula érte el a dobhártyámat, hordozza világosan, érthetően, e fiatal tanítónő jószándékú, bölcs, féltő szeretetét? Nem tudom, de engem csodálattal töltenek el ezek az apró kis "dolgok", ezek a leheletnyi rezdülések, melyek egy sodródó gyermek egész hátralévő életét meghatározó mederbe terelik!
Milyen jó lenne komolyan venni a kis dolgokat, az apró, jelentéktelen részleteket,  mert sokszor, minden rajtuk múlik. Mint édesapa, éveken keresztül dolgozhatsz családodért, fizetésedet öntudatosan hazaviheted, de lehet, hogy mégsem fedezi fel gyermeked, feleséged verejtékes munkádban az irántuk való önfeláldozó szeretetet. Ízetlen az étel só nélkül! Egy szál virággal lepd meg kedves feleséged, és meglásd ő örömében elpirul, nyakadba ugrik, s gyöngéd ragaszkodás feltörő forrásai tisztára mossák kapcsolatotokat!  A gyermekedet vidd el sétálni, egy süteményre, fagylaltra, focimeccsre, mesélj neki, türelmesen várd ki, ahogy lassan, mint pillangó a virágra, ő is odabújjon hozzád, s apró léptekkel, gyermeki bizalommal, titkaiba avasson! A kis dolgok útjára lépve, lassan haladva rá fogsz döbbenni, hogy egy mosoly, a séta, egy szál virág, a kis sütemény, a lét apró fodrai mennyire fontosak, mennyi ragyogást képesek hozni az életünkbe. 
Lassan kezdődik Advent!! Próbáljuk meg, lopjuk csendesen a kis dolgokat a nagy dolgok mellé. Tegyük céltudatosan az apró dolgok napjaivá a karácsonyi készülődést. Lehajolva gyűjtsük össze azokat a jelentéktelen kis dolgokat, amelyeken talán eddig rohanva átsiklottunk, a mindennapi "fontos" dolgaink mellett. Legyen az idei adventi készülődésünk a jól átgondolt és  szépen kivitelezett apró dolgok gyöngysora, az életünkbe belopózó télben  a ragaszkodó szeretetünk pihe, puha dunyhája!
Szeretettel, 
Csaba testvér
Evangélium
Jézus egy alkalommal megfigyelte hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. Közben észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. Erre megjegyezte: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. A többiek ugyanis abból adakoztak, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.”  
Lk 21,1-4
Bővebben: 2019. november 24. -  Évközi 34. vasárnap, Krisztus a Mindenség KirályaUradat, Istenedet imádd! 
Kivonulás könyve 20.

November 24. Keresztes Szent János hitvalló és egyháztanító ünnepe! Egyházunk egyik legnagyobb Istenkereső misztikusáról megemlékezve, olvassuk el versben megfogalmazott csodaszép imáját, a "Szellemi páros ének" című költeményt! Ahogyan a Mennyei Atya kéri az Ő első parancsában, Keresztes Szent János szereti, imádja az Istent, és vágyait, érzelmeit ünnepi díszbe, versbe öltöztetve tárja mindannyiunk elé alázattal, közérthetően! Olvassuk el akár többször is e remekmüvet, hogy bennünk is visszhangot váltsanak ki a misztikus imádság sorai!
Az Istenről megfeledkezett ember érzi magában a végtelen utáni vágyat, ezért balgán magának bálványokat állít és elkezdi azokat imádni! Sokféle aranyborjút önthetünk magunknak melyet Isten helyett mindennél jobban szerethetünk, ideig-oráig még "sikeresen" imádhatjuk is őket! Bálványod lehet a párod, szerelmed, a szex, az autód, a vagyonod, focicsapatod, de itt gondolhatunk akár a népünkre, egyházunkra, a világ békéjére, jóra - roszra, bármire amit a mai ember oly gyakran Isten helyett választ, és mitől türelmetlenül várja az ő lelke nyugalmát, boldogságát, testi - lelki kiteljesedését! Természetesen a bálványimádó ember csalódni fog, hogyan is tudná a Végtelent a véges pótolni, hogyan állhatna sikeresen a teremtmény a Teremtő helyébe? Ilyenkor az együgyű ember a "bálványt" okolja a csalódásáért és letaszítja, összetöri az őt boldoggá nem tevő "aranyborjút". Nem ő az igazi - vádaskodik - majd kapkodva elindul, hogy egy újabb bálványt keressen magának, ami értelmet, örömet adhat az ő zsákutcában vergődő életének! 
„Nyugtalan az én lelkem, - írja Szent Ágoston - míg meg nem nyugszik Benned, ó Istenem.” Ez a nyugtalanság ott dörömböl mindannyiunk vérében, eláshatod, de egészen biztos, hogy mint búvópatak felszínre fog törni! Milyen jó lenne észrevenni, hogy egyedül Istenben találhatjuk meg oly nagyon keresett nyugalmunkat, életünk értelmét, örök boldogságunkat! Döbbenjünk rá, hogy a végtelen Szépségre, Jóságra, Békére, Bölcsességre, Szeretetre, Irgalomra csak a mi szerető Mennyei Atyánk karjaiban találhatunk rá! 
Krisztus Király ünnepén nagy - nagy szeretettel kérlek, Istennél alább ne adjátok, fapados járatra ne üljetek, Isten parancsaiba kapaszkodva, imádságos szeretettel higgyétek, hogy vágyaink, céljaink magasra szállva, Teremtőnk oldalán beteljesülhetnek! Ha Isten szomjat adott, akkor Ő vízzel telt kutat is mutat nekünk... Bízzál Istenedben, mert a végtelen utáni szomjadat Ő a Végtelen oltani fogja!!
Istent keresve, 
Csaba t. 
1. Hová rejtőztél el Szerelmem?
S Miért hagytál itt sóhajommal?
Mint szarvas elfutottál,
De megsebezve engemet.
Kimentem hívtalak, - s már eltűntél.
 
2. Ó Pásztorok, kik ott valátok
Az Otero cserényei körül,
Ha tán látnátok őt,
Kit lelkem mindennél jobban szeret.
Mondjátok neki: vágytól kíntól meghalok.
 
3. Szerelmesem keresve
Bejárom a hegységet partokat,
Kezem nem tép virágot 
Nem félek a vadaktól,
Utam nem állják erősek és határok.
 
4. Bozótok s ligetek,
Miket szerelmesemnek keze plántált.
Zöldellő rét füve.
Melyet virágok szép zománca tarkít,
Mondjátok átalment-e rajtatok?
 
5. Ezernyi áldást hintve széjjel,
Ment át sietve itt e berkeken,
S útjában hogy rájuk veté szemét,
Csupán alakja által
Szépség mezébe öltöztette őket.
 
6. Ki tud jaj, engem meggyógyítani?
Ó add át nékem végre teljesen magad!
S hozzám ne küldj a mai naptól fogva hírnököt.
Ki úgy se tudna szólni arról, mit szeretnék.
 
7. Mindaz ki erre járt kelt,
Ezernyi kedves dolgot mond rólad.
Szavuk, mi mélyen sebzi szívemet.
S halálos kínt okoz az,
A nem tudom, mi az, amit dadognak.
 
8. De hát miképp tudsz megmaradni,
Ó élet, hogyha ott nem élsz, hol élsz.
S ha már halálosak
Azon nyilak, mik akkor érnek,
Midőn Szerelmedről gondolkozol.
 
9. És hogyha megsebezted
E szívet miért nem lettél orvosa?
És hogyha elraboltad
Miért hagytad mégis így el?
S rablott zsákmányod nem viszed magaddal?
 
10. Ó csillapítsd gyötrelmeim,
Hisz nem képes rá senki más;
És engedd, hogy megláthasson szemem,
Hisz fénye csak te vagy,
S csupán számodra tartogattam.
 
11. Jelenléted nyilatkoztasd ki nékem,
Látásod s szépséged legyen halálom.
Gondold meg, hogy a szív sebére,
Melyet szerelmed ejtett nincsen ír,
Csak kedves arcod s társaságod.
 
12. Ó Kristálytiszta forrás,
Ha szép ezüstszín arcodon
Váratlan visszatükröződnék
A szempár, mely után emészt a vágy,
S amelynek vázlatképét itt bent hordozom.
 
13. Fordítsd el tőlem, kedvesem,
Mert felrepülök.
Térj meg én galambom!
A sebzett szarvas íme
A dombtetőn megjelen
És felfrissül röptöd fuvalmán.
 
14. Szerelmesem a hegység,
Völgyek magányos berkei,
Távol szigetvilágok,
A zúgva hömpölygő folyók,
A szerelmes szellők suttogása.
 
15. Az éj csendes nyugalma
Derengő virradat felé,
A hallgató zene,
A szózatos magány,
Üdítő és s szívünk lángra gyújtó estebéd.
 
16. A rókákat fogjátok meg nekünk,
Minthogy virágzik már a szőlőnk.
A rózsákból eközben
Fenyőtobozt kötünk;
S a kis hegyen ne járjon senki akkor.
 
17. Megállj észak halált hozó szele!
Jöjj déli szél, mely fölgyújtod szerelmünk
Fújj végig kertemen,
Hadd szálljon szerte illata,
S virágok közt eszik a kedvesem.
 
18. Ó nimfák, Judeának leányai!
Míg a virágok s rózsatők között,
Az ámbra illat árad,
A külvárosban tartózkodjatok
S ne illessétek küszöbünket.
 
19. Lelkem drágája, ó rejtsd el magad,
S tekinteted vesd a hegyekre
És róla mit se szólj,
Hanem nézd annak társait,
Ki távoli szigetekre költözik.
 
20. Ti könnyű szárnyú madarak,
Oroszlánok, szökellő őzek, szarvasok,
Ti hegy-völgy s hosszú partvidékek
Vizek szellők s tikkasztó nap heve
S az éjszakák virrasztó rémei
 
21. Lantok kedves szavára
S szirének kedves bűvös énekére kérlek,
Szüntessétek haragotok
S ne érintsétek a falat,
Hogy nyugton alhassék arám.
 
22. S belépett az ara
A kedves kertbe, mely után epedt,
És boldogan pihen meg,
Ott nyugtatván nyakát
Szerelmesének édes karjain.
 
23. Az almafának árnyán
Jegyezted el nekem magad,
Ott nyújtottam neked kezet
S ott gyógyítottalak meg,
Ahol anyádat a gyalázat érte.
 
24. Ágyunk virág borítja,
Oroszlánbarlangok veszik körül,
Bíborszín ékesíti,
Békéből van faragva,
S ezer pajzs van körötte színaranyból.
 
25. Lábadnak nyomdokán
Ifjú leányok futva járják útjukat
S szikra érintéseire,
A fűszeres bornak tűzében,
Amiktől égi balzsam áradoz.
 
26. Kedvesemből belső pincéjében
Ittam s midőn kiléptem onnan,
A messze terjedő mezőn
Már semmiről sem tudtam,
S a nyáj, melyet követtem, elveszett.
 
27. A keblét ott nyújtotta nékem,
Édes tudásra ott tanított,
S én átadtam neki teljesen,
S arájául szint ott igérkezém el.
 
28. Lelkem s egész valóm
Szolgálatára szentelé magát.
A nyájat már nem őrzöm
S tisztem sincs semmi más,
Egyetlen dolgom őt szeretni.
 
29. Ha többé már pázsitos réten
A mai naptól nem láttok s találtok,
Mondjátok: elveszett;
Minthogy szerelmemben bolyongva
Elvesztettem magam, s ez lőn szerencsém.
 
30. Virágokból és zöld smaragdkövekből
Miket friss hajnalon szedénk,
Fonjuk meg a füzéreket,
Melyek szerelmedtől kinyílnak,
S egy hajszálammal összefűzzük.
 
31. Egyetlen szál hajam
Melyet nyakam körül lebegni láttál
S ott szemléltél nyakamon,
Az ejtett foglyomul
És meg is sebzett egyik szemem.
 
32. Mikor tekinteted rajtam pihent,
Szépsége bélyegét szemed reám nyomá,
S azért szerettél úgy meg engem
S azért is lett méltó szemem
Imádni azt, mit benned láthatott.
 
33. Ó csak ne vess meg!
Mert bárha feketének is találtál,
Most már bátran reám tekinthetsz,
Azóta, hogy szemed reám vetéd;
Mert bájt s szépséget hoztál létre bennem.
 
34. A kis fehér galamb
A gallyal a bárkába visszatért,
S a gerlice párját,
Melyért már úgy epedt
A zöld partoknál, megtalálta.
 
35. Magányban élt,
És a magányban rakta fészkét;
És a magányban senki más
Őt nem vezérli, mint csupán a Kedves,
Akin szint’ ott ütött a szeretet sebet.
 
36. Örüljünk kedvesem
S menjünk, hogy láthassuk szépségedet,
A hegyre és dombra,
Hol tiszta víz fakad,
Menjünk csak a sűrűbe beljebb.
 
37. S legott a sziklán magasan
Fekvő barlangokhoz jutunk
Melyek jól el vannak takarva,
S belépvén majd oda
Megízleljük a gránátalma mustját.
 
38. És ott föltárod majd előttem,
Mit lelkem úgy kívánt,
És meg fogod legottan adni,
Azt, ó életem,
Miben egy más napon már részesítettél.
 
39. A szellő suttogását,
Az édes fülemilék dalát,
A berket ékességeivel,
Derűs. szép éjszakán,
A lánggal mely emészt, de nem fáj.
 
40. Nem nézte senki sem,
Aminadab se volt már látható,
A környezet pedig elpihent.
A lovasság,
Leszállt, hogy nézze a vizeknek árját.

 

Keresztes Szent János
Bővebben: 2019. november 21. – CsütörtökA 21. század emberével valahogy elhitették, hogy mindig mindenre van megoldás. Bármennyire is komplikált, nehéz, kilátástalan a helyzet, azért a történet vége "happy end-del", szerencsésen végződik.
A mi Urunk, Jézus Krisztus sír Jeruzsálem falai előtt, akárcsak az Olajfák hegyén. Drámai kép! Jézus a Mennyei Atyát hívja, s a Teremtő jön, vigasztal, de másnap mégis nagypéntekre virrad a világ. Az Atya megerősíti szent Fiát, de egy huszárvágással nem oldja meg a bűn mellett döntő ember vergődését. Jézus szeret, és önként vállalja a keresztet a golgotát! A bűn zsoldja a halál, a Megváltó szenved, meghal értünk, sajnos a drámának nincs pozitív kimenetele.
Teremtő Isten úgy szeret, hogy nem függeszti fel az emberi szabad akaratot, isteni hatalmával nem erőszakolja meg a maga útját járó embert. Csodatévő erővel nem intézi el, hogy Betlehemben legyen hideg - meleg vizes szállás a szent családnak! Nem küld lángpallosú angyalt, egy idegenvezető kerubot, aranyszélű bankkártyával, hogy biztonságban legyen az Ő drága szent Fia Egyiptomban. Különleges soron kívüli angyali pályázat nincs az Ő Megváltó Fiának: ruházatra, oktatásra. Szent József, Szűz Mária nem segélyekből, hanem verejtékes kemény munkából neveli a rájuk bízott gyermek Jézust. Teremtő Istenünk miért nem segít Máriának, Józsefnek, vagy akár az Ő szeretett Fiának csodákkal, egy kis protekciós mennyei "gondviseléssel"? Mária a mindennapi nehézségeket vállalva, feladatokat megoldva nőtt fel oda, hogy a mennynek Királynéasszonya legyen! Szent József, a gyermek, az élet mellett döntve, minden napos verejtékes munkával vált szentté, egyházunk legfőbb patrónusává. Jézus is sírva, vérrel verejtékezve a szeretet útján mindhalálig kitartva vált Megváltónkká, az emberiség legnagyobb tanítómesterévé.
Istenünk a feladatokat, terheket, ha elvenné, az érdemszerzést, az üdvösséget venné el gyermekeitől. A szeretet mellett tudatos döntés, a kitartó verejtékes munka Isten kötéllétrája, felvonója, mely a földről az égbe vezet. Isten vigasztal, bátorít, drukkol mint a vizsgára készülő ifjú édesanyja, de nem megy be gyermekével a vizsgára. Ott a szorítóban egyedül vagy, ott tornyosodik fejed fölött a kudarc, a bukás kardja. Lehet, hogy te is taknyodon, nyáladon csúszva, vérrel verejtékezel, de ha kitartasz a szeretet útján üdvözülsz, és csak így leszel valóban boldog, Isten szentje!
Szeretettel,
Csaba testvér
Kép: Lépcsősor Csíksomlyón a Szent István házban
Evangélium
Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva fakadt. Azután ezt mondta: „Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed előtt. Jönnek majd napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik falaid közt laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.” 
Lk 19,41-44
Bővebben: 2019. november 16. – SzombatA létért küzdenünk kell! A bíró nem szolgáltat magától igazságot a néninek. Az evangélium veszekedős asszonya megküzd az igazáért, és Jézus nem elmarasztalja, hanem példaképül állítja elénk. A Mesterünk arra bátorít, biztat, hogy akár a Mennyei Atyával is merjünk perlekedni álmainkért, céljainkért, a magunk igazáért.
Azt látom, hogy nagyon sokszor az emberek nagyon könnyen feladják álmaikat, terveiket, elképzeléseiket, 12 évig járnak iskolába és a végén az érettségi vizsga előtt megtorpannak és nem mennek el a megmérettetésre. Sokan udvarolnak egy lánynak, de nem "ugratják ki a nyulat a bokorból", nem kérik meg a kedvesük kezét, nem indulnak el a családalapítás, gyermekvállalás rögös útján. Sok embernek egészen jó ötletei vannak és mégsem merik beindítani a vállalkozásukat, félnek, kishitűek, nem mernek "fejest ugrani" a nagybetűs életbe. Egyhelybe topogunkés az élet közben nem áll meg, az évek peregnek, a lehetőségek, mint a vándormadarak elrepülnek. Az utolsó ítélet nem más, mint a teremtő Istenünk megmutatja az Őáltala számunkra álmodott életet. Megmutatja, hogy milyen lett volna az életünk, családunk, gyermekeink élete, ha bátran gondviselő kezét megfogva küzdöttünk volna.
Szentírás névtelen asszonya, szeretettel megszólítunk és bizalommal kérünk járj közbe értünk a téged példaképül elénk állító Megváltónknál! Célratörő bátorságért imádkozunk, azt szeretnénk, hogy Teremtő Istenünk ajándékozzon meg bennünket a te kitartó, semmitől meg nem rettenő konokságoddal, azzal a makacssággal, mellyel elérted célodat! Imádkozom, hogy a te példádra merjünk, tudjunk, akarjunk küzdeni a magunk igazáért, istengyermeki méltóságunkból fakadó jussunkért, ezen a Földön.
Szeretettel, 
Csaba testvér
Kép: Novemberi rózsa az őszi ragyogásban fittyet hány a kopogtató elmúlásnak
Evangélium
Abban az időben Jézus példabeszédet mondott arról, hogy szüntelenül kell imádkoznunk és nem szabad belefáradnunk. Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: „Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.” A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: „Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.”
Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”
Lk 18,1-8
Bővebben: 2019. november 13. - SzerdaÉva nevelőnő, Dózsagyörgy község, Teremi névre hallgató falvában sok sok kegyelmet kapott, gyermekeivel együtt az Istentől és úgy érezte, hogy nem csak hálát kell adjon a teremtőjének, hanem egy kis kápolnát kell az Isteni Irgalom tiszteletére építsen... Két éve dolgozik, lassan el is készült a mű, szeretnénk, ha az új érsek atya majd jövőben, 2020-ban az Irgalmasság Vasárnapján fel is szentelné!!
Szeretettel kérlek, írjátok be a naptárba április 19-ét és gyertek el Erdély legfiatalabb templomába az irgalmas Isten jóságáért hálát adni!! 
Szeretettel, 
Csaba t.
Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor megálltak, és hangosan így kiáltottak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Ő rájuk tekintett, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak.
Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: „Nemde tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” Aztán hozzá fordult: „Kelj fel és menj! Hited meggyógyított téged.”
LK 17,11-19
Bővebben: 2019. november 12. – KeddHalálugrás!!! Elhiszem Jézus szavait vagy nem?? Bízok Mesteremben, Tanítómban, vagy félve remegve elfordítom a fejem, behunyom a szemem?! A szentírást olvasva mindannyian szembe kerülünk e nagy kérdéssel.
Lengesz a trapézon, van valami biztos a kezedben, kapaszkodsz görcsösen és akkor megjelenik Jézus és azt mondja: én vagyok a Megváltód!
- "Bízzál bennem!! Te engedd el a trapézt, és egy halálugrás után elkapom a felém nyúló kezedet! Ne félj!!"
A trapéz mit kétségbeesetten markolászol csúszik ki a kezedből, tudod, hogy elporladó testeddel a létbe nem kapaszkodhatsz mindörökre! 50-80 év, legyen 100, de tudod, hogy a zuhanásod elkerülhetetlen! Csak akkor maradhatsz meg, ha valaki átölel és magasba emel, de ehhez el kell engedd azt mit két kezeddel fogsz, érzékszerveiddel tapasztalsz! El kell hinned, hogy van valaki aki eléggé erős, ügyes ahhoz, hogy elkapja a feléje lendülő testedet!! Bíznod kell, hogy ő aki hív, biztat a szentírás soraival, s lelked belső rezdüléseivel, hogy ugorjál, s nála keresd a biztonságodat, kérdéseidre a válaszokat, Ő képes is, tud is téged magával ragadni, felemelni, tanítani, megőrizni!!
Halálugrás a hit, Krisztus karjai közé!! Félelmetes, én megpróbáltam és azt kell mondanom, hogy gyönyörű élmény belekapaszkodni Teremtőnk világformáló két erős kezébe és érezni ahogy a semmi felett magával ragad, hatalmas erővel visz, vezet az Isten!! Minden percben érzed a törékeny testedet, azt, hogy ha elengeded Istened kezét összetörsz, de azt is érzed, hogy Megváltód sokkal jobban szeret téged, mint te önmagadat!!
Olvasd a szentírást és szoktasd magad a repüléshez! Higgy, ez egy döntés, engedd el kételyeidet és repülj teremtőd feléd kitárt karjai felé! Halálugrás, de ne félj, mert az életbe repít bennünket!!
Szeretettel, 
Csaba t.
Evangélium
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: „Gyere ide tüstént, és ülj asztalhoz.” Nem ezt mondja-e inkább: „Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is?” S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.
Lk 17,7-10
Bővebben: 2019. november 9. – SzombatA lateráni bazilika felszentelése
Uram alázattal arra kérlek, ahogy hajdanán meglátogattad néped templomát Jeruzsálemben, úgy látogasd meg a rám bízott testem templomát, a keresztségben szentélyeddé vált gyermeked! Kétezer évvel ezelőtt emésztő buzgósággal megtisztítottad az Atyai házat, azt a szentélyt, hol az ég a földdel összeért, hol Isten és az ember egy asztalhoz ült!!
Mi, az újszövetség hitében megkeresztelt gyermekeid, földi templomaink szentélyében, saját testünkben, szent karizmával felkent papjaid vagyunk! Te ma nem bikák vérét, bakok áldozatát kéred, hanem a szeretet parancsa ragyogásában testvéreinkért meghozott döntéseket, állapotbeli kötelességeink teljesítésének oltárán tudatosan nap mint nap bemutatott tiszta áldozatunkat, irántad való lángoló szeretetet!
Ó jaj, szörnyűség, de az újszövetség szentélyeiben, testünk templomában oly gyakran nem Istentisztelet folyik, hanem vásári kufárkodás, anyagi dolgok hajkurászása, részeg tivornya. Félve, remegve arra kérlek, hogy fonj mindennapjaim hálójából ostort, korbácsot és tisztítsd meg a keresztség szentségében földi szentélyeddé vált testem templomát! Ne hagyd, hogy földi kicsinyes gondok, visszatérő léha bűnök, jellemet szétrohasztó lusta henyeség, mindaz mi nem Te vagy, otthont vegyen lényem falai között! Gyógyító szeretettel tisztíts meg, hogy makulátlan szentélyeddé válva valóba azzá legyek, mire születtem, s mi e létemet beteljesítve örökre boldoggá tehet!
Gyermeki bizalommal, 
Csaba t.
Abban az időben: Mivel közel volt a zsidók Húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.”
A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?” Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!” A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?” Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak.
Jn 2,13-22
Bővebben: 2019. november 8. – PéntekJézus Krisztus által az evangéliumban példaképül elénk állított intézőt bevádolják! Ez az ember veszélyben van, de ő nem adja fel, küzd a maga létéért, és úgy tűnik, hogy Jézus előtt ez az "életrevalóság" kedves, dicséretre méltó! Milyen könnyű feladni a harcot, a küzdelmet, az álmainkat!? A gonosz lélek pont ezt szeretné, mert ő a te életeden keresztül  be szeretné bizonyítani, hogy a teremtő Isten egy pancser, selejtes, beteg, eldobható teremtményeket hívott a létbe!! 
Azzal, hogy magadat elítéled, s álmaidat, céljaidat feladod, s vágómarhaként hagyod, hogy tereljenek, a világunkat ócsárló, mindent lefikázó gonosznak állítasz saját testedből dicsőítő emlékművet!! Ne tedd! Ne paktálj le a gonosszal, ne menj át az ő táborába, te ne légy az ő torka, szája, károgó hangja!! Te úgy ahogy, korlátaiddal, fogyatékosságaiddal, sebzettségeddel Isten áldott remekműve vagy, képes vagy ott ahol élsz, abban a munkakörben, melybe belenőttél boldoggá, Isten szentjévé válni!  Ne félj, ne légy kishitű!  
Léteddel, munkáddal, egész valóddal hirdesd Isten nagyságát, bölcsességét, erejét, teremtményei iránti  végtelen szeretetét! Botladozva, fogyatékosan, akár kéz, láb nélkül, árván, lelkedet darabokra törő bűnökből felállva légy mennyei Atyánk határtalan irgalmának, hozzánk lehajló szeretetének gyönyörű, élő bizonyítéka!! Testedből, egész lényedből, mindabból mit Teremtőd rádbízott építs Isten diadalmas arcát felragyogtató, örökre fentmaradó diadalívet!!  
Szeretettel, 
Csaba t. 
Evangélium
Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből. Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Azt felelte: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki – és írj nyolcvanat. Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.”  
Lk 16,1-8
Bővebben: 2019. november 7. – CsütörtökA tegnap, november 6-kán, Mária Magdolna tiszteletére szentelt atyhai templomban miséztem! A Korond határában lévő templom, 2016. szeptember 18-kán egy villámcsapás miatt leégett! Mára, Istennek hála a templomot újjáépítették, és nagyon ízlésesen, szépen berendezték, felszerelték minden szükségessel! Jó volt látni a faltól-falig templomot betöltő kedves híveket a tiszta, ragyogó templomban! Jó volt együtt imádkozni, hálát adni azért, hogy Isten embernek, templomnak, mindennek ad második, harmadik esélyt is! Mária Magdolnának volt alkalma megtérni, Jézus Krisztus kezébe belekapaszkodva talpra állni, az egyházunknak szentjévé lenni! Ő nem másokat vádolva, saját élete romjain vergődve élte az életét, hanem Krisztushoz ment bűneit siratva, életét nagylelkűen a szeretet szolgálatába állítva! Az atyhai hívek sem a vádaskodás, a kétségbeesés útját választották, nem roskadtak magukba kishitűen, hanem az emberek segítő szándékát felhasználva, imádkozva, dolgozva ujjá építették templomukat!
Biztos mindannyiunknak vannak sebeink, kudarcaink, bűneink, milyen jó lenne, ha a bűnbánó Mária Magdolna lelkületével, a templomukat újjáépítő atyhai hívek példájára mi sem ítélkezve egymás hibáit keresnénk, hanem Istenbe bízó lélekkel újraterveznénk életünket, s a szeretet útján továbbmennénk Istenünk kitárt karjai felé!
Szeretettel, 
Csaba t.
Evangélium
Abban az időben vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. Afarizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: „Ez szóba áll a bűnö sökkel és együtt étkezik velük.”
Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: „Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat.” Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre.
Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg a
szomszédasszonyokat, és azt mondja: „Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett drachmámat.” Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így örülnek majd egy megtérő bűnösnek.”
Lk 15,1-10

Hírlevél



HTML formátum?

Joomla Extensions powered by Joobi

Böjte Csaba ofm gondolata

„Nem elég a tudás. Mindent tudhatunk Istenről, a szeretetről, de ha nem kelünk útra, ha nem lépünk a szeretet útjára többet akaró, vágytól vezérelt szívvel, elveszünk. Mit jelent ma úton lenni? Se én, sem más nem látja az egész utat, de mindig felsejlik a következő lépés körvonala.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)

Ma 2020. március 28. szombat, Gedeon és Johanna napja van. Holnap Auguszta napja lesz.

Magnificat donate

Szeretettel köszönöm a gyermekeink nevében az adományt! Csaba t.

Amount: 

Szentferencalapitvany.org

Nap Szentje

Keresés

Belépés

Ablak a végtelenre

Isten természetéről nagyon sokat árul el

Karácsony estéjén a pásztorok, majd a napkeleti bölcsek ugyanolyan gyereket láttak, mint bárki más, de hitükkel át tudták ölelni az Istent.
Bővebben...

Ablak a végtelenre Android-on

Android okostelefonon és tableten is elérhető az Ablak a végtelenre című könyv napi kis adagokban.
Az app letölthető a Google Play-ből.

Pillanatkép

Facebook

Twitter

Facebook

Google Plus

YouTube